Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-290

-'­990. orsíágos ülés jannár 18. 1884. 3. Krassó-Szörény megyében, a báziás orsovai állami út Ribisevo és Divics között 5,637 méter hosszú s természetes állapotban levő szakaszának kiépítésére szükségeltetik 49,800 frt, ez évrejava­soltatik 12,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa). 4. Zalamegyében, a pécs-varasdi állami úton Léte­nyének a Mura folyón építendő hidra szükséges 56,905 frt, ebből 1884. évre javasoltatik 26,000 frt. E nök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 5. A törvényhatóságoknak útjaik és hidjaik fen­tartására, különös tekintettel a hadászatilag fontos utak és hidak fentartására 250,000 frt. Elnöki Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Összesen 325,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Horvátország 1. A Kordija hegyen átvezető, az eszék-nasiczi és bektez-lipiki állami utakat ösz­szekötő kiépítetlen útvonal folytatólagos kiépíté­sére 40,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): 2. Az eszék-vukovári út Kuszától a vukovári vas­úti állomás felé vezető részének folytatólagos kiépítésére 25,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Összesen 65,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jeyzö (olvassa): A Barcs és Terézienfeld közti Dráva kid kölcsön­törlesztési és vámkezelési költsége 24,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Bevételek. Összes bevétel 32,890 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Viziutak fentartása és építése. .Rendes kiadások: VII. fejezet, 4. czím. Rendes bevételek: VII. feje­zet, 4. ezím. Kezelés. Együtt 70,105 frt. Simonyi Iván: T. ház! Magyarországon azon jelenségnek többször voltunk és vagyunk tanúi, hogy nagyszerű vállalatok, jelesül kölcsö­nöknél minden pénzhiány daczára akadnak a szük­séges, sokszor tömeges milliók. Holott gyakran az államra nézve sokkal jobb lett volna, ha bizonyos nagyszerű vállalatok, vagy kölcsönök nem köttet­tek volna. Vannak azonban kívánalmak, intézmé­nyek és vállalatok hazánkban, melyek nem csak olcsón eszközölhetők, hanem égető szükséget képez­nek, melyeknél a siker biztos s mindazonáltal azt látjuk, hogy az ily vállalatokra pénz nem akad, hogy azokat nem sürgetik. Minthogy a t. minister ur válaszában, melyet a budget általános tárgyalásánál szives volt adni, azt mondta, hogy ő hivatalos orgánumai által inkább a mosonyi u ág ellen van értesülve, engedje meg, hogy röviden megj egyezzem, hogy ugy látszik, ezennálam­nál hatalmasabbak által ajánlott mosonyi ág is szin­tén azon kategóriába tartozik, melynek sikere biztos, mely olcsó lenne, de ezek daczára pénzt nem tudunk nyerni. Alig szükséges bizonyítanom, hogy a hivatalnok is ember, ha nagyobb vállalatokkal folyton zaklattatik, ha informatiói mindig egy oldalról jönnek, természetesen csak ezen színben látja a dolgok állását, míg azon más gyakorlatibb, az egyes vidékek és az országra nézve égető szük­séget képező vállalatok elmaradnak. Egyik oka annak, hogy nagy vállalatokra sokkal inkább akad­nak a szükséges milliók itt-ott, mondom, csak az, hogy pl. egy bizonyos vidéknek — lehet ez Magyar­ország fele — ugy vizi, mint szárazföldi és vasut­jaira nézve az irányadó körök ugyanazok, sőt meglehet, ugyanazon személy befolyást gyakorol az országos bankban a vasúti főutakra és a hajó­zási nagy vállalatokra s igy daczára annak, hogy fennen hirdetjük a szabad concurrentiát, mégis az történik, hogy minden eoncurrentia kizáratik s miután e vállalatok ugy is milliókat hoznak, nem törődnek a kisebb vállalatokkal, az ország szüksé­geivel. Innen van, hogy a magyar gabonának az egész világon a legdrágább vitelára van, sőt mi több, néhány hónapon át nem lehet továbbítani, egyetlen jövedelmező terményczikkünket külföldre nem is vihetjük. Én tehát bátor vagyok Lanfran­coni munkájából három sort felolvasni. Megjegy­zem, hogy Lanfranconi nagy tőkéjét a mostani fő dunaág szabályozására fektette, ő nem Magyar­ország szülöttje és természetesen veszélyeztetni nem akarja és a saját haszna vezeti őt, hogy a fődunaág szabályozását sürgesse. Mégis most leg­utóbb Bécsben a „Donau-Vérein" gyűlésén előadást tartván a Duna szabályozásáról, a többi közt azt mondj a,hogy ha az igazat meg kellene vallani, csakis a mosonyi dunaág hajózhatóvá tétele a legbizto­sabb, a legkönnyebb, legolcsóbb és a leghamarább is eszközölhető és igazán sürgető. (Olvassa.) „Und wie wohl ich ein grosser Anhänger der Regulirung der Donaustrecke Theben-Gönyő bin, muss ich nichtsdestoweniger zugeben, dass mann viel leichter, schneller, billiger und sicherer den Wieselburger Arin, als den Hauptfiuss selbst schiff­bar machen können wird." Azután bebizonyította, hogy miért lehet kony­nyebben, olcsóbban, sokkal hamarább és sokkal biztosabban a mosonyi dunaágat hajózhatóvá tenni, mint a nagy dunaág szabályozását, daczára annak, hogy mint mondván, ő nagymérvű terveket készí­tett és tőkéket fektetett a főduna szabályozásába. De a mosonyi dunaág mellett szól a századok tapasztalata is. Ezelőtt ez volt a tulaj donképen hajózható Duna és a századok tapasztalata többet

Next

/
Oldalképek
Tartalom