Képviselőházi napló, 1884. III. kötet • 1885. január 15–február 4.

Ülésnapok - 1884-53

120 53- országos ttléa január 21. 18S5. viselő, a székelyföldön lemondása alkalmával Ilyefalván mondott beszéde azon passusára, a hol Kassa és vidéke népéről azt állítja ugyan, „hogy jó, becsületes tót nép, jó hazafi, sok jó tulajdonsággal bir, de vannak e nép közt báránybőrbe öltözött farkasok, a kik őket folyvást szítják a magyar állameszme ellen, a magyar nemzet ellen." Tehát hogy Kassa vidékén panszlávok léteznek. (Közbeszólások a jobboldalról: Helyreigazította már!) Meglepőleg hatott e nyilatkozat reám, ki a hatvanas években 11 évig működtem Kassán, de sem bent a városban, sem pedig a vidéken pánszláv elemről soha nem hallottam. Meglepőleg ismétlem s azt olvasva, kérdeztem önnönmagamtól, hogy ugyan mily körökben mozoghatott Jókai Mór t. képviselő ur Kassán ? ki informálta a t. képviselő urat Kassa s vidéke nemzetiségi viszonyairól? Ezen nyilatkozat t. ház, meglepőleg hatott reám és minden odavaló intelligens emberre, hogy szorongva kutattuk és kerestük a panaszlott pánszláv, illetve magyarellenes elemeket, de szorgos nyomozás sutánjárásmellett semvoltunk képesek találni semminemű hitfelekezetek köreiben egyetlen egy pánszláv vagy más veszedelmes érzelmű elemeket, meg, hacsak t. képviselő urnak nem maradt emlékezetében az az egy-két, pár év előtt az eperjesi protestáns collegiuinban tartózkodó más vidékről bevándorolt diák, ki figyelmes és hazafias feljebbvalóság által a collegiumból stante pede kiutasittatott. {Helyeslések.) T. ház! Mi kassavidékiek, Jókai Mór t. képviselő úrtól elégtételt kérünk. Az elégtétel pedig ebből álljon, legyen szives a t. képviselő ur többször benézni kerületébe, legyen szives, meglátogatni Kassa vidékét is, ott ugyan panszlávokat nem, de kuruczokat igen is fog találni (ügy van!) és a régi magyar világból, u. m.: IV. Béla, tatárjárás, Anjouház-, Mátyás-kuruczok s aEákócziak idejéből sok történelmi adatot, melyet, jeles tollával földolgozva, értékét fogná emelni a felföldnek. (Helyeslés a baloldalon.) Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk!) Én az előttem szólott t. képviselőtársammal nemcsak arra nézve értek egyet, hogy sem Kassán, sem annak vidékén pánszláv izgatás nem létezik, hanem egyetértek arra nézve is, a mit az oktatásra, különösen pedig a nevelésre vonatkozólag mondott. Igenis a nevelésnek vallási és erkölcsi alapon kell indulni és fejlődni. De ha ezt megengedem, sőt határozottan állítom, engedje meg a t. képviselő ur, hogy azt kérdezzem tőle, kinek kezében van a vallásoktatás még a közös iskolákban is ? A törvény szerint ugy tudom, hogy az egyházi férfiak vannak kötelezve, hogy a vallás-oktatásban részesítsék a gyermekeket. Ha tehát e tekintetben hiány forog fenn: vájjon az a ministert terheli-e inkább, vagy pedig azon férfiakat, a kikre a törvény ezen kötelesség* teljesítését ruházta? (Helyeslés a szélső balon.) Ha van egyébiránt hiba a ministeriumban is, legyen szives a t. képviselő ur felfedezni azon eseteket és legyen meggyőződve, hogy én épen azon őszinteséggel, melylyel vele szemben megmondottam véleményemet, nem fogok habozni a t. minister urnak is elmondani nézetemet. (Helyeslés a szélső balon.) A törvény meghatározza azon eseteket, a melyekben a ministernek joga van a felekezeti iskolákat közösekké tenni. Ha a minister a törvény ezen rendelkezése ellen vétett, mint azt a minap egyik t. tagtársunk felemlítette : akkor minden esetre hibázott és megrovást érdemel, de az eseteket fel kell említeni és próbákkal igazolni. T. ház! Az ország gazdasági ügyei az imént lefolyt hosszú vitában bő és kimerítő méltatásban részesültek. Engedje a t. ház reménylenem, hogy a nemzet szellemi, közművelődési, közoktatási és egyszersmind egyházi kérdései, ha nem idéznek is elő oly hosszú vitát, mint az előbbiek, nem kevesebb érdeklődést fognak kelteni. Én ezen ügyeknek mindkét részét szándékozom beszédemben felölelni, a közművelődési ügyek közül azonban csupán a népneveléet, a melyre az ellőttem szólt t. képviselőtársam is kiterjeszkedett. Azonban az egyház-politikai téren felmerült mozzanatokat, a mennyiben tudomásomra estek, mind szándékozom tárgyalni; annál is inkább, mert e téren oly jelenséggel találkoztunk az utóbbi időben— érteni az ultrámon tán törekvéseknek szárnypróbálgatásait (Halljuk!) — mely minden esetre a legkomolyabb figyelmet érdemli meg a törvényhozás részéről. Ha e miatt netalán a szokottnál hosszabb időre volnék kénytelen a t. ház becses türelmét igénybe venni, mentsen ki nemcsak a tárgyak sokfélesége, hanem és kiváltkép azoknak fontossága; a miért is szeretem hinni, hogy a t. ház ez alkalommal sem fogja megtagadni tőlem azon jóakaratot, a melylyel eddig mindig megajándékozni méltóztatott. (Halljuk! Halljuk!) A közoktatásról szóló jelentés, melyet a vallás- és közoktatási minister ur benyújtott, sok becses, tanulságos, részben örvendetes, részben azonban sajnos adatot foglal magában. Örvendetes tény az iskolák és tantermek, valamint az óvodák szaporodása, továbbá a tanítók és különösen a képesített tanitók, valamint a magyarul oktatni képes tanítóknak szaporodása, másrészt csökkenése az iskolai mulasztásoknak; ellenben sajnos tünemények, szomorú tények sem hiányzanak, így a 10,625 község mellett, a melyek iskolával birnak, 1883-ban, a mely évről t. i. az adaI tok szólnak 1789-nek csak csatlakozott iskolájak I volt, a mi annyit jelent, hogy ezen községekhez