Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-184

54 1S4. országos ülés Mirnítr 8. 1883. csak a 200 holddal birok bírhatnának saját vadászati területtel. Én nem tudom, mi oknál fogva történik ez, mert panasz sem volt e tekintetben, a 100 holdas birtokon a vadállomány jól tenyészett s inkább az volt a panasz, hogy a vadak nagyon elszaporodnak; erre nézve mind a hírlapokban, mind a hatóságoknál sok felszólalás történt. Nem lehet tehát mondani, hogy indokolt volna a 200 holdra való felemelés. És ha esupán a 200 holddal birok bírnak ily joggal, ez már igazán nem felel meg az 1. §-nak, hol az mondatik, hogy „a vadászati jog a tulajdontól elválaszthatatlan jog". A harmadik pontban azonban még sokkal nagyobb igazságtalanság van s épen ez az, a minek el nem fogadására a t. házat kérem, az már valóságos igazságtalanság volna, hogy csak azok egyesülhessenek a 200 hold kikerekítésére, a kik 50 holddal bírnak. Ez nem volna egyéb, mint a törvénynek a, kijátszása, mert oly eset, hogy épen 50 hold legyen egymás mellett és nem 30, vagy 40, vagy talán 49, nagy ritkaság. Világos tehát, hogy az illetőket el akarják zárni attól, hogy egyesülhessenek. Én nem látok semmi okot arra, hogy ne egyesülhessenek olyanok is, a kik kevesebbel bírnak, sőt az nem is tartozik a dologra, hogy hány holddal bírnak, ha meg lesz állapítva, hogy például 200 hold szükséges, akkor csak azt kell nézni, hogy az egész terület 200 holdat képezzen, öten-e hatan-e, tizen-e, az a vadállomány tenyésztésére nézve mindegy. Ha az egyesülés szabadon történik akkor nem záratnának ki tökéletesen a kisebb birtokosok s ts, némileg tűrhetővé tenné a törvényt. Ez iránt vagyok tehát bátor egy módosítványt beadni s indítványozom, hogy a szakasz következőkép módosíttassák. Ez lenne a 2. §.: „A kisebb földbirtokoknak tulajdonosai összefüggésben levő földjeikre nézve a vadászati jog gyakorlására nézve egyesülhetnek, a mennyiben az egyesített területek 1600 • öllel számítva 200 holdat megütnek." (Helyeslés a szélső haloldalon.) Polónyi Géza.' T. ház! Nekem a 2. §-hoz csupán egy irályi módosítványom van. A 2. §. 2. pontjában az mondatik, hogy a vadászati jog gyakorolható 200 holdnál kisebb területen is, de csak akkor, ha az kertileg míveitetik és kerítéssel vagy árkolattal el van zárva, belső telket, szőlőt vagy állandó szigetet képez. Kétségkívül az vezérelte a törvényjavaslat szerkesztőit is, hogy kisebb eomplexumokon, melyek körül vannak határolva, a vadászati jog gyakorolható legyen. Csak a szigetre nézve vagyok bátor egy megjegyzést koczkáztatni. Eltekintve a nagyobb szigetektől, melyek nagyobb számmal vannak Magyarországon, vannak kisebb szigetek is, pl. a Csepel-sziget és a Kis-Duna másik ága közt is, a hol szigetterület van, az nem egy, hanem kéthárom községnek képezi tulajdonát ugy, hogy egy sziget, mely magában véve pl. 400 holdat, sőt több ezerre menő holdat is tesz, többek tulajdonát képezi. Már most tekintettel arra, hogy ezen szigetre különben sem illik azon meghatározás, hogy kertileg műveltetik, kerítéssel vagy árokkal vétessék körül, a mi a szőlőre és a beltelekre vonatkozik, hogy e szakasz intentiójának az felelne meg, hogy a 2. §. végén kimondatnék, hogy „oly szigetet képez, mely egészében egy tulajdonosé. Azt hiszem, hogy ezen esetben nem fognak előállni azon számtalan eollísiók, a melyek oly sok perre vezetnek, midőn t. i. egyiknek pl. 20 holdja, a másiknak 10 holdja van és kétség támad, hogy melyiket illeti a vadászati jog. Minthogy azon nézetben vagyok, hogy az volt az inteníió, hogy egy szigeten, mely 200 holdnál kisebb, gyakorolható legyen a vadászati jog, kívánatos volna beiktatni, hogy ez azon esetben áll, ha a sziget egy tulajdonosé. Ha azonban a t. többség helyesebbnek látná, hogy a javaslat új szövegezés végett visszaküldessék a bizottsághoz, ehhez is hozzá járulok. Kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni módosítványomat. Duka Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt) . A 2. §. második pontja végére tétessék; oly szigetet képez, mely egészben egy tulajdonosé. (Helyeslés.) Madarász József: A 2. §-hoz én is módosítványt kívánok benyújtani. Felolvasom először és azután indokolni fogom. Módosítványom következőleg hangzik: „A 2-ik §. első bekezdésének ezen része megmaradna: „saját földbirtokán a tulajdonos, vagy az, a kinek az jogot vagy engedélyt adott, a vadászatot az ezen törvényben meghatározott korlátok között szabadon gyakorolja, A többi kimaradna. Indokolom t. ház a következőkkel. A t. ministerein ök ur, mikor általánosságban felszólaltam, azt volt szíves mondani, hogy hiszen ha a javaslat általánosságban visszautasittatnék, mint én óhajtom és a kormány újabb javaslattételre utasíttatnék, nem nyerném meg vele azt, a mit óhajtok, mert maradna a régi törvény. Bocsánat, nyertem volna, mert a kormánynak kötelességévé leendvén téve, ha elfogadtatik az én ellenindítványom, hogy azon elvekre fektetett törvényjavaslatot adjon be, igaz, hogy niig a törvényjavaslat elő nem terjesztetik, míg az törvénynyé nem válik, addig az előbbi állapot fennáll, ezt elismerem: de eléretett volna azon czélom, hogy a birtoktulajdonnak élvezete is szabad leendett volna az új törvény után. Én tehát bátor vagyok ezen véleményemet itt ezen szakasznál ismételni, a mely fő lényegét i foglalja magában a köztünk levő különbségnek