Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-251

518 251. országos ülés miijns 26. 1883. állampénztár évenként nem 300, hanem 700 ezer frtot lesz kénytelen ráfizetni. És itt kérdem, hol a méltányosság, hiszen én beigazoltam, hogy a 24 milliós kölcsön teljesen Budapest főváros területén lett beruházva, hogy annak legnagyobb haszna és előnye Budapest közönségére háramlik ? (Helyeslések.) Hol itt a méltányosság, hogy az egész teher, a mi ezen kölcsön visszafizetéséből származik, most az országnak többi lakosaira ruháztassák át, a fővárosnak pedig még azonkívül évenként körülbelül 200,000 frtnyi bonificatio adassék. Ez, bocsánatot kérek, nem méltányos, nem igazságos. De t. képviselőház, mikor a törvényhozás ezen községi pótadókat iderendelte, elvonta-e azokat a fővárostól? Ellenkezőleg, confiscálta az ország minden többi községeinek jogilag ezen községi pótadóra fennálló igényeit és confiscálta örökre épen a főváros javára. És miért? Mert ezeket rendelte felhasználtatni az első 50 esztendőben egy oly kölcsön fedezésére, melyet a fővárosra fektetett be

s azután pedig az 1875-iki t.-cz.-nek 7. és 8. §-ai értelmében egy fővárosi pénzalapnak creálására és fentartására, azon fővárosi pénzalapnak dotatiójára, melyből már eddig is például a fővárosban most díszelgő belső körutat több mint 1.200,000 frt költséggel boulevardiiozta és előállította. Én mint a fővárosi bizottságnak, mióta ez létezik, tagja, résztvettem mindazon működésekben és intézkedésekben, melyek a főváros haladását előmozdították- sőt azelőtt viselt tiszti állásomnál fogva talán inkább voltam azon helyzetben, mint sok más bizottsági tag és országos képviselő, tudomásával birni a legkisebb részletekig mindazon intézkedéseknek, melyek az állam, a kormány kezdeményezése folytán a fővárosban végrehajtattak. És habár én is a magam részéről, mint fővárosi bizottsági tag, büszke vagyok arra, hogy ezen intézkedéseknek végrehajtásában nem csekély részem volt; habár itt az ország színe előtt készségesen elismerem és constatálni kívánom, hogy a fővárosi törvényhatóság majdnem mindenkor oly magas színvonalon állott, melytől remélni lehet, hogy mint a múltban tette, a jövőben is a főváros érdekeit mindig kellő összhangzásba fogja hozni az ország érdekeivel: mégis kénytelen vagyok constatálni azt, a mit különben nem hiszem, hogy a fővárosnak egy polgára is tagadásba venne, hogy a főváros a maga erejéből azt a bámulatos haladást, melynek az utóbbi 20 esztendő óta tanúi vagyunk, elérni soha de soha képes nem lett volna, hogy a fősegély, sőt mondom majdnem az alapja ennek a haladásnak épen a törvényhozás böles intézkedéseiben találta forrásait. T. képviselőház én felhozhatnék még számos adatot arra nézve, hogy a törvényhozás intézkedéseinek, a kormány kezdeményezésének, egyszóval az államhatalom működésének kifolyásaként mi minden lett az utolsó 12 esztendőben csupán építési szempontból befektetve. De nem akarom a. t. ház türelmét hosszasabban igénybe venni, csak azt jegj^zem meg, hogy csupán a közlekedési ministerium kezdeményezéséből í867-től 1882-ig több mint 32 millió frtnyi építkezések hajtattak végre Budapest főváros területén. Hozzátehetném, hogy a többi ministeriumok kisebb-nagyobb mértékben szintén építkeztek: hogy a közmunka tanács több mint 6 millió forintnyi állami pénzt fordított a fővárosra ugy, hogy oly tekintélyes összeggel állunk szemben, hogy at. fővárosi hatóság a mily büszke és jogosan büszke saját működésére s intézkedéseire, ezt is mindenkinek készségesen el kell ismerni. Tehát t. képviselőház, ha jogi szempontból nem vagyok képes igen t. barátom Busbach javaslatát elfogadni, annál kevésbé tehettem ezt méltányossági szempontból. Én a méltányosságot, az igazságosságot igy nem értelmezhetem. Ha Kassa, Eperjes, Pozsony vagy Kőrös szólalnának fel a jelen állapot fentartása ellenében, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk!) akkor azt érteném, mert ezeknek principialiter ezen községi pótadókra nézve fenálló jogai mintegy örök időkre a főváros javára adattak át: de hogy a főváros maga tegye, azt a magam részéről méltányosnak sem ismerhetem el, ennél fogva ajánlómat, háznak elfogadásra a kérvényi bizottság javaslatát. (Helyeslésa jobboldalon.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Ha a kérdés ugy állíttatnék fel, miután az 1878: XXV. t.-cz. megalkottatott, az 1870: X.-cz. 4. §-ának intézkedései itt nem alkalmazhatók tüzetesen és hogy kívánatos volna ezen kérdést törvény által szabályozni, ezt részemről érteném. De azt mondani, hogy miután az 1878-iki törvény megalkottatott, a kérdés egészen világos és egészen világos azon értelemben, hogy a banknak pótadója a főváros házipénztárát illeti, a mint Busbach és Királyi képviselő urak állították, méltóztassanak megengedni, ez felfogásom szerint mégis túl lő a czélon és a helyzetnek nem felel meg. Mert mit mondott Busbach képviselő ur? Azt mondta, hogy; „így -ehát nem lehet okoskodni, hogy a bécsi intézet az itteninek föléje van helyezve és hogy a bank székhelye Bécs, mert az igazgatóságoknak a törvény által megállapított székhelyeit nem lehet elvitatni." Itt t. ház, nem egyéni felfogásról, nem okoskodásról van szó, hanem egyszerűen a törvény világos szavairól, a mely törvénynek világos szava, a törvénybe iktatott alapszabályok 2. ezikke így szól: „Az osztrák-magyar bank székhelye Bécs." Nem okoskodásról van tehát itt szó, nem arról, hogy én hogyan fogom fel a kérdést és-