Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-291
108 291. országos ülés jannár 19. 1884 Elnök', Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa):^ A magyar királyi állami vasutak Íb84. évi előirányzata. A) Rendes kiadások és pedig személyi járandóságok összesen 6.179,300 írt. Lázár Ádám: T. ház! Nem szándékozom ezen tételnél akár a pénzügyi bizottság jelentésében jelzett 388 kilométer szaporodása ellen az állam kezelése alatti vasutaknak felszólalni, annál kevésbé pedig ugyanezen költségvetésnek keretében a minister által kezdeményezett, ugy nevezett közlekedési tanács ellen oly észrevételt tenni, mely netán annak már kezdetben czélba vett életbeléptetését meghiúsíthatná. Kernelem, hogy e tárgyat a szakközegekkel annyira megfontolta a minister nr, hogy ha egyéb érdek nem, de mindenesetre a tariffa politikának egy ily közlekedési tanács meghallgatásával Magyarország viszonyaihoz mért szabályozása, rendezése, illetve alkalmi könnyítése kellő figyelmet fog igényelni. E részben azt hiszem, hogy nálamnál szakavatottabbak a tariffa politikára nézve fel fognak szólalni. Ha már a jelen költségvetés keretében 388 kilométer szaporodása jeleztetik ez évben az állami kezelés alatt álló vasúthálózatnak, igen óhajtottam volna, hogy a t. minister ur, a mennyire lehetséges, némi felvilágosítást nyújtana arra nézve, hogy a Maros-Vásárhelyről a Tölgyes-szoroson át Romániával csatlakozandó keleti hálózatnak sorsa minő stádiumban áll jelenleg? Ezen vonal, a mely már régebb idő óta traceiroztatik, magában foglalná Maros-Vásárhelyből, mint zsákutczából kiindulva, legelső vonalban a Maros völgyében menve Szász-Régen városát, a mely nagyobb iparáról és fakereskedéséről nevezetes, továbbá menve Toplicza felé, mely hő ásványvizekkel és erdőségekkel gazdagon van megáldva s innen jönne a ditrói különböző márványtelepekhez s onnan Borszék felé a világhírű ásványvizekhez, a melyeknek csak nehéz megközelíthetése okozza azon sajnos körülményt, hogy részint a személyesen megjelenő gyógy- és fürdővendégeknek oda utazhatása, részint pedig azon gyógyvizek tovább szállítása mindeddig nehezen történt, sok késedelemmel és akadálylyal küzd. Innen menne a vonal Tölgyesen és csatlakoznék Piátrával, honnan Jászvásáron, Galaczon, Odessán át a Fekete tengerig menne. Már magában ezen általában röviden jelzett határpontok elannyira érdekesek, hogy a kormány figyelmét bizonyára ki nem kerülheté az ily keleti vonalnak tovább kiépítése. Ezen vonal, mint különben is legrövidebb és legelőnyösebb, különös figyelmet érdemel. Miért? mert jelenleg Brassó és Munkács közt semminemű összeköttetés nem levén, minden szállítás és forgalom hosszabb kerülő útra tereltetett, még a predeáli vonalon át is és ez által a kereskedelem keletre Halics vagy Románia felé annyi nehéz- I ségekkel és számos forgalmi akadályokkal jár, hogy ezeknek mielőbbi elhárítása a legsürgősebb kötelességévé válik a kormánynak. Hogy a t. minister ur ministersége óta ezen ügy iránt érdeklődik, bátor vagyok mint tényt constatálni. A múlt évi nyáron a többek közt a derék állam vasúti igazgató Tolnay Lajos társaságában személyesen felkereste ezen vonalat Marosvásárhelytől egész Moldva határszéléig és meggyőződött annak ugy előnyeiről, mint a netán lehető csekély nehézségekről s melyek a kivitel tekintetében mutatkoznának. S ez alkalommal egyszersmind azon levő számos érdeklett és legtávolabbi vidékekből összegyűlt vendégek előtt határozottan kijelentette, hogy e vasút kiépítése már többé akadályokba nem ütközik, azt igyekezni fog minél előbb kiépíttetni, hogy a Székelyföldön keresztül a Moldva határszéllel az összeköttetés létesüljön és igy a keleti forgalom a nemzetgazdaság és kereskedelem érdekében elősegittessék, nem is szólva a hadászati tekintetről. Hogy a t. minister ur ezt figyelemmel kíséri, mutatja ezt a munkács-beszkidi vasút kiépítéséről legközelebb beterjesztett törvényjavaslata, mely bár nem ide tartozik, de az általam említett vasút vonalaira nézve, abban határozott czélzäs van. Bátor vagyok annak indokolásából egy pár tételt felolvasni, a mely irányadó a minister ur jövő teendőire nézve. Azt mondja ugyanis a minister ur a törvényjavaslat indokolásában, beszélvén a keleti széleken hiányzó vasúti csatlakozás biztosításáról. a csekély forgalomról és a helyzet közvetlen hátrányáról. (Olvassa): „Ez irányban tehát a kormány vasúti politikájának további czélja megjelölve lévén, az ország érdekeinek megfelelően ez idő szerint különösen három csatlakozási vonal jöhet szóba: az egyik Marosvásárhelyről kiindulva, a tölgyesi szoroson át Rumániába, a másik Marmaros-Szigetről Szuczaváig s a harmadik: a jelen előterjesztés tárgyát képező munkács-beszkidi vonal. Ezen — mintegy általában minden határszéli csatlakozások létesítése sorrendjének megállapításánál az országnak nincs szabad választása, mert számba kell vennie a szomszéd államok elhatározását, mely irányban ma még csak a beszkidi csatlakozás tekinthető biztosítottnak, miután a stryi-beszkidi vonal kiépítése az 1883-ik évi június hó 7-én kelt osztrák birodalmi törvénynyel már elrendeltetett." A t. minister urnak ezen indokai első tekintetre kellő méltánylást érdemelnek és mind a mellett, hogy első helyre tette itt a marosvásárhelytölgyesi vonalat, utána a mármarossziget-szuczavait és utolsó helyre a munkäcsi-beszkidi vonalat, azt hiszem, hogy a szakértők meghallgatása után a marosvásárhelyi vonal a marmaros-szuczavai vonalnál sokkal rövidebb és jóval kevesebb akadályokba ütközik.
