Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-208

150 208. országos ülés m&rezius 25. 1888. melyek az utolsó időben, nevezetesen az 1868: XLIIL t.-cz.l4. §. az erdélyi 4 vallásfelekezetet biztosítják, hogy azok nemcsak sértetlenül fentartatnak, hanem még a görög és örmény katholikusokra és a görög-keleti szertartású egyházakra is kiterjesztetnek és melyeknek megtartása és oltalmazására 8 Felsége I. Ferencz József is megkoronáztatása alkalmával királyi esküt is tett le; A főfelügyeleti jogot az 1791 :LW. t.-cz. szerint csakis annyiban tartotta fel ő Felsége magának, hogy azt az alapok és alapítványok iránt oly czélból gyakorolhassa, hogy az alapítványok az alapítók rendelkezésének megfelelőleg kezeltessenek és hogy az egyik felekezet alapítványai, a más felekezetek alapítványaival össze ne elegyittessenek. Ez igy volt elejétől fogva és igy kell, hogy maradjon ennek utánna is, mindaddig, a mig az érintett törvények s a kétoldalú állami alapos szerződések a magok törvényes erejökbe megtartatnak s újabb törvények által el nem lesznek törölve, per tangentem pedig ezen erdélyi hitfelekezeti törvényeket megsérteni, vagy megcsorbítani, illetőleg eltörölni annyival kevésbé lehet, mivel az által egyfelől az erdélyi hitfelekezetek közti belbéke Erdélyben századok által sértetlenül fentartatott és melyek, eltekintve attól, hogy állami alapszerződésileg Erdélynek a felséges osztrákház uralkodása alá jutásával I. Leopold, mint Magyarország koronázott királya az erdélyi hitfelekezeteket örökre biztosítá, minden az osztrákházbóli örököseit is azoknak sérthetetlen megtartására kötelezte, egyszersmind királyi esküvel minden jogutóda s utódjára a mostan dicsőségesen uralkodó királyunk, I. Ferencz József ő Felsége is 1867-ben lett megkoronáztatása alkalmával ezen törvények sérthetetlen megtartását és a különböző hitfelekezeteknek azokbani sérthetetlen megóvását királyi esküj ével is biztosította s ugyanez okból az 1868: XLIII. törvényczikk 14. §-a is Erdélynek ezen törvényei sértetlenül való megtartása iránt garantirozta, miből önkényt foly, hogy ezen több századok óta mostanig s jelenleg is fennálló minden európai államok között legtöbb vallásfelekezeti s önkormányzati szabadsággal ellátott Erdélynek hitfelekezeti törvényei, a különböző vallásfelekezetek közt a belbékét mindenkor megtartani képesek voltak s mig Magyarországon a 17-ik század vége felé és a 18-ik elején a legdühödtebb harczok folytak s a római katholikusok több mint 400 protestáns templomot és iskolát foglalták el a protestánsoktól — melyeknek nagyobb részét, daczára az ez iránt kelt többszöri országgyűlési határozatoknak máig se adták viszmely időből a kassai, lőcsei és eperjesi piaczok több bitófák általi kivégeztetést beszélhetnek el a protestánsoknak, addig Erdélyben hitfelekezeti törvényei által a tolerantia biztosítva lévén, az általános belbéke uralkodása alatt egyik hitfelekezeti tagnak, a más hitfelekezetí tagtól vallásfelekezeti dühből még egy hajszála sem lett megsértve, nem hogy élete s vagyona veszélyeztetve lett volna. A korábbi erdélyi vallásfelekezeti törvényeink szilárdsága és szabadelvüsége több század óta meglévén próbálva, mindig a legjobb és legméltányosabb czélra, t. i. a különböző vallásfelekezetek közt létezett, jelenleg is létező belbékére vezettek és melyeknek akármely iránybani megcsorbítása a vallásfelekezetek közti egyenetlenségre és a belbéke megháborítására vezetne és ha az igen tisztelt közoktatási minister ur Erdélynek a törvényhozás minden tényezőitől hozott és állami kétoldalú alapszerződéseken, valamint nemzetközi békéken alapuló s minden időben a belbékét nemcsak a különböző hitfelekezetek, hanem az erdélyi különböző nemzetiségek között a megkívántató szilárdsággal fentartó törvényeinket illő megfontolása tárgyává tette volna, akkor bizonyosan az erdélyi különböző vallásfelekezetek vallásgyakorlati s önkormányzati szabadságán oly flagrans jogcsorbákat s a nem magyarajkú polgárok nemzetiségi sértéseket magában foglaló s az erdélyi németajkú, illetőleg szász nemzetiség nemzetiségi életfonalát elvágni törekvő törvényjavaslatot, a milyen a szőnyegen álló középiskolák iránti, nem terjeszthetett volna a tisztelt képviselőház elébe. Ezen szőnyegen levő törvényjavaslat csorbítja és sérti az erdélyi különböző, nemcsak nemzetközi békéken és állami alapos kétoldalú szerződéseket, melyek a felséges osztrákház és Erdély országgyűlése, továbbá Erdély és Magyarország országgyűlései között létre jöttek és végtére korábbi és az új törvényekben gyökerező vallásfelekezeti önkormányzati szabadságát átalában, hanem abban is, hogy a különböző vallásfelekezeti iskolákra a főfelügyeleti jogot általában minden mozzanataira kiterjeszti s nem elégszik meg azon főfelügyeleti joggal, a mit ő Felsége magának az 1791: MV. articulusba egyedülfentartott, t. i. hogy csupán az alapítványok mikénti kezelését és hogy az egyik vallásfelekezet alapítványai más vallásfelekezetek alapítványaival össze ne elegyíttessenek, ellenőrizhesse. Ezen jogkiterjesztés pedig sem nem jogos, sem nem méltányos. Azon általános jogelv „nemo plus juris in alium transferre potest, quam quod ipse habét" még a rómaiak alatt és azután is minden civilizált nemzeteknél és a mostankori jogtudósoknál a megkívánt érvelésre tudott hatni. Erdélynek dicső emlékezetű, a felséges osztrákházbóli fejedelmei, mint megkoronázott Magyarország királyai és ezek között ő Felsége I. Ferencz József fej edeimi esküjénél fogva 1867-ben több jogot a magyar államra nem ruházott, de nem is ruházhatott, mint a mennyivel ő Felsége, mint az osztrákházbóli ural-