Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-40

256 40 MMágos ülés dtcíftmber 17. 18S4. megtörténhetnék, a megrongált gátak helyreállít­tassanak. (Helyeslés.) Azt hiszem, ennél többet tenni a mai viszonyok között nem lehet. (Helyeslés ajobb­oldalon.) l'sáak Dezső: T. ház! Az ötvenes évek­ben megkezdett szabályozás óta, mely a Sza­mos felső részén kezdetett meg, egyetlen egy év sem múlt el Szatmármegye felett, a melyben Szathmármegye nagyobb része egyszer vagy két­szer legalább is viz alá ne boríttatott volna. Szat­mármegyében nem történtek nagy reclamok sem egyesek, sem a megye által, csak olykor-olykor félj aj dúlások és kérelem intéztetett a kormány­hoz, hogy a megkezdett szabályozást folytassa, melynek ha volt is valamely eredménye, csakis interimális. A gazdaközönség az árviz által okozott károkat az előbbi években tett megtakarí­tásokból és hitelműveletekkel pótolta. T. ház! 30 év hosszú idő, az éléskamrák ki­ürültek, az adósságok magasra nőttek. Hiába való volt minden munka, az mind dugába dőlt a gya­kori árviz által. A június 20-iki katastropha a szatmármegyei folyók mellett levő földbirtokoso­kat és községeket tökéletesen tönkrejuttatta. Ezen árviz akkor következett be, midőn minden birto­kos azt hitte, hogy ez évnek jó reményt igérő terményét kezei között tartja és az által megron­gált anyagi helyzetén segítni fog, azonban egy véletlen nem remélt időben kevés esőzés folytán előállott árvizroham által e reményei megsemmi sültek. Valóban elszorul szive annak, a ki látja, hogy minő volt Szatmármegyének e tősgyökeres magyar községei ezelőtt néhány évvel és milyen most, mikor a szépen és csinosan berendezett udvaron roncsolt házak omlatag épületek és üres istállók állnak, melyeket jelenleg a család leg­öregebb tagja őriz rongyos ruhában, mert mind­nyájan eltávoztak más megyébe, minthogy odahaza sem kenyér, sem munka nem létezik. (Mozgás.) Szatmármegyének kérvénye, mely most a t. ház előtt fekszik és a kérvényi bizottság által már letárgyaltatott, már nem új. Több izben folyamodott már e megye a t. kormányhoz folyóinak szabályozásáért és ennek csak az az eredménye lett, hogy a kormány aka­ratából kifolyólag Szatmármegyében megalakult a folyószabályozási társulat,mely elvileg ki is mondta e folyók szabályozását, azonban e megye, melynek a Tisza, Túr, Kraszna, Szamos és Batár folyók szabályozásával kell megküzdeni, okulva a Ma­gyarországon létező többi folyó szabályozási sor­sán, fél, hogy a szabályozás által oly magas költ­ségek fognak rárovatni, melyeket nem lesz képes elbírni, annyival is inkább, mert a szatmármegyei katasteri munkálatok által a szatmármegyei adók oly magasra emeltettek, hogy ha ehhez a magas vízszabályozási költség fog járulni, a jelenleg meglevő birtokosok tökéletesen tönkre fognak jutni. Igaz, hogy Magyarországnak egyik volt pénzügyministere azt mondta, hogy mindegy akárki bírja a magyar földet, csak az adók pontosan foly­janak be a pénztárba, (Mozgás jóbbfélQl) azt hiszem, hogy e házban mindenki, ki magyarnak született, tiltakozik e nézet ellen, mert én azon véleményben víigyok, hogy a magyar földet magyar embernek kell birnia és a még meglevő magyar birtokosokat meg kell menteni a tönkrejutástól, (ügy van! hal­felől) Ez alkalommal a t. közlekedési minister ur­nak némi mulasztási szemrehányásokat tehetnék, mert a 60-as években két izben 50— 50 ezer frt ajánltatott fel a szatmármegyei folyók megzabolá­zására, azonban ezen összegekből semmi be nem fektettetett; de nem teszem ezt, mert a jelenlegi t. közlekedési minister urat nem akarom elődjei­nek mulasztásáért vádolni, pedig e mulasztások nemcsak az egyes birtokosoknak voltak nagy kárára, hanem magának az államnak is, mert több 100 ezerre menő adóelengedéseket kellett tenni. T. ház! A t. közlekedési minister urnak a kérvényi bizottságban tett nyilatkozatából kitűnik, hogy az összes szatmármegyei folyók és csapadé­kok műszaki felvételek és tervezetek elkészítését a vásáros-naményi folyammérnökségre bizta. Ké­résem az volna még a t. közlekedési minister úr­hoz, lenne kegyes egy költségelőirányzatot is ki­dolgoztatni és az illető szabályozó társulattal jó előre közölni, hogy abból tudomást szerezzen ma­gának, mi vár reá jövőben. (Helyeslés balfelőL) Miután a t. közlekedési minister urnak a kérvényi bizottsághoz áttett iratából arról is meggyőződtem, hogy ő ezen folyók szabályozását nemcsak fontos­nak, de egyszersmind sürgősnek is tartja, legyen kegyes a vásáros-naményi folyammérnökség sze­mélyzetét a szükséghez képest szaporítani, hogy ezen munkálatot minél előbb elkészíthessék. Addig pedig, mig ezen szakértői munkálatok alapján a szabályozás megtörténnék, a jelenleg megrongált védtöltéseket állami költségen legyen szíves el­készíttetni, nehogy a tavaszszal bekövetkező árviz a birtokosokat tönkretegye. A t. ministerelnökur azt mondja, hogy 40,000 frt sok lesz. (Közbeszólás jobbfelöl: Nem azt mondta!) Többször küldött segélyt a kormány, de ez oly esekély volt, hogy mondhatni, hogy a sárba do­bott kiadás volt, midőn a védtöltésre fordíttatott, mert kevés költséggel nem lehet meggátolni azt, hogy a legközelebbi árviz ismét tönkre ne tegye a csak kifoltozott védtöltést. (Igaz! balfelöl.) Én te­hát minél több összeg megszavazását óhajtván, Kiss Albert határozati javaslatát fogadom el. Tisza Kálmán ministerelnök: Én csak szavaimat akarom helyreigazítani. Én arról, hogy 40,000 frt sok lesz, egy szót sem szóltam, hanem azt mondtam, hogy nem tartom czélszertínek, hogy ily munkálatok czéljából bizonyos összegek sza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom