Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

344 6Í. orraAgos ttlés fel>ra4r 22-én, sserdAu. 1888. háti ülésen fog a t. ház a tárgyalás napjára nézve megállapodni. A legközelebbi ülés szombaton lesz. Azt hiszem, legczélszerííbb lesz azt 12 órakor tartani, minthogy a kérvények hihetőleg hosszú időt nem fognak igénybe venni. Most hátra van még a mai napon bejelentett interpellatió meghallgatása. (Helyeslés.) Kudlik János: T. ház! Ha egész eddig, de különösen a költségvetési vita folyamában föl nem szólaltam, tettem ezt azért, mert ha felszólalok, csakis antisemita pártállásom szempontjából szólaltam volna fel. Én azonban tekintettel voltam a mostani idők komoly voltára, az európai politikai helyzet fenyegető constellatiójára és én jobbnak tartottara ezt a kérdést ily körülmények közt nem bolygatni. Ez elvek vezérelték többi elvtársaimat is és ha Komlóssy t. barátom felszólalt, azért tette, mert Irányi t. képviselőtársam katholikus vallásellenes és eiilturharcz irányú enuntiatiói által arra mintegy kényszerítette. Ma azonban, t. ház, azon kerületben, melyet képviselni szerencsés vagyok, a nyomor és az inség napról-napra nagyobb mérveket ölt s ennek elhallgat:' sa részemről nemcsak megboesáthatlan mulasztás, de bűn volna s épen azért engedje meg a t. ház, hogy erre nézve előadásomat egy szerény interpellatió alakjában megtehesseru. (Katijuk! Halljuk!) Felső-Csallóközben, t. ház, ma körülbelől egy gazdasági válsággal állunk szemben; és én kötelességemnek tartom erre nemcsak a t. kormánynak, de a képviselőháznak figyelmét is felhívni. Hogy bármely oldalról eredő ellenvetésnek elejét vegyem, kijelentem egyenesen azt, hogy a felsőcsalóközi inség és gazdasági válság korántsem az ottani idei rossz termésnek az eredménye, hanem oka sokkal mélyebben rejlik, líejlik az, t. ház, minden kritikán aluli gazdasági és gazdálkodási rendszerünkben és főleg nemcsak a t. kormánynak, de a magyar törvén} hozásnak is azon nagy és múlhatatlanul gazdasági válságra vezető mulasztásában, hogy egy a magyar nép történetmúltjából, hagyományaiból kifolyó egészséges magyar földvédő agrár politikát a mai napig sem folytatott és ugy látszik el van határozva ezentúl sem folytatni. Az, t. ház, a mi Felső-Csallóközben beállott, annak természetszerű szükséggel és logikai következetességgel kellett beállnia. És nem szenved kétséget, hogy ugyanez a krisis előbb utóbb egyebütt, sőt lehetne mondani, az egész országban be fog állani. Természete az, t. ház, a gazdasági válságoknak, hogy ezek lassan, mintegy észrevétlenül szoktak beállani, de ha egyszer beállottak, akkor elementáris erővel működnek és romboló következményeik és hatásaik alól vajmi nehéz kitérni. Hogy ezen krisis FelsőCsallóközben hamarább köszöntött be, mint egyebütt, az csak onnan van, mert ott e gazdasági válságot előidéző tényezők sokkal gyorsabban és hatályosabban működtek, mint egyebütt. Szabadjon ezen tényezők közül, t. ház, csupán egynéhányat felemlíteni. (Halljuk! Hátijuk!) A kormány, mióta az alkotmányos élet visszaállíttatott, Csallóköznek, ezen jóravaló, derék szigeti népnek érdekeiért egyáltalában semmit sem tett. Tudta és tudja zsebeikből az utolsó garast kiexequálni, de midón arról van szó, t. ház, hogy Csallóközért valamit tenni is kellene, hogy ezen sziget derék lakóinak culturalis, szellemi, forgalmi érdekeiért valami kis áldozatot is kellene hozni, akkor a csallóközi nép a t. kormány előtt, a mely pedig még Boszniába is tudta őket kergetni fuvarozni, egy terra incognita, mintha csak Zuluország kellő közepén feküdnék, Csallóközben, t. ház, a tisztán kenyérkeresetre szoruló szegény munkásnép sokkal nagyobb számban van, mint az ország bármely részében s ez az oka, hogy ott a munkakinálat és munkakereslet közt nincs meg a kellő arány. És ha azon szegény földmives kap is munkát, azt potom áron kénytelen végezni, ami csak épen arra elegendő, hogy életét egyik napról a másikra tengethesse. Higyje el a t. ház, hogy a felső-csallóközi szegény földmives munkásnép kenyérkeresetét illetőleg el lehet mondani, hogy egyedül és kizárólag burgonya- és kukoricza -kapálásra van szorulva, de ott is csak az elsőre, mert a 2-ik és 3-ik kapálásból már kiszorítja a gép. Aratni még csak arat s akkor szerez magának egy kis élelmet a bekövetkező télre, de már csépelni nem csépel, mert ott ismét kiszorítja a gép. Hogy a nyomor Csallóközben mily nagy, legyen szabad nékem ezt néhány statistikai indokkal bizonyítanom. Az én kisded plébániám körében 1885-ben volt 74 halálozási eset; ezek közül esik 50 eset 10 és 15 éves gyermekekre, 1886-ban volt 76 halálozási eset, ezek közül esik 51 gyermekekre; 1887-ben volt 86 halálozási eset, ezek közül esik 62 gyermekekre; az idén volt 13 halálozási eset s ebből 12 esik.gyermekekre. Utána néztem és tudakozódtam a gyermekhalálozás oka felől s azon meggyőződésemnek adhatok kifejezést, hogy az arány a halálozási esetek között ugyanaz egyebütt is egész felső Csallóközben. Megjegyzendő még, t. ház, hogy ezen itt általam említett években semminemű ragályos gyermekbetegség: dyphteritis vagy himlő nem fordult elő a gyermekek között. Tehát ezen gyermekek, a mint közvetlen tapasztalatból, mint híveim lelkipásztora, tudom és tudnom kell, mind az ínségnek, rossz ruházatnak, rossz táplálkozásnak, a hidegnek estek áldozatul. T. ház ! Bárhol, de különösen nálunk Magyarországon, a nyomornak és Ínségnek leghívebb fel-