Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-279

242 279. országa* ülés •fetóber IS. 1886. viden jelezni kívánom álláspontomat a t. egyesült ellenzék határozati javaslatával szemben, melyet én a magam részéről elfogadni nem akarok, mert őzen javaslatnak azon intézkedése, hogy a kiegyezést megvalósítsuk, a kiegyezés által biztosított jogokkal éljünk, nem lehet politika ma, 18 évvel a kiegyezés után. Ha a kiegyezést 18 évig nem tudták reepeetáltatni a hadsereg intéző köreivel, ha ezek ma sem ismerik el az alkotmányos helyzetet, akkor hiába hozunk ez irányban határozatot, azok nem fogják őket annak elismerésére birni. Egyedül a kormány az, mely kellő erélylyel és kitartással képes volna e téren sokat tenni. De látjuk a t. kormánytól, hogy a mily szigorú, törhetetlen más törekvésekkel szemben, ép oly engedékeny valahányszor a nemzeti jogok megnyirbálásáról, a magyar alkotmány megsértéséről van szó. Elfogadom ennélfogva Győrffy Gyula t. képviselőtársam határozati javaslatát azzal a megjegyzéssel, hogy a királyi kézirattal elintézettnek tartott személyi ügyeket a magam részéről bolygatni nem kívánom, ellenben az önálló hadsereg eszméjét mint politikai ideámat örömmel üdvözlöm e házban és kívánom, vajha e határozati javaslat ténynyé válnék és a magyar nemzet bölcsesége megvalósítaná az önálló magyar hadsereget. Elfogadom a határozati javaslatot. Herman Ottó: T. képviselőház! Talán joggal mondhatom és állíthatom azt, hogy igen ritkán foglalkozik a magyar törvényhozás egy kérdéssel, a mely általánosan, tehát nemcsak e házban, hanem a közvélemény ítélőszéke előtt is oly mélységes mélyen tárgyaltatott és megvilágittatott volna, mint a melyről ma a képviselőház tanácskozik. És ezen kérdést, t. ház, az én szerény felfogásom szerint, semmi sem jellemzi jobban, mint a vélemények és ítéletek sokfélesége, mely ugy e házban, mint a házon kivül a kérdés tárgyalása közben keletkezett. Hogy ezen ítéletek divergentiáját kimutassam, talán elég rá utalnom arra a nagy ellentétre, a mely pl. a ház ezen oldala közt — mely elvi megoldást keres, midőn az önálló hadsereg nemzeti létét teszi előtérbe vagyis álláspontjává — létezik szemben azzal, melyet nem ugyan e házban, egy igen előkelő kormánypárti képviselő szájából hallottunk. Mert a kormánypárti képviselők is foglalkoztak ezen ügygyei beszámolóikban ; pl. egy képviselő azt állította választói előtt, hogy a nemzeti hadsereg egyáltalában nem is óhajtandó, mert a nemzeti hadseregben roppant nagy veszélyek rejlenek. És hogy ő választóit erről meggyőzze, folyamodott történelmi példákhoz, folyamodott ahhoz, hogy Francziaországban a nemzeti hadsereg volt az, mely az imperialismust megteremtette és ezt ismét meg is buktatta s rá mutatott a bolgár eseményekre, a hol a nemzeti hadsereg a fejedelmet trónjáról elűzte. | Már, t. ház, ezt egy komoly ember mondta, a kinek szava e ház tanácskozásaiban súlylyal bír s ez senki más, mint gr, Bánffy Béla, BanffyHunyadon saját választói előtt. Már magában véve, e nagy ellentét gondolkozásra készti a törvényhozást, midőn ez ügyben nem a generálisokra, nem az apró-cseprő napi eseményekre vonatkozólag, hanem valósággal a nemzet létérdekére való tekintetből kell, hogy véleményét nyilvánítsa. T. ház! Ha ezen állítások és vélemények irányában az ellentéteket állítom fel, akkor a következőkre jutok. Én teljesen igazat adok Irányi t. képviselőtársamnak akkor, mikor ő azt mondja, hogy a királyi kéziratnak az a passusa, hogy a hadseregnek csak azt a szellemet szabad táplálni, a mely a legfőbb hadúré, nem helyes és nem correct, mert a dolog akként áll, hogy a legfőbb hadúr, mint magyar király, kell, hogy a nemzet szellemétől áthatva legyen. Ezen királyi kéziratnak egy nagy fogyatkozása van és ez az, hogy abban ezen szó: „magyar király" nem áll ott, a hol a legfőbb hadúr áll, mert ezen szónak kellett volna ott helyet foglalni, hogy a hadseregnek más szelleme nem lehet, mint. a milyen a magyar királyé. Hanem akkor oda kellett volna tenni: „és az osztrák császárnak" is! T. ház! Már most kérdem én, mi áll felébb, a király e vagy a hadúr; mert ha a király áll felébb, akkor már a magyar hazafiság szempontjából, bizonyos fokig ki van rekesztve az osztrák császár. Ezt, t. ház, tagadni nem lehet és a kik akként vitatkoznak, hogy a magyar királynak szelleme legyen kifejezve bármely institutióban, ha ugy állítják fel a dolgot, a mint felállították most jakkor ki kell rekeszteni az egész dualismust, az osztrák császárt, vagy ha azt akarják dominálóvá tenni, akkor ki kell rekeszteni a magyar nemzetet és a magyarok királyát; mert én, t. képviselőház, a királyokról is csak ugy gondolkodom, a mint gondolkodom egyáltalában emberi dolgokról és én még a korona alatt sem képzelhetek anyától született emberi lényt, a mely egyszerre jó magyar hazafi és kitűnő osztrák hazafi lehessen. T. képviselőház! Vannak állítások, melyek egyenesen arra czéloznak, hogy félre akarják vezetni a véleményeket,vagy pedig jóhiszeműleg történnek, mert a történetet az illetők nem ismerik alaposan, vagy nem alkalmazzák criticailag. T. képviselőház ! Itt pl. Pulszky Ágost képviselő ur rámutat Németországra és felveti azt a kérdést, hogy mi teremtette ott meg a polgárság és hadsereg közötti nagy egyetértést és jó viszonyt; mi más, mint egy győzedelmes hadjárat. És a conelusio, a melyre jut az, hogy ha majdan ennek a hadseregnek, ennek az osztrák-magyar közös hadseregnek szintén sikerülnie fog győzedelmet aratni, majd igen sok fog változni és az egyetértés a polgárság és hadsereg között meg fog szilárdulni.