Képviselőházi napló, 1884. XVI. kötet • 1887. február 24–május 25.
Ülésnapok - 1884-365
365. orszísros ülés t. ház megengedi, ezen interpellatióra mindjárt felelhetek. (Halljuk! Halljuk!) A mi az első kérdést illeti, hogy van-e a kormány tájékozva az óriási károk iránt: megkell jegyeznem, hogy a nagy károk bekövetkezéséről természetesen már tájékozva van; az összegre, a részletezésre nézve a jelentések természetesen még nem érkeztek be, de a legrövidebb idő alatt bizonyosan be fognak érkezni. A másik kérdésre, hogy tétettek-e intézkedések és minők a nyomor pillanatnyi enyhítésére, én most nem vezetvén a belügyministeriumot, nem tudok positiv választ adni; de meg vagyok róla győződve, hogyha a hatóságok jelentést tettek, ez megtörtént. Toroczkóra nézve tudom, hogy a belügyministerium a rendelkezésére álló segélyalapból küldött pénzt, küldött hasonlókig Eperjesre is, sőt mindkét most nevezett város annak kegyéből is, kihez ily esetben soha sem folyamodtam hiába, Eperjes jelesen 10,000 forintot ő Felségétől is kapott segélyül. (Élénk éljenzés.) Kagy-Károly is bizonyosan mindkét forrásból fog a pillanatnyi segély szempontjából részesittetni. A mi a harmadik kérdést illeti,hogy szükségesnek tartja-e a kormány, vagy nem, a törvényhozáshoz fordulni; végleges választ részemről ép azért nem adhatok, mert mint jelzem, még ma a kárnak részletes, tüzetes felvétele nem történt meg. Ha okvetlenül szükséges lesz, meg fogja tenni a kormány. De én azt hiszem, hogy közvetlenül államilag segélyezni csakis a legritkább és legszomorúbb esetekben lehet. Epén azért ily irányban csakis ha igy tűnnék fel a dolog, fogjuk a törvényhozás támogatását igénybe venni. De arról már most is biztosíthatom a t. interpelláló urat és a t. házat, hogy a társadalmi téren vuló jótékonyságot nemcsak nem gátolni, de sőt előmozdítani és ott, hol a károk nagyobbak, még himájns 9. 1887. 427 vatalos úton is gyűjtéseket eszközöltetni a kormány kötelességének fogja tartani. (Helyeslés.) Végül a mi a biztosítási ügyet illeti, arról mondhatom, hogy épen most az ezen ügyhöz közelebb álló ministeriinnok kebelében tanácskozások és tárgyalások folynak; de részemről ma azt mondani, hogy a biztosítási ügy a jelenlegitől egészen eltérő alapokon rendeztessék, nem volnék képes, mert talán abban méltóztatnak egyet érteni, hogy a biztosítási ügy egyike épen azoknak, melyekre nézve a fennálló viszonyoknak változtatása sok tekintetből igen komolyan megfontolandó. Egyre bizonyosan fel fog azonban ezen szomorú eset is használtatni, hogy tudniillik a biztosítások eszközlésére és arra, hogy oda hassanak, hogy a biztosítások mentül szélesebb körben eszközöltessenek, a hatóságok ismételten ez alkalomból is felszólittatni és figyelmeztetni fognak. Azt gondolom, hogy a mit mondtam, azzal válaszoltam az interpellatióra és biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy a mi kormányilag tehető, az ezen csakugyan megdöbbentő szerencsétlenség enyhítésére meg fog történni. (Általános helyeslés.) Horváth Gyula: T. ház! Nekem ezéloui egyéb nem lévén, mint az, hogy interpellatióm által elérjem azt, hogy ugy a t. kormány, mint a t. ház részéről ezen szerencsétlenséggel sújtott városok iránti meleg érdeklődésnek kifejezés adassék, minthogy ezen czélomat elértem, a t. ministerelnok ur válaszát tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni ? (Igen !) A t. ház a választ tudomásul veszi. A holnap délután 1 órakor tartandó ülés napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d, u. 1 óra 5 perczkor.) 54*
