Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

16$. országos ülés deeíember 14-én, péntekén. 1888. 15g nál napirenden. Annak idején mi. kik ezen occupatio , létrejövetelét helyeseltük, szavazatunkat indokoltuk és talán minden szerénytelenség nélkül hivatkozhatom arra, hogy az azóta történtek talán egyetlen egy nagyobb szabású politikai tényt sem igazoltak annyira, mint az occupatio megtörténtét; (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) s azt, hogy ezen párt helyesen tett akkor, midőn az occupatio létrejövetelét keresztül vivő kormányt kitartóan támogatta. A kiknek szemük van és látnak és fülük van és hallanak, azok nem fognak elzárkózni azon tény elől, hogy ezen occupatio megtörténte az azt keresztül vivő államférfiaknak egyik legnagyobb jogosultságot adja Magyarországnak és a magyar hazafiaknak elismerésére. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Beöthy Ákos: Majd a választásnál megint máskép beszélnek! György Endre: Bocsánatot kérek, t. képviselő nr, a választók előtt ugyanezen álláspontot képviseltük mindannyian. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső báloldalon.) Hanem a t. képviselő uraknak és épen a közbeszólt t. képviselő urnak logicai álláspontjára nézve valóban kissé merész és erőszakolt álláspontnak tartanám, szoros logicai egymásutánt keresni beszédeik egymásután való elolvasásakor, a melyeket az occupatio megtörténtekor és aztán, a melyeket az utolsó és az utolsó előtti delegatióban elmondottak, az nehezen sikerülne. (Helyeslés és derültség jobbról.) Ezen kérdés, ismétlem, a jelen törvényjavaslatban nem áll napirenden, hanem a felszólalt igen t. képviselő ur méltóztatott hivatkozni azon kérdésre, hogy milyenjogontesza monarchia beruházásokat Bosznia és Herczegovinában ? Eltekintve azon jogtól, mely a berlini szerződés alkalmával ezen monarchiát kötelessé teszi Boszniában és Herczegovinában az administratiót vezetni és ennélfogva az ottani népnek jólétéről és vagyonosodásáról az administratio keretében gondoskodni, a melynél fogva — s azt hiszem, a t. képviselő urnak álláspontja szerint is — a beruházás egyáltalában nem állhat ellentétben az administratio jogával és kötelezettségével — mondom, eltekintve ezen jogtól, az igen t. képviselő urnak bátor vagyok felolvasni az 1880: VI. t.-cz. 3. §-át, a mely világosan a jogi és kötelességi részt is megoldja ezen kérdésben, mely igy szól (olvassa): „A mennyiben azonban Bosznia és Herczegovina oly állandó beruházásokra venné igénybe a monarchia pénzügyi hozzájárulását, melyek nem a rendes közigazgatás keretébe esnek, úgymint: vasutakra, középítkezésekre, vagy hasonló rendkívüli kiadásokra, az ily járulékok csak a monarchia mindkét államában összhangzóan hozott törvények alapján engedélyezhetők.* KÉPVH. KAPLÓ. 1887—92. VII. KÖTET. Ez a tisztán törvényes álláspont. Ennek teljesen megfelel az előttünk fekvő törvényjavaslat és én csodálkozom, hogy az igen t. képviselő urak részéről sem 1881-ben, midőn a zenicai vasutat, sem 1884-ben, midőn a mosztár-metkovicsi, sem 1886-ban, midőn a mosztár-rámatorkolati vasutat megszavaztuk, ezen beruházások megszavazása ellen iíyféle törvényes kifogás nem emeltetett. Midőn tehát a t. képviselő ur most ezen törvényességi kifogást emeli, azt hiszem, nem pártjának korábbi álláspontjára helyezkedett. A mi magát a törvényjavaslatot illeti, bátor vagyok különösen egy tényre figyelmeztetni a t. házat, arra nevezetesen, hogy ezen közbeeső vasút kiépítése által és pedig akár a nereviezaplaninai, akár, mint a törvényjavaslat contemplálja, az Ivánhegyen át egy összekötő vasúthálózat épittetik ki, mely Boszniát és Herczegovinát egész keresztben metszvén, a Narentatorkolattól egész Bródig s igy Szabadkán át a fővárosig egy összefüggő vasúthálózatot létesítünk. Eltekintve tehát azon közigazgatási és katonai előnyöktől, melyeket a törvényjavaslat indokolása és a két bizottság jelentése oly helyesen emel ki, azon állandó közgazdasági érdekek szempontjából is, melyek ezen javaslat elfogadása esetén ezen, az egész Boszniát és Herczegovinát keresztülmetsző és a megszállott tartományokat Magyarországgal közvetlen kapcsolatba hozó vasutak által eléretnek, még akkor is indokoltnak találnám a t. képviselő urak részéről ezen javaslat elfogadását, ha a korábbi ily javaslatokhoz másnemű scrupulusok miatt hozzá nem járulhattak. Mert hiszen, ha van egyáltalában a magyar keleti forgalomnak és kivitelnek valami nagyobb chance-a -- amint meg vagyok győződve, hogy van — ha van egyáltalában a mi közgazdasági jövőnknek alapfeltétele a keleten —• a mint meg vagyok győződve, hogy van — sehol sem lehet ezen expansivitas oly alapos, sehol sem lehet oly biztos tényezőkkel számítva létesíteni ezt, mint Bosznia és Herczegovinában, a hol sem vámokkal, sem a keleten annyiszor panaszolt közigazgatási chicanériákkal nem kell bajlódni. Ennélfogva tisztán Magyarország szempontjából is, ezen törvényjavaslatnak elfogadása, mely a boszniai és herczegovinai két részre osztott vasutakat összeköti és ez által az anyaországgal, Magyarországgal kapcsolatba hozza, oly nemzetgazdasági tény, mely előtt szemet hunyni nem lehet. És midőn arról van szó, hogy a megszállott tartományok anyagi fejlődését és ezen anyagi fejlődésnek az anyaországminden érdekeivel szoros kapcsolatba hozatalát, a monarchiának minden áldozata nélkül csak úgyszólván morális támogatásával érjük el, akkor valóban nem értem ezen álláspontot, hogy ezen a berlini szerződés folytán a monarchiára teljes morális sulylyal nehezedő feladat elől, tarthatlan és mint 20