Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-306

216 30fi. országos ülés január 25. 1887. nekelőtt Magyarország sem lett teljesen szabaddá s függetlenné. A mi külpolitikánkat manapság is Bécsben vezetik. Nagy sajnálkozással néztem sokszor a ministerelnök urat, mint olvassa a külpolitika kérdéseiben a bécsi dictandót valami kék papirosról. (Nyugtalanság a jobboldalin.) Valóban szomorú, hogy teljes 19 év alatt e tekintetben egy lépéssel sem mentünk előbbre. A szerbek ámítása azonban nemcsak abban fekszik, hogy Magyarországnak nincsen önálló külpolitikája, hanem abban is, hogy mi a magyar nemzetnek érzelmeiben, rokonszenvében csalatkoztunk. Mikor 10 évvel ezelőtt a Pzerb nemzet Boszniában és Ilerczegovinában felkelt, hogy lerázza magáról a török rabság békóit, a mikor említett testvéreink érdekéi en Szerbia és Montenegró hadat üzentek Törökországnak, a magyar nemzet rokonszenve nem nyilatkozott az említett népek mellett, hanem a lörök zsarnokság mellett. A magyarok akkor örültek a gyuniszi kudareznak és Kerim basának tüntetőleg kardot vittek ajándékba. A Plevna melletti orosz kudarcz itt nagy lelkesedést és kivilágítást hivott ki maga után. Végre Magyarország ráállott Bosznia ésHerczegovina occupatiójára, nagy kárára saját magának és még nagyobb terhére pénzügyi viszonyainak. Az egész nép, mely ezen parlamenten kivül áll, ellene volt akkor ezen politikának, de az országgyűlés a nép akarata ellen is jóváhagyta azt. Most pedig ugy tűnik fel, mintha ezen politikával már az egész magyar nemzet kibékült volna. T. gróf Andrássy ur legalább megkísértette az utolsó detegafiók alkalmával védelmezni ezen politikát. 0 azt mondja, hogy Bosznia és Herczegovina „enclave" ok voltak és hogy azokat occupálni kellett. Téve, de tagadva, hogy ez igy van, azt kérdem, miért lett akkor occupálva a novibazári szandzsák is, ha az nem „enclave" ja ezen monarchiának, hanem „enclave"-ja Szerbiának és Montenegrónak. Nem világos jele-e ez annak, hogy további occupatiót is terveznek arra Szaloniki felé, habár azt gróf Andrássy határozottan tagadta. Andrássy grófnak állítása ellen ama erődöknek tömött sora is vall, melyekkel három oldalról körülvették Montenegrót. Csodálkozom, hogy sem a delegatiókban, sem itt az országgyűlésen soha senki fel nem szólalt a fölösleges kiadások miatt, melylyel ezen erődöket építik, mert a jog az occupálásra még nem ad jogot a hadi készülődésekre az occupált tartományokba, mely hadi készülődések a szomszéd államok ellen vannak irányozva.melyekkel békés és barátságoslábon állunk; mert az ilyen luxuriosus kiadás semmikép sem te kinthető beruházásnak és igy nem fogunk érte kárpótoltatni, ha ezen tartományok végleges rendezettség után más kezekbe jutnak. Bosznia és Herczegovina occupatiója már elejétől fogva nem volt igazolt. Ma utólagosan ugyan egészen fölöslegesnek bizonyult, mert azon kérdés, mely a török uralom alatt legtöbb alkalmat szolgáltatott a nyugtalanságra, tudniillik az agrár kérdés, még ma sincs megoldva. Mondják meg önök uraim, hogy igazoltuk az európai mandátumot és hogy fogunk számolhatni tetteinkért az európai nagyhatalmak előtt. De hogy igazságos legyek, be kell ismernem, miszerint a legújabb időben a keleti kérdést illetőleg új áramlat indult meg. Egy jelszó jött létre, a mely igy hangzik: a Balkán államok ésnépek szövetsége. De engedjék meg uraim, hogy nyilt legyek és hogy megmondjam, hogy én ezen jelszó valódiságában s őszinteségében nem bizom. és nem hiszek, még kevésbé hihet pedig benne a szerb nemzet odaát. Mindaddig nem hihet benne, mig monarchiánk occupálva tartja Boszniát és Herczegovinát. Vagy azt hiszik talán uraim, hogy a Balkán államok s népek szövetsége elképzelhető" Bosznia és Herczegovina nélkül? Önök, uraim, nemcsak érzelmeiknek kinyilatkoztatása által folytak be károsan a szerb népnek — úgy ezen államban, mint amott túl — rokonszenvére, hanem még káros befolyással volt k monarchiánk helyzetére is. Önök az Oroszország ellen tett helytelen nyilatkozatuk által meglazították azon baráti köteléket egyrészről, a mely Oroszország és monarchiánk között a legújabb időkig fennállott. Olay Szilárd: Nincsen rá szükség! Dimitrievits Mihály: Majd meglátják! Meglazították ezen köteléket a nélkül, hogy gondoskodtak volna a monarchiánknak veszély esetére másrészről szövetségeseket nyerni. Ez uraim, valóban a legrosszabb helyzet, a melyben csak egy állam lehet. Ilyen helyzetben volt körülbelül Austria 1854 ben. És hogy járt azért Austria? Életének válságos pillanataiban egész magára volt hagyatva. Legjobb bizonyíték erre először Magenta és Solferino, azután pedig Königgrätz. Én attól félek, hogy ez ma is igy lehet, mert határozatlanság a politikában a legnagyobb szerencsétlenség. Azért: aut, aut. Én tudom, hogy a magyarok nyilt háborút óhajtanak Oroszországgal és ez látják az egyetlen egy kérdés, a melyben egyetértünk. Mi is óhajtjuk ezen háborút. Biztosíthatom önöket, hogy monarchiánknak déli részén, Buduától kezdve egész Orsováig, ezen háborút a legnagyobb lelkesedéssel fogadnák. Most pedig vonjuk meg 19 évi alkotmányos uralmuknak mérlegét, a midőn azt fogjuk látni, hogy önök tönkre adósították ezen országot, hogy a községi és törvényhatósági szabadságot megszoi rították, hogy a nemzetiségi fejlődésnek minden