Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-77

276 77. országéi ülés február 20. 18S5, ság fokozata, az az minél több a pénz, a vagyon, annál nagyobb a hazafiság. Pedig én ezt tagadom, és utalok a tapasztalatokra. Mert mit látunk ? Azt látjuk, hogy épen a szegényebb, kisebb birtokú aristoeraták költik el e hazában pénzüket és nem viszik külföldre és épen a szegényebb aritocra ták között találunk olyanokat, kik hivatalokat is vállalnak. Én tehát már azon oknál fogva sem fogadhatom el mérvadónak ezen szempontot, mert akkor per analógiám azon deductióra kellene jutnom, hogy az egyházi téren is a gazdagok, tehát a főpapok jobban szeretik az egyházat, mint az alsórendű derűs. Ezt kétségbe merem vonni. Megtörténik és megtörténhetik, hogy az egyszerű taláris alatt sokkal magasabb, sokkal nagyobb jellem van elrejtve, mint a bibor alatt, valamint igen is sokszor tapasztaljuk, hogy az egyszerű dolmány alatt sokkal nemesebb, hazafiasabb sziv dobog, mint sz aranygyapjú alatt. A censusnak barátja nem vagyok, de miután a körülményekkel számolnunk kell, azért azt elfogadom ugy, hogy az 1

;

500 frtra redueáltassék s egyúttal a felsőházi tagok, a kik ezen évre királyi meghívót kaptak és annak alapján jogaikat tényleg élvezik, életfogytig megtartsák ezen jogokat. A ministerelnök ur, ha különös czéljai nincsenek, belenyugodhatnék ezen javaslatba, mert akkor & lassú kinevezés útján óvatosabban tölthetné be a kellő számot, különben nem reform, hanem deforra lesz a vége az egész törvényjavaslatnak. Ha '<} szegényebb sorsú mágnásokat ki akarjuk zárni a felsőházból, meg kell kérdeznünk, hogy ki volt könnyelműbb, az elszegényedett mágnás-e vagy a kormány, midőn nem iparkodott oly törvényeket hozni, melyek némileg ellensúlyozták volna azon befolyást, melynek alapján az ő birtokaikba idegenek jutának. Én elismerem, hogy van egy-két aristoerata, a ki nem való a felsőházba, de nem szegénysége miatt, hanem, mert társadalmi tekintetben nem esilc számítás alá. Erre nézve egy javaslattal állok elő. Válaszszon minden megye aristocraíiája a szegényebb sorsú aristocratákból egyet a felsőházba. Ezek jöhetnének azután a felsőházba a főispánok helyett. Én tehát ily választás mellett vagyok. És miután igy sokkal csekélyebbre reducalódik a kinevezettek száma, akkor a kinevezést is bizonyos arányban 50— 60 ig hajlandó vagyok elfogadni; mert ha a censns megmarad ugy, a mint tervezve van, attól tartok, hogy sok aristoerata sem fogja elfogadni a meghívót, mert akár hányan vannak az aristoeraták körében, a kik ugyan vagyonilag repraesentálnak 3,000 frt censust, de nem tudni, mennyi passivával van terhelve vagyonuk és igy félthetik reputatiójukat, hogy nemsokára megtudja a világ, mennyire állnak passive és nem fogják elfogadni a főrendiházi tagságot. Ezen eljárással, | hogy tudniillik a főrendiházi javaslatban a 3,000 frt censust acceptáljuk, a főrendiházat egyúttal holmi I mértékhitelesítő hivatallá tennők, mely mintegy ellenőre lenne a vagyoni mérlegnek. A mi a ki| nevezett tagokat illeti, némi tekintetben helyeslem a j kinevezést, de jobb szeretném, hogy ha specifieálva I lennének az egyletek, társulatok, tudományos intézetek, melyeknek képviselői a főrendiházba kij nevezés útján juthatnak. Mert ezen kifejezés „aközélet bármely ágában" szerintem i<?en gyanús, nem szeretném, ha ezen úton a Journalok, Líoydok, Timoleonok szerkesztői, vagy a Censorok jutnának a felsőházba. E helyett annak kellene állani, hogy i a „közügyek terén" szerzett érdemek alapján, | mert ha megmarad a szöveg, kik lesznek a felső! ház tagjai? A nagy szállítók, bankigazgatók, I nagykereskedők, per eminentiam zsidók, bocsánat a kifejezésért, az új-nemesek, de Hatvan, de Podhragy, a ezukor- és szeszgyárosok, ökörhizlalók. íme látunk egy eompaniát, a mely áll az aristocrato-plutocrato-democrata vegyülékből. A törvényjavaslatnak 8-ik §-a némely kételyeket támaszt bennem, a mennyiben a katholikus autonómia tekintetében, a melyről nem rég bővebben szólottunk, nincs gondoskodva, mert a kathőkikus hitfelekezet világi elöljárói részére semmi garaníiát nem látok, A í. ministerelnök ur talán elmosolyogná magát, ha itt volna, hiszen alig egy pár napja megbuktunk az autonómia eszméjével és már is az autonómiára nézve garantiát óhajtunk. Ha megbuktunk, akkor kijelentem ezúttal, hogy miért buktunk meg a katholikus autonómiával. Ki nem akarja az autonómiát? nem a főpapság, a mint mondatott, hanem a kormány nem akarja, különösen pedig a eultusminister ur, mert tudja nagyon jól a eultusminister ur, 1iogy ha a katholikus autonómia felállíttatnék, akkor az ő hatásköre igen szűkre lenne reducálva, elboesáthatná személyzetének felét, a mennyiben a katholikus autonómia maga gondoskodnék tisztviselőiről, azon kívül sokat vesztene személyes befolyásából, a a mennyiben nem volna azon helyzetben, hogy a katholikus alapítványokból . . . (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Méltóztassék a tárgynál maradni, mert a ház türelme már nagyon fogytán van. (Derültség és helyeslés a jobboldalon.) KomlÓSSy Ferencz : Nagyon sajnálom, hogy a türelem fogy, mert én a háznak egyik oly tagja vagyok, a ki rendesen meg szoktam hallgatni azon urakat is, a kik üres szalmát csépelnek, tehát jogosan megkívánhatom, hogy engem is türelemmel meghallgassanak. (Felkiáltásoka jobboldalon: Eláll! A baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Áttérek már most a czímzetes püspökökre és egyáltalán a hitfelekezetek képviselőire. Itt is igen sok félreértésre adtak alkalmat. A szónokok közül sokan, a többi közt Török Zoltán t. képviselőtársam, nem tudnak [különbségei tenni