Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-316

2Q4 *1* országos II i Jókai Mór : Indítványom ezen részét visszavonom. Elnök: A 3, pont tehát a számok kiigazításával elfogadtatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 14. §4). Teleszky István előadó: Az i-ső bekezdésben 30 év, 50 évre, a 2. bekezdésben 25 év 45 évre, a 30 év 50 évre igazítandó ki. Elnök: Maga a szakasz nem támadtatván meg, az a számok kiigazításával elfogadtatik. ^ Zsilinszky Mihály jegyző: (olvassa a 15. § t). Thaly Kálmán: T. ház! Ezen szakasznál veszek magamnak alkalmat arra, hogy felhívjam a t. ház figyelmét egy igen lényeges körülményre, a melyről, ha külön felemlítéssel gondoskodás nem történnék, nézetem szerint nevezetes hiányát fogná képezni a jelen törvénynek és pedig oly hiányát, mely talán némelyek intentiója ellen maradna meg és sok írói controversiára, félreértésre adhatna alkalmat. Ezen szakasz említést tesz az akadémiák, egyetemek, tudományos társulatok stb. által kiadott munkákról. Helyeslem, hogy ezekre nézve az illető kiadók részére a munka megjelenésétől számítandó 30 év védelmi idő határoztatik. Ezen munkák pedig legtöbbnjn're történelmi források kiadásai, irodalomtörténeti míívek, népdal, népmese-gyűjtemények és közmondások tárai stb. Az ily tudományos munkák nehezen találnak magán kiadót és a szerzők nagy fáradtsággal összeállított ily munkáikat többnyire tudományos testületeknek kénytelenek kiadás végett átadni. Itt az 1. §-tól kezdve, a mely az irói munkákról szól, a törvényjavaslattal következetesen ezt a kifejezést használja: „irói művek". Most már én a fogalmak tisztázása végett bátorkodom felhozni azt, hogy irói művek alatt közönségesen a saját magunk által szerzett és feldolgozott munkákat értjük, mig { ellenben — hivatkozom a t. háznak az irodalmi szokások és műkifejezésekkel ismeretes minden tagjára — a közlött munkákat, bármily nagy becsesei bírjanak is azok, nem szoktuk az irói és szerzői névvel kapcsolatba hozni és igy a menynyiben ezen munkák, tartalmaznák azok bár a legbecsesebb történeti forrásokat vagy népdalokat és közmondásokat, mint pl. Kriza János halhatatlan becsű erdélyi népdal-gyűjteménye, ha ezek nem akadémiák, hanem privát kiadók által adatnak ki, megfosztatnak a védelem jogától és akárki jogosítva érezheti magát utánnyomatni. Megengedem, hogy az előadó ur azt hozhatja fel az igazságügyi bizottság felfogásának védelméül, hogy a mennyiben jegyzetek, commentárok, bevezetések stb. Írattak a munkákhoz, ugy is az illető szerző művévé várnak. Ez igaz, de csak a jegyzetek, de nem egyszersmind a közlött munka, I febrnár 23. 1SS4, | a felfedezett okmány, vagy népdal-gyűjtemény, i Itt szeretnék több világosságot. Sokan vagyunk i nevezetesen abban a helyzetben, kik történelmi források és munkákkal bajlódunk, hogy 10—30 évi kutatás árán összeszedünk az ország minden részéből nagy munkával — nagyobbal, mint a saját magunk munkáját irjuk — az okmánytárt és azt kiadjuk. Az oly munkák, melyek az akadémia é» a történelmi társulat kiadásában jelennek meg, védve vannak, de pl. magamnak van 6 kötetem, melyek magánkiadó által adattak ki. Most már ezeket akárki utánnyomathatja. Egész visszás helyzetbe jő ugyanazon író e szakasz által egyenlő természetű munkáira nézve. Ha pedig becse van az egyiknek, becse van a másiknak is. Én tehát megkísértettem egy toldalékot szövegezni, mely e szakaszhoz volna iktatandó; megjegyzem azonban, hogy nem ragasz kódom ahhoz, hogy ép ide iktattassák, hanem oda, a hová illik. A toldalék igy szól: „történelmi források, irodalmi történeti emlékek és népköltészeti gyűjtemények első közlői, hasonlog a kiadás megjelenésétől számítandó 30 évig védeimeztetnek." Azért helyezek súlyt az első közlőre, mert nem akarom megfosztani az utánnyomástól pl. Anonymus újra kiadását; de igenis a főkutatók, az első közlők megérdemlik ezt a védelmet épen az anyagnak fáradságos gyűjtése miatt, a melynek ugyan nem irói, de összegyűjtői. És itt hivatkozom a t. háznak egyik határozatára. Literáty t. képviselő ur nyújtott be a 6. §-hoz egy módosítványt, a melyben hivatkozás van szintén az 1. §-ban előforduló irói mű elnevezésre s kétségét fejezte ki a felett, ha vájjon a táviratok is ezen irói művek czíme alá fognak-e soroltatni; épen azért ezt a körülményt figyelembe véve kérte a t. házat, hogy módosítványa megfontolás végett az igazságügyi bizottsághoz utasittassék. Miután ezt a t. ház méltányosnak találta és elfogadta, én sem kérek egyebet, minthogy indítványom a történeti források irodalomtörténeti, népköltészeti gyűjtemények közlésére vonatkozólag megfontolás és talán jobb szövegezés végett szintén az igazságügyi bizottsághoz utasíttassák., Ha ezt a bizottság nem tartaná elfogadhatónak, ám legyen, de én szükségesnek tartom, hogy indítványom valamelyik szakaszhoz iktattassék be. Jókai Mór: Thaly Kálmán t. képviselőtársamnak némely részben igaza van, némely részben nem; azért én szeretném, ha indítványa elkülönittetnék, pl. ha egy történelmi kutató eredeti kútforrásokat fedez fel s azokat közrebocsátja, hogy azután az neki mint irói tulajdon ne tulajdonittassék, ezt igazságtalannak tartanám; hanem hogy ez a népköltészeti gyűjteményekre is kiterjesztessék, azt egyáltalában nem fogadhatnám el. Hogyan tudhatom én azt, ha valamely vidéken népdalt hallok s azt közlöm, hogy az már valahol kiadatott;