Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-299
9M. országos üL ; s január 29. 1SS4. ass elfogadásra, elfogadta, törvénybe iktatta s ennek következtében semmi indokom, sőt többet mondok, jogom sincs, hogy e tekintetheti módosítványokat indítványozzak. Csak arra vagyok bátor figyelmeztetni nagyobb megnyugtatás végett a t. képviselő urat, hogy ha régi dolgokkal akar elő állani, szíveskedjék sokkal nagyobb tüzetességgel és pontossággal a tételek összeállítását és kritikáját folytatni. E tekintetben segítségére kívánok lenni egy pár szóval, a mennyiben elfogadom mindazon tételeket, a melyeket összehozott a deficit eonstatábisára és elfogadom a 40 milió deficitet, a mint ő összeállította, a 84. év számára. Azonban csak arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy ha elfogadja, hogy a törlesztési kölcsön és az államjószágok értékesítése ugy vétessék, mint hiányzó bevétel, illetőleg mint deficit, akkor talán elfogadja azt is, hogy a törlesztés és a beruházás viszont ugy fogadtassák eb mint fedezet. És ha a deficitből kivesszük azon tételeket, melyek egyfelől törlesztésre fordíttatnak és beruháztatnak, másfelől az államjószágok eladatván, ennek megfelelő összeg befoly, tehát ez bevétetik, akkor igen könnyű az összehasonlítás a pénzügyek tekintetében való haladásra nézve. Ha összehasonlítjuk az így megmaradandó deficitet, ha számba vesszük a haladást 1875-től 1882-ig, illetőleg 1884-ig, ha tisztán két különböző tétel Körül csoportosítjuk a számadásokat, akkor 1875-ben a deficit volt 26 milió, 1882-ben 20 millió, 1883-ban 7 miliő, 1884-ben 4.600,000 frt. (Mozgás a szélső balon.) Semmiféle mesterséges számcsoportosításokat nem csináltam, azt fogadtam el,a mit a t. képviselő ur indítványozott és ezen az alapon számítottam ki a deficitet, a részletek megmagyarázására privátim bármikor rendelkezésére állok. De ezen számításokkal természetesen nem akarok izgatni, mint a t. képviselő ur monda, nem tudom hol olvasta, hogy a szerb lázadás oka az lett volna — én nem olvastam — hogy az ország később rájött, hogy a deficit elleplezve volt és ennek következtében lázadt fel a uép. Ha a deficit nagyobbnak való feltüntetése, lázítás, akkor nem mi lázítunk, a kik azt nagyobbnak fel nem tüntetjük, hanem azok, kik igy m ästerségesen construálják azt. (Tetszés a jobboldalon.) Általában a t. képviselő ur egész felszólalása bennem egy vígjáték egyik jelenetét idézte fel, melyben valaki mindig akkor szól a dologhoz, mikor már el vau csépelve, mindig akkor szól egy emberről, mikor már meghalt és midőn ezt szemére lobbantják, mindig csak avval áll elő: „bocsánatot kérek, most jöttem faluról." (Derültség a jobboldalon.) T. képviselőház! Én Orbán t. képviselő urnak két megjegyzéssel tartozom és bár erőfeszíj tésembe kerül, de kötelességem iránta, úgy a ház iránt való tekintetből egész komolyan venni. A t. képviselő ur, t. i. beállott finánezministernek és azt hiszem, hogy pártjára oly kedvező hatást gyakorolt, hogy a candidatusok sorába, a menynyiben ma már ez divattá lett, bátran fel lehet venni. (Detüliség a jobbóldalon, mozgás a szélső balon) és mégis mondta, hogy a deficitet hogy fogja ő eloszlatni és e végből részletes számadásokba bocsátkozott, melyeknek tág mezejére őt követni nem kívánom, azonban két pontban meg akarom szorítani okoskodását. Az egyik az, midőn azt mondja, hogy elpazaroltuk a bankjövedelmet és úgy tudom a vámjövedelmeket, mert szakértők állítása szerint ebből 60, sőt némelyek szerint 80 millió jövedelem is kijönne. Nem tudom t. képviselő ur, hogy miféle szakértőkre hivatkozik. Szeretném, ha ezeket megnevezné, előttem teljesen és tökéletesen ismeretlenek, de ez természetesen az én járatlanságom és nem az ő tájékozatlansága. Azonban komolyan kérem a t. képviselő urat, azt hiszem, hogy irodalmi működése által annyi szép dolgot csinált, annyi szép állást vívott ki magának, hogy midőn a nemzet előtt beszél oly kérdésekben, melyekkel talán uem foglalkozott annyit, mint azon szép művekkel, melyeket megirt, mondom, komolyan kérem saját reputatiója s azt hiszem a ház méltósága iránti tekintetből is, hogy 7 sokkal szigorúbb legyen számításaiban, mert' ily nagy jövedelemmel a világ semmiféle bankja nem rendelkezik és ha ezt Újfaluban vagy másutt olvassák, szószerint elhiszik a t. képviselő urnak, még komolyan meggyűlik a baja. (Tetszés a jobb oldalon.) Hogyha valaki szakkérdésekben annyira illetékesnek tartja magát még a hadtudomány terén is, hogy azt mondja, hogy a katonai költségeket is le fogjuk szállítani 20—22 millióval, ha elfogadjuk a porosz rendszert: akkor ismét kénytelen vagyok kérni a képviselő urat, hogy jobban gondolja meg; mert nem oly ártatlan, otthon ülő miliczrendszer az a porosz rendszer, mert ugy tudom, bogy ott állandó hadsereg is van és arra történetesen tízszer annyit költ Poroszország, mint a mennyivel mi járulunk az állandó hadsereg fentartásához. Ha lelkesíteni akar a t. képviselő ur eszményei iránt, az önálló hadsereg, a független bank és ezek iránt, azt teheti, szép eszményiek ezek, lehet üldözni, hajtani, azonban, hogyha számítani kivan, ha komoly 7 férfiak előtt, a képviselőház előtt, a nemzet előtt akar argumentálni pénzügyi számokkal: akkor megint saját reputatiója érdekében kénytelen vagyok alázatosan kérni, méltóztassék szigorúbb kritikát gyakorolni j számításaiban. (Helyeslés jobbfelöl.) 36"
