Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-206

2Í16. országos ülés márezius 18. 1883. |Qg is — rokonszenveznek. Ez az egyik. A másik vonatkozik azon határozati javaslatra, melyet t. képviselőtársam beadott és a melyben arról gondoskodik, hogy Erdélyben 3 új állami középiskola által terjesztessék a magyarság és pedig a lélekvásárlásnak igen kellemes neme által, minő az ingyenoktatás, stipendium-jutalmak stb. Megmondom, én t. ház, hogy kiktől lehet megtanulni leginkább az iskolába édesgetést. A jezsuitáktól. A t. képviselő ur tehát ne méltóztassék elszörnyülködni, ha most egy kis párhuzamot vonok. A t. képviselő ur, mint buzgó protestáns, emlékezni fog azon időkre, mikor az ellenreformátió bekövetkezett, mikor Szelepcsényi és Pázmány emberei szuronyos horvátokkal, labanczokkal törtek a felső vidékek városaiba, Kassára, Eperjesre, Lőcsére, Pozsonyba, Sopronyba; mikor azok ottan a protestáns bittel, a mint a képviselő ur akarja „tűzzel, vassal" kiirtották a németséget. Már most kérdem, mi a külömbség a reaetio, az ellenreformátió, a jezsuiták működése és azon terv közt, a melyet a képviselő ur felállított ? A képviselő ur Erdélyben állami intézetek, vagy a mint magát igen élezésen kifejezte, „királyi protestáns" gymnasiumok által akarja kiirtani a németséget .... B. Prónay Dezső: Dehogy! hisz ez nem lehetséges! Zay Adolf: . . • s elfeledi, hogy a németséggel együtt kiirtja a protestánsokat is. Hogy mi az ok és mi az okozat, az az eredményre nézve egyre megy. Ott kiirtották a hit kedvéért a németséget s Prónay képviselőtársam a németség elleni ellenszenvből ki fogja irtani a protestáns hitet. Ez egyre megy. Különben jól van, hogy tudják most mindenütt, hogy minő azon szellem, mely most irányadóvá lett a magyarországi lutheránus egyházban. De t. ház, nem épen barátságos indulatú szemrehányással találkozunk továbbá Csiky képviselő ur részéről, a ki azt mondta: „Hiábatakarják magukat a t. képviselő urak ez autonómia köpenyegébe : tudjuk, hogy ez csak nemzetiségi féltékenység és ellenszenv, mert — azt állítja ő, —• a Bach- és Thun-rendszerrel szemben nem féltették autonómiájukat." Nem is féltettük, mert nem volt mit félteni. Legelőször azt kívánom constatálni, hogy a Bach-rendszer politikai terveivel szemben ép ugy tiltakoztunk, mint önök és hogy a mi alkotmányos önkormányzati jogunk tiltakozások ellenére ép oly nyersen le lett tiporva, mint később letiporta azt —törvény utján ugyan, de mégis a szabadelvű kormány. De másrészt t. ház, talán mégis kellene tudnia Csiky képviselő urnak, hogy a pátens Erdélyre nem volt kiterjesztve, tehát nem volt miért actiót indítani valami ellen, a mi bennünket nem illet. Sőt ellenkezőleg épen az ötvenes évek végén és a 60 évek elején létrejött a legszabadabb rendelkezési jogkör alapján, a mi egyházi szervezetünk és alkotmányunk; épen azon időben alkotta a mi szervezési zsinatunk egyházunknak alkotmányát. Tehát felekezeti elnyomásról akkor velünk szemben szó sem volt. A mi pedig azt a Thun-féle Entwurfot illeti, a mire itt hivatkozás történt, az a szervezési szabályzat, az az akkori absolut kormány által a mi felekezeti hatóságunkkal közölve lett azon felhívással, hogy a legszabadabban bírálhassuk meg. Mi azt a szervezési szabályzatot tanügyi szempontból igen helyesnek, kifogástalannak, sőt vívmánynak tartottuk s azért saját elhatározásunkból az autonómiának alapján magunk vittük be az iskolába. T. ház! Rakovszky és Dobránszky képviselőtársaim szükségesnek tartották, hogy figyelmeztessenek bennünket más országok példájára és különösen Rakovszky képviselő ur felhozta azt az általam nem tagadott tényt, hogy Poroszországban még a papoknak is állami szabályzat szerint kell állami vizsgát tenniök. Én itt nem akarom vitatni azt, hogy párhuzamot szabad-e vonni egy állam közt, a mely mint Poroszország egészen a c entralisatiónak és az állami fenhatóság alapján fejlődött és a magyar állam között, a hol a fejlődés más alapon történt. De arra mégis kell utalnom, hogy az Önök javaslata nem jár el kíméletesebben, mint a porosz törvény, mert ezen javaslat alapján, a mely fennen hirdeti magát szabadelvűnek, reánk nézve az lesz a következménye, hogy nemcsak a tanárjelöltek, hanem a papjelöltek is, a kik nálunk egyúttal tanárjelöltek, szintén állami vizsgálaton lesznek kénytelenek átmenni, tehát az eredmény tökéletesen az lesz, a mitől önök visszaborzadnak, mint a porosz absolutisticus eljárástól. Azon idézetekkel szemben és Elszasz-Lotharingiára való hivatkozással szemben, melyet ugy Rakovszky, mint Hermán képviselő ur tett általában a németországi viszonyokra, legyen szabad a következő tényekre utalnom. Hogy áll a nyelv kérdése Elszasz-Lotharingiában ? A franczia részekben, tehát ott hol a franczia népesség túlsúlyban van, a közigazgatás és bíráskodás első fokon franczia nyelven folyik és a népiskolai oktatás a túlnyomóan franczia részekben tisztán csak franczia nyelven adatik elő az állami intézetekben is. Létezik Metzben az állam költségén egy tisztán franczia nyelvű középiskola és egy franczia tannyelvű tanárképző seminarium. Hát nincs mit panaszkodni. De vegyük magát Berlint. A német birodalom fővárosának szivében van egy franczia emigráns község, a mely a maga összes felekezeti önkormányzati terén megtartotta a franczia nyelvet a maga igazgatásában, de megtartotta a maga gymnasiumában is. Létezik tehát Berlinben egy tisztán franczia főgymnasium, a hol az érettségi