Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.
Ülésnapok - 1884-53
j f2 55. orsíágos ülés január 21. 1885. melyekben úgyszólván nem voltak tanulók így például a 10 állami felső népiskola közül BánffyHunyadon kettő lévén, még pedig 1872 óta, a fiúiskolába 10, a leányiskolába 4 növendék járt. A tanítók száma hetet tevén, 14 tanulóra 7 tanító, vagyis egy tanítóra 2 tanítvány esik; a költség pedig nem kevesebbet, mint 4,641 frtot tett, melyből az állam 3,850 frtot fizetett, tehát egy tanuló tanítása 331 frtba kerül. Dicső-Szt.-Mártonban Í Q 71 óta van felsőbb népiskola. í883-ban volt 9 növendék 3 tanítóval, tehát egy tanítóra 3 tanuló esik; az állam 2 : 450 frtot, a község 262 frtot fizetett. E szerint egy tanuló 301 frtba kerül. Halmiban, Ugoesamegyében 3 tanító 11 növendéket tanít, fizet pedig az állam 4,585 frtot, úgy hogy egy tanuló 416 frtba kerül. (Mozgás.) Az összes népiskolai kiadásokból pedig egy tanulóra mindössze 5 frt 40 kr. esik. És minden egyes iskola 757 friba kerub Én teljesen méltánylom az 1868-iki törvényhozás azon intézkedését, mely szerint minden községben, melynek lakossága -"> 000 lélekre rug, vagy polgári, vagy felsőbb népiskolát határoz felállíttatni. Azonban az eredmény, a mint látjuk, fájdalom még nem felel meg a várakozásnak. (Ügy van! a baloldalon.) Népünkben még nem ébredi, fel a felsőbb elemi oktatás iránt a szükség: érzete; részint pedig a kik ezzel bírnak is, szegénységük miatt nem küldhetik gyermekeiket az elemi iskolán túl még más intézetekbe is, e szerint azt látjuk, hogy a felsőbb elemi iskolák tanulók hiányában szenvednek, mi alatt 2,059 községben egyáltalában nincsenek iskolák. Magyarország nem elég gazdag, hogy oly pazarlást engedhessen meg magának, hogy %—3 tanítvány kedvéért ily drága iskolákat tartson fenn. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Magyarország nem elég gazdag, hogy ily fényűzést űzzön akkor, midőn másfelől nem teljesíti kötelességét azon 2 000 község irányában, a melyeknek gyermekei épen nem részesülnek elemi oktatásban (I-jas! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha majd felébred népünkben is a felsőbb oktatás ezen neme iránt az érzék: ekkor, de csakis ekkor lesz ideje, hogy annak kielégítéséről gondoskodjunk. A polgári és középiskolákról, valamint az egyetemekről nem kívánok szólani. Azokat majd képviselőtársaim és barátaim fogják megbírálni, hanem áttérek a minister ur tárezájának másik részére, mely az egyházpolitikai ügyeket foglalja magában. (Halijuk! Halljuk!) És ha a közoktatás téren részint örvendetes, részint sajnos tényeket volt alkalmam röviden jelezni, az egyház politikai terén fáj dalom csak az utóbbiakkal találkozunk. » T. ház! [A magyar katholikus egyház, a melyhez pedig a népességnek fele vagy talán | ennél is nagyobb rész tartozik, nélkülözvén az önkormányzati jogokat, a melyekkel a többi keresztény felekezetek, sőt 1869 óta az izraeliták is birnak, ezen igazságtalanság megszüntetése végett báró Eötvös József akkori vallás- és közoktatásügyi minister előterjesztésére ő Felsége 1870-ben a katholikus egyház képviselőit Budapestre összehívta, hogy az önkormányzati tervezetet dolgozzák ki. A katholikus congressus ezen feladatával a következő év márczius 29-ikéig elkészülvén, munkálatát ő Felségéhez felterjesztette, a király pedig alkotmányszerű elintézés végett a vallás- és közoktatásügyi ministerhez leküldte. Azóta 14 év telt el a nélkül, hogy-a tervezet bármelv elintézésben részesült volna. Ezen mulasztás miatt több izben felszólalni kötelességemnek tartván, a minister ur azzal védelmezte tétlenségét, hogy a szóban lévő tervezetben oly pontok is foglaltatnak, a melyek a király felségi jogaiba ütközuek, mire én viszont nem mulaszthatom el azon megjegyzést tenni, hogy akkor is & ministernek a tervezetet nem a fiókban tartani, hanem megjelölvén azon sérelmes pontokat, visszautasítani kellett volna a congressushoz, hogy az azokat újabb tanácskozás alá vévén, ha lehet, módosítsa (Ugy van! a szélső balfelöl.) A minister ur azonban és az egész kormány kényelmesebbnek tartotta a mostani állapot fentartását, a melyben a katholikus alapokat és alapítványokat — ámbár újabb időben királyi bizottság ellenőrzése mellett — maga kezeli és a kegyúri jog gyakorlására való előterjesztéseket is függetlenül teszi ő Felségének. De ugy látszik, előnyösebbnek tartják ma már a jelen állapot fentartását maguk a főpapok is, a kik pedig egyhangúlag fogadták el 1871-ben a congressus többségének munkálatát; előnyösebbnek tartják azért, mert a jelen állapotban semmi sem korlátozza Őket akár jószágaik kormányzásában és jövedelmeik hováíördításában, akár pedig a katholikus iskolák vezetésében. Azt mondám, hogy 1871-ben az összes főpapok hozzájárultak a többség által kidolgozott autonóm tervezethez. Hozzájárult maga az elnöklő herczegprimás valamint a kalocsai érsek és a mostani szathmári püspök is; ő, aki jelenleg sokat hangoztatott autonómiát emleget, akkor azt állította, hogy a tervezet megfelel ugy a nép érettségének, mint egyéb viszonyoknak. A kalocsai érsek pedig azon reményét fejezte ki, hogy az országgyűlés a munkálatot meg fogja erősíteni. l A t. minister ur nem jelölte meg azon szakaszokat, a melyek szerinte a katholikus congressus munkálatában a királyi felségjogokba ütköznek. Annálfogva csak sejtenem, de tudnom nem lehet, melyek legyenek azok| a melyekre a
