Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-88

214 88. országos ftléB április 14-én, szombaton. 1888. hogy a minister úrról azt higyje, hogy jellemvonásához tartozik az, hogy feífeléakézcsókolásig alázatos, lefelé pedig a közvéleiuénynyel daczos és önfejű. (Nagy derültség szélső balfelöl.) És azt hiszem, ő is azt tartja, (Halljuk! Bálijuk!) hogy mit neki közvélemény, mit neki Kis-Kocsárd vagy Nagy-Kocsárd, mikor ott van neki Pontus és Cappadocia! Gyakran tapasztaljuk azt, hogy ha mi reánk valami rosszat akarnak erőszakolni, rendesen a külföldre hivatkoznak, hogy Franeziaországban igy van, Belgiában igy van és Angliában igy van, tehát nálunk is okvetlenül ugy kell lenni és fogadjuk tehát el. Én is azért a példáért — a melyet fel fogok hozni, hogy nyomatékkal birjon — a külföldre fogok menni. (Halljuk!) Azt hiszem, hogy önök is fogják tudni azt az esetet, a mikor Poroszországnak egy századdal ezelőtt volt egy királya: Nagy-Frigyes. Annak kertje mellett volt egy molnár, annak volt egy malma. De ennek a malomnak zakatolása a nagy királynak délutáni nyugalmát nagyon zavarta, elment tehát ahhoz a molnárhoz és azt kérdezé tőle : „Hogy adod el nekem ezt a malmot?" Mire a molnár azt felelte: „Felséges uram, ezt a malmot apámtól kaptam, itt nőttem fel és itt vénültem meg és a mig élek, nem is adom el, mert ha zakatolását nem hallanám, akkor az én nyugalmam veszne el tökéletesen, A malom tehát nem eladó". Erre a király azt mondta: „Hanem adod szép szerével, akkor el fogom venni erővel". Erre a molnár egész önérzettel azt mondta : „Felséges uram, jó ; de figyelmeztetem arra, hogy Berlinben ott van a törvényszék és biztosan tudom, hogy az igazságos tulajdonomban és jogomban meg fog a király ellenében is védelmezni". Magyarországban van szintén egy malom. Ez a szennaiak malma. Ezt elvette vagy a verificatio, vagy egy erőszakos minister. És uraim, nem egy király, de egy minister ellenében se vagyunk azon helyzetben, hogy ki tudnánk jelölni egy pontot az országban, hová a szennáikat igazságért kiildhetnők. (Tetszés balfelöl.) Méltóztassanak meggondolni, nem volna-e jó a szennaiakat Berlinbe küldeni igazságért. Azon igazság, mely ott egy század előtt volt, megvan ott még talán ma is. És most, t. ház, meg vagyok róla győződve, hogy a kérdést, a kérvényt, az egész választási actát ép ugy ismeri a kormánypárt, mint mi s világosan láthatják, hogy a túloldalon igazságuk egyátalán nincsen és nem is az igazság az, a mi önöket a kérdésnél összetartja, hanem a pártfegyelem. És tudom azt, hogy bármennyit beszélnénk is, önöket véleményükben és állásukban meg nem ingathatjuk. Ha megengedik, nem is fogok több időt vesztegetni, hanem áttérek másra és foglalkozni fogok azon szónokokkal, a kik ez ügynek a múlt alkalommal védelmére keltek. (Halljuk! Halljuk!) És miután egy latin példabeszéd azt tartja, hogy „Ecclesia praecedit", (Helyeslés) először is Hock János képviselő urnak beszédével fogok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Azon a beszéden meglátszik, hogy mily aggodalommal, mily félve — hogy magyarul fejezzem ki magamat — kerülgeti, mint macska a forró kását, az egész ügyet és maga is jelezi ezt akkor, midőn azt mondja: „Első beszédem emlékét nem szívesen csatolom ily dicstelen ügyhöz." Azaz más szóval: ily piszkos ügy védelmére nem szívesen kelek. (Tetszés balfelöl.) Hát én elhiszem neki, mert a ki megszokta, hogy az ur szőlőjében porondos úton sétáljon, annak bizony talárban, csattos czipőben ilyen dágvány körül járni nagyon nehéz. Mi magunk is, mielőtt ez ügybe belemegyünk, hosszú szárú csizmát és szarvasbőr keztyűt húzunk, hogy be ne szenynyezzük magunkat. De én most sem tudom, miután már a képviselő ur megtartotta beszédét, mi szükség volt arra? Mert olyat, a mi az igazságot a minister ur részére hozta volna, nem mondott; és azok közül, a mik e padokról hangoztak vádként, egyet sem czáfolt meg és új érvet szintén nem mondott. Mert érvnek azt, hogy neki meggyőződése, hogy a kaposvári választás alkalmával végzetes tévedés követtetett el, de jó akarattal, bona fide; ezt —mondom — érvként nem fogadhatom el. Még pedig azért, mert ha az utczán tévedésből valami zsebmetsző tárczát csúsztat a zsebembe, az én rám nézve végzetes tévedéssé csak akkor válik, ha a tárczát megtartom. (Nagy derültség. Ügy van!) De ha azt az illető tulajdonosnak vagy az illető hatósági közegnek átadom, én rám nézve e tévedés vég[ zetessé sohsem válik. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Azt pedig, hogy az illető mandátum-hamisító és mindazok, akik a képviselő úrral együtt ez ügy védelmére keltek, beleértve a pártot is, mely a ministert pártfogásába vette, hogy a minister iránt jóakarattal ne volnának, soha nem is tagadtuk, sőt mi ezt a minden oldalról jövő jóakaratot már sokaljuk. Mi csak abban kétkedünk, hogy ugyanezt a jóakaratot önök sem a szennaiak, sem Körmendy iránt egyáltalán nem táplálják. Mi ebből csak azt látjuk — a mit a példabeszéd í tart — hogy a pokol kapujáig az út csupa ! jóakarattal van kikövezve. (Élénk tetszés a bali és szélsőbalon.) És én, t. ház, bármelyik oldalról ! igyekezem a beszéd szükségességét tekinteni, más eredményre nem juthatok, mint hogy az azért tartatott, hogy a t. minister ur bűnbocsánatban részesüljön, vagy — a mi még valóbbszinűbb azért, hogy akár törvényes, akár törvénytelen az a gyermek, legalább papi áldásban részesüljön. (Nagy derültség a szélsőbalon és baloldalon.)