Képviselőházi napló, 1884. IX. kötet • 1886. február 6–márczius 5.

Ülésnapok - 1884-184

184. országos ülés február 15, 1S8S. jgl honvédség egyenruhájával. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban e helyett az történik, hogy a nrinister ur minden jelvényt, a mi a honvédségre, mint honvédségre emlékeztet, egymásután foszt le róla s színben s zsinórzatban, mindenben a közös hadsereghez törekszik hasonlóvá tenni. A honvédségnél például utalok a vörös nadrágra, mely kékre lett felcserélve. így történik egyéb jelvényekkel is, ugy hogy a magyar, jelleg mintegy mindenben letörültetik a honvédségről. Itt nem akarok a részletekbe menni; de fájdalommal constatalok bizonyos irányzatot, mely szerint a helyet, hogy az eredeti eszmére híven rátérnének, a 48—49-iki jelvények visszaszerzésére, mindinkább fizonosittatik a honvédség a közös hadsereggel. A sapkáról, hogy az kékkel cseréltetett fel, nem szólok, azt helyeslem. Ez magában véve nem is olyan nagy dolog, noha bizonyos irányzatra ebből is lehet következtetni. Sokkal nagyobb az, hogy a miuister ur lassankint a honvédségnek egész külön szervezetét, nevezetesen a gyalogságnál igyekszik átalakítani. A honvédség 1848/49-ben mikor dicsőséges csatáit vívta, zászlóalj, rendszerben volt szervezve, igy szerveztetett 1869-ben is. Most a minister ur eltér a zászlóalj-rendszertől és átalakítja féldandárrendszerré. Miért nem nevezi meg igazi néven, miért nem mondja, hogy ezred-rendszerré. Én a féldar.dár-rendszert drágábbnak és rosszabbnak tartom a zászlóalj rendszernél. Drágábbnak, mert ezen átalakítás folytán 28 törzstiszteit kellett erealni, a kikre a zászdóaij-rendszernél szükség nem volt. Rosszabb a féidandár-rendszer, a zászlóaljrendszernél azért, mert mindenki, a ki stratégiával foglalkozik, tudja, hogy a gyalogságnak harczászati egysége a zászlóajakban fekszik és pedig nem a túlságos nagy létszámmal biró zászlóaljakban. De azért is káros a féidandár-rendszer, mert gátolja a honvédséget nemzeti missiójának teljesítésében. Példát hozok fel. íme volt egymás mellett két honvéd zászlóalj. Pozsonyban és Nagyszombaton, mindkettő különféle ajkú nemzetiségekből ujon ez ózott. A nagyszombati zászlóaljat most féldandárnak megfelelőleg be vonták Pozsonyba. A nagyszombati zászlóalj, a mely egészen a Fehérhegyig terjedő terűi étről ujonezoz, ha a legénység a gyakorlatra behivatik, két napi járó utat kénytelen megtenni és ugyan ennyit a gyakorlat után, négy napig vonatik el munkájától és igy nemzetgazdaságilag is káros ezen intézkedés. De káros más tekintetben is. Ugyanis a honvédzászlóaljak többnyire kis városokban voltak elhelyezve, épen azért a tiszti kar társadalmilag bizonyos hatást j gyakorolhatott azon vidéknek magyarosítására és I Nagyszombatban ez sikeresen mégis történt. Most, •' midőn nagyobb városba concentraltatik a tisztikar, azon kis városokban visszaesés fog bekövetkezni és a tótosodás, németesedés vagy eloláhosodásnak szabad tere nyilik. Ez is olyan szempont, a mely nagyon figyelemreméltó. Én elhiszem, hogy a tisztikarnak kényelmesebb a nagyobb városokban lakni, mint a kisebb városokban, de én többre becsülöm a honvéd tisztikart, minthogy ne tenném fel róla, hogy társadalmi nemzeti missióját ne szívesen terjesztené, a mire sokkal több és üdvösebb alkalma nyilik a kisebb városokban, mint conj centralva egy nagyobb városban. T. ház! Ezt a honvéd gyalogságnak ezen új beosztásáról, elmondva, szólani akarok most a honvéd lovagságról.. Ha van intézmény az országj ban, a mely sikerültnek mondható, épen ez az. | Tanúsította a honvéd lovasságnak minden tekin| tétben való kitűnő kiképezését és egyáltalában I azon erőt, a meiylyel rendelkezik, ugy a morvamenti gyakorlatoknak különösen fényes eredménye, mint az egyéb, azóta tartott gyakorlatok eredménye. Hogy a honvéd lovasság ugy nagyobb, mint kisebb csapatokban századokra, szakaszokra darabolva, a szolgálatnak különböző nemeire kivezényelve, egyaránt fényesen állta meg helyét, azt maguk a császári királyi közös hadseregbeli hadbirák, az úgynevezett döntnökök elismerték, | azt jelentve ki például a morvamenti gyakorlatok alkalmával, hogy a honvéd lovasság semmi tekintetben sem áll hátrább a közös hadsereg lovasságánál. Ha ez igy van, t. ház, pedig ezt kétségbevonni jogom nincs, nem is akarom, sőt | magam tudom, hogy igy van, akkor valóban kár, j hogy ez az intézmény, ugy a mint az a honvédj ségnél fennáll, nem fejlesztetik ki megfelelőbben és | hogy a t. minister ur nem tesz ajánlatot a had! ügyérnek az iránt, hogy a sorhadbeli 16 magyar \ huszárezredet is a honvéd lovasság rendszere sze( rint alakítsa át, a mi tetemes meggazdálkodással j járna, mert egy ezred csak felébe, vagy harmadába i kerülne annak, a mibe most kerül. | Hisz a had ügy minister közegei szerint is, I a honvéd huszárság ép oly jó, mint a sorhadbeli; I miért nem teszszük meg tehát ezen megtakarítást? Sőt részemről tudva, hogy a magyar huszárság egyedüli intézménye a nemzetnek, melyet egész Európában minden nép átvett és utánzott, mely a legsikerültebb nemzeti intézményünk századok óta: hajlandó vagyok arra, hogy a mennyiben lovasságra nagyobb szükségünk van, a sorhadbeli huszárezredek létszáma is szaporittassék olyképen hogy a keretrendszer iéptettessék életbe s a mit ily módon meggazdálkodunk, azon még legalább négy huszárezredet lehetne felállítani. Mindezt csak arra nézve hoztam fel, hogy én az intézményt, a honvéd lovassági intézményt