Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-278

224 27S. országos ülés október 12. 3886. Kit vonnak itt ma felelősségre, ha magas polczra állíttatván, hol nagyon fontos ügyek függnek tőle, nem bir a kellő szellemi erővel vagy értelmi képzettséggel? Kit vonnak felelősségre, ha meggazdagszik, bármiként szerezte gazdagságát? (Igaz! ügy van! bal felől.) És kit védenek meg itt, ha alárendelt positiójában nem tudja tűrni az igazságtalanságot és föltámad ellene ? El van itélve és el van tiporva! (Zajos helyeslés a haloldalon.) Hiszen ide is, t. ház, hányszor érkeznek kérvények, a melyek nagyon fontos sérelmeket panaszolnak ; és mi történik itt az ilyen kérvényekkel? (Halljuk!) Altalános figyelmetlenség közt néha felszólal valaki s aztán a kérvény az előadó véleménye szerint eltemettetik ugy, hogy soha arról nem tud többé senki. (Derültség balfélöl.) Pedig, t. ház, a magánsérelmek nem mindig kis dolgok és Angliának prestige-e tisztán csak abból emelkedett ki, hogy soha egyetlen egy magánemberét sem engedte igazságtalanul és büntetlenül megsértetni. Ennek a háznak a prestige-e is egészen máskép nézne ki, ha ide a községek és a szegény emberek nem hiába jönnének panaszra (Helyeslés balfelöl) és a kormányzás is egészen máskép folyna, ha a minister urak nem tudnák előre, hogy az ide bejött kérvények, bármilyen flagrans sérelmet panaszoljanak is fel, megint csak az ő kezökbe jutnak és ők azt tehetik azokkal, a mit nekik tetszik. (Igaz! Ugy van!) így azután, t. ház, ne csodálkozzunk, ha mindenki ki van szolgáltatva a társadalmi és politikai hatalmasságok önkényének és ha lassanként mindenki megalkuszik és lemond a polgári bátorságról és alkotmányos öntudat dignitásáról. (Tetszés bal felöl.) Ne csodálkozzék senki, ha a közigazgatás minden ága menekszik a felebbvalók kegyei alá, az állami bureaucratia a ministerek mosolyát lesi, az ügyvédek elrejtőznek kamaráikba, az orvosok külön egyleteikbe, az iparosok a czéhekbe, a városi polgárok casinóikba, olvasóköreikbe és mindenütt védegyletek alakulnak, önző és gyűlölködő consortiális szellemmel, hogy minden ember a másik rovására boldoguljon. És a választásoknál majd minden szerepel, csak a bizalom ritkán; majd minden érdek föllép, csak a közérdek ritkán. És midőn fölmerül a Jansky-affaire és minden ember az arczához kap, mert nemcsak érzi, hanem hallja is annak csattanásat: (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) akkor bizonyos körökben páni rettegés támad, hogy vájjon el vannak-e ejtve felülről, mert ha felülről el vannak ejtve, akkor hiába való a többség, akár milyen nagy és engedelmes legyen is. (Zajos helyeslés a baloldalon.) És, t. ház, ilyenek után én egy cseppet sem csodálom, hogy a hadsereg szelleme nem oly jó ma, mint volt 1867-ben, de nem vagyok képes ezért minden felelősséget magára a hadseregre róni (Helyesléshalfelől) és ama királyi kéziratnak előttem az az értéke van, hogy ha megoldást nem is, de legalább időt ad, hogy azt kereshessük és e közben felnyithassuk a szemeinket. A mi a hadügyi kérdés megoldását illeti, t. ház, én előttem tisztán áll az, hogy a mennyi fontos ok és körülmény szól ma az ellen, hogy oly sok évi politikai és nem csupán a jelen kormányt terhelő rendszer hibáinak jóvátétele előtt, a nemzet anyagi és szellemi erejét most vigyük bele egy provocatióba, a hadsereg kérdésében: ép oly annyira világos előttem, hogy a hadsereg helyzete előbb-utóbb gyökeres átalakulás elé megy és vagy a követelt garantiák adatnak meg, vagy pedig Magyarországnak különállása és a dualismus is kérdésbe jön. De hogy az egyik vagy a másik fog-e megtörténni ? attól függ, a mi közbeesik. Egy azonban bizonyos. Az, hogy sem a jobbik, sem a rosszabbik eshetőség be nem állhat a kormánypolitikaésakormányrendszerközreműködése nélkül A minthogy aJanszky-demonstratiók sem öltöttek volna oly nagy mérveket, hogy ha a legtöbb helyen maga a kormánypárt is bele nem vegyül és ha Tisza Kálmán ministerelnök két hétnél tovább geszti magányába el nem rejtőzik, a dolgok fejlődésének szabad folyást hagyva. (Helyeslés a baloldalon.) Meglehet, hogy az unalomig el van csépelve már, hogy a jelen kormány hatalma a nemzet gyengeségéből ered és e gyöngeségeket fokozza. De a ki még most sem érzi szükségét anuak, hogy első sorban a kormánypolitikának kell átalakulni, hogy megtisztulva mindazon nyűgöktől, melyeket hosszas önfentartási harczaiban magára vett; hogy e nyűgöktől megtisztulva, egy a kormánypolitikából eredő igazán szabadelvű és democraticus irányzattal felemelje az állam és társadalom mindazon ellankadt tényezőit, a melyek talán családi és udvari nexusban nem is, de annál többet vihetnek a közéletbe az önzetlenség, a munkaerő és az intellígentia frissítő hatalmából; a ki még most sem érzi, hogy az a rendszeres hajtóvadászat minden ellenzéki párt és törekvés ellen lehet igen kitűnő és mulatságos sport, de nem lehet komoly politika és hogy egy többség, a mely a nemzettől kierőszakoltatik és a melytől a legtöbb esetben a bizalom kierőszakolta tik, hivatását sem felfelé, sem lefelé nem teljesítheti; a ki mindezt még most sem érzi: az igazán irigylésre méltó boldog kedély és megérdemli sorsát. (Élénk helyeslés és tetszés.) Én elhiszem és felteszem, hogy a kormány sokszor maga sem bánná, ha sok dologtól, amelyet • megtenni kénytelen, a többség tartaná vissza és sok dologra, a mit megtenni haboz, az ellenzék kényszerítené reá. De az ellenzék, ha akarná is, ezt a szolgálatot meg nem teheti; mert egy oly ' kormányrendszerrel szemben, a mely a hatalom ! minden eszközét első sorban önfentartására és az