Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-60

60. országos ülés február 9-én, csütörtökön. 1888. 141 meg a minister felügyelete alatt álló, úgynevezett királyi és katholikus gymnasiumok hol és mely városokban vannak elhelyezve. Elhelyezve vannak azok e következő városokban, úgymint: ÉrsekUjvár, Léva, Nagy-Szombat, Nyitra, Pozsony, Pozsony-Szt.-György, Privigye, Szakoleza, Trenesén, Zsolna, Beszterczebánya, Lőcse, Podolin, Eózsahegy, Rozsnyó, Selnieczbánya, Trsztena, Bártfa, Eperjes, Kassa, Kis-Szeben, Munkács, Mára maros-Sziget, Sátoralja-Ujhely, Nagy-Bánya, Ungvár. Mindezek tehát határszéli és nagy részben nem magyar ajkú nemzetiség által lakott városokban vannak. Magyar ajkú városokban vannak ily gymnasiumok csakis Komárom, Eger, Esztergom, Félegyháza, Gyöngyös, Jászberény, Kalocsa, Kecskemét, Szolnok, Vácz és Szathmáron. A magyar népnek és pedig Miskolcztól elkezdve le egészen Újvidékig és Szathmártól elkezdve Szolnokig van ilyen középiskolája Debreczen, Miskolcz, Nagy-Károlyban és i«y csak három, de ezenháromis csak algymnasium.Vanmég egy Szentesen, de az inkább községi, a menyiben nagyrészt a város tartja fenn. Erdélyben e gymnasiumok jobban vannak elhelyezve, de ott is a magyar ajkú lakosokkal biró városokra csak hat, a más ajkúakra pedig hét gymnasium esik. Én jól tudom azt, hogy ezen gymnasiumoknak azon határszéli és idegen ajkú városokban, a melyekben elhelyezve vannak, nemzeti nyelvünk terjesztése szempontjából igen fontos hivatásuk van; tudom azt is, sőt beismerem, hogy kötelességünk nekünk ezen idegen ajkú nemzetiségek fiait, mint államunk polgárait segélni, hogy a magyar nyelvet megtanulják és tudományos kép zettség utján az államhivatalokra maguknak képesítést szerezhessenek; de ez egyáltalában nem teszi azt, hogy az ő kedvükért, vagy bármely szempontból saját magyar nemzetiségünket dobjuk oda e téren áldozatul és saját magyar fajunknak hátrányára helyezzük el azon iskolákat. Pedig hogy ugy történt és ugy folytattatott máig és hogy azon eredmény beállott, azt épen a t. minister ur által közzétett statistikai adatok elvitathatatlanul igazolják: számok azok, melyeket elvitatni nem lehet, ha pedig egyszerűen hallgatással mellőzzük és figyelemre nem méltatjuk, talán már a közel jövőben megbosszulja magát. Ugyanis mit látunk? Mivelhogy azon gymnasiumok ekként vannak elhelvezve, a legutóbbi jelentés szerint a gymnasiumi tanulók közt következő anyanyelvi viszony jött létre: a reformáltak középiskoláiban magyar 94-97°, a kormány vezetése alatti középiskolákban 74*97°, a kormány rendelkezése alatti középiskolákban 67-47 . Ebből azonban még a nemzetiségükre nézve magyar tanulók létszámának arányát nem tudjuk megítélni, mert épen az államkormány rendelkezése alatti középiskolákban minden 1000 tanuló közül 303 mózes vallású, kikről jól tudjuk, hogy nyelv tekintetében magyaroknak vétetnek fel. Hogy tehát megtudjuk nemzetiségi tekintetben a tanulók közti számarányt, azt a t. minister ur jelentésében, más módon kell kikeresnünk; megkell hogy nézzük vallás tekintetében s akkor a következő arányt találjuk: 100,000 lakos közül járt középiskolába zsidó 1208, unitárius 490, ágostai evangélikus 387, római katholikus 273, reformált 257, görög-katholikus 106, görög-keleti 97. íme t. ház, odáig jutottunk és ezért a számadatok megezáfolhatlanul bizonyítják, hogy a magyar nemzet zömét alkotó római katholikus és református hivek növendékeinek létszáma a középiskolákban oda hanyatlott, hogy utánuk csakis a görög-keleti és görög-katholikus növendékek vannak. Én ezen adatokat magából a t. minister ur jelentéséből vettem. Mindenesetre komoly és megfigyelésre méltó statistikai adatok ezek és én ezen helyzet bekövetkezésének okát abban találom, mert középiskoláink legnagyobb részben állami jellegű, gymnasiumaink pedig főleg a határszélen levő és idegen ajkú nemzetiségek által lakott városokban vannak elhelyezve, mint azt kimutattam. Nem mondom, hogy a t. minister ur helyezte el azokat oda mind, mert jól tudom, hogy nemzetünk iránt ellenséges szellemű kormányok helyezték azokat nagy részben és a régi időkben oda ; de fájdalommal tapasztaltam, hogy a t. minister ur is követte azon utat. Meglehet és megengedem azonban, hogy ezen eredményre nem számított. Ezeket, t. ház, komoly okból tártam fel a t. minister ur és a t. ház előtt. A középiskolai törvényt a t. ház bölcsessége megalkotta, tudom, hogy azt végre kell hajtani s ha a t. minister ur meggyőződött már arról, amit jelentésében kiemel, hogy a magyar vidékeken azon középiskolákat fentartó hatóságok vagy testületek, ha erejük engedi, kész szívvel közreműködnek a törvény megvalósításában : akkor ne méltóztassék azokkal szemben azon eljárást gyakorolni, melytől eleinte rettegtünk és félve féltünk. Nem az a jó orvos, a ki ahelyett, hogy a betegnek orvosságot adna, azt egyszerűen elveszíti, hanem a ki a gyengét erőre segíti, a beteget meggyógyítja. így azon netalán gyenge középiskolákat segély utján erősbíteni szükséges. Ha, pedig azokat a t. minister ur eltörölni méltóztatik, állítson helyökbe teljesen jó állami középiskolákat (Ugy van! a szélső baloldalon) és ha lesz az eltörlött gyenge iskola helyett erős állami középiskola azon helyen, akkor én nem fogom e házban az ellen szavamat felemelni, mert engemet e téren nem felekezeti, hanem nemzeti szempont vezérel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még csak egy tárgy van a középiskolai ok-