Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-200

•'••:•.{) 200. országot ftlés márezius 6 18SS. esetről esetre tetszésétől függő és tetszése szerint változható, sehol nem codificált, nem fixirozott és a jövőbeli gonosztevők előtt sem ismert büntetőjogi fogalmat állapítson meg és ennek a jövőre sem kötelező fixirozása után nyomban a büntetést mérje. A rendőri államnak ez a jellege. E törvényjavaslat is csak a büntetést: tudniillik az iskola ideiglenes vagy végleges bezáratását állapítja meg, a nélkül, hogy a büntetendő cselekvény, vagy — mint itt van mondva — az irány fogalmát fixirozná. Sehol sem mondja a törvényjavaslat: mi az államellenes irány? Tehát a minister határozza meg. Nos már nemcsak a jelenlegi, hanem az utána következő minden minister is bőven válogathat, a mi reá nézve talán kellemes változatosságot nyújt. Magyarországon korábbi időben az „evangelicus" államellenes volt. Akkor a magyar országgyűlés azt a törvényt hozta: Lutherani comburantur! És még a tizenhetedik század vége felé Szegedi püspök, ki az eperjesi, késmárki és más evangelicus iskolákat elkobozta, úgyszintén Szelepcsényi primás, Pálfy, Kollonisch, Klobusiczky püspökükkel és a rendkívüli pozsonyi inquisitionalis tribunalnak többi 14 ülnökeivel együtt, kik számos evangelicus tanítót az iskolákból elkergettek és a gályára elitéltek, valószínűleg hálával viseltettek volna Trefort minister ur iránt, ha ez vagy szellemi elődei már akkor is az államellenes irányról szóló szakaszt szőnyegre hozták volna, azok az inquisitionális birok eljárása az által igen megkönnyítve lett volna. Ma pedig, ugy hiszem, a magyarosítás elleni ellenszenv államellenes iránynak tekintetik, minél fogva a tót középiskolák bezárattak, a nélkül, hogy máig a titkos vizsgálatról vezetett jegyzőkönyvek a napvilágot látták volna, melytől valószínűleg okuk is van félni. Sokan a német ajkút is államellenesnek tartják, a mennyiben ez nem önkényt magyarosodik és ezen okból a pár német tanintézet is, melyek még fennállnak, bezárathatnak. Ez a mai felfogás. De holnap már a magyar is államellenesnek tekintethetik és a magyar tannyelvű intézetek bezárathatnak. Jöhet olyan idő, melyben a szláv vagy román államhunek és a magyar nemzetiséghez való ragaszkodás és a magyar nyelv ápolása államellenes iránynak tűnik fel. De visszatérek a tanári képesítő vizsgálatokhoz. A törvényjavaslat szerint a képesítő vizsga kizárólagosan és minden körülmények közt csak egy nagyobbrészt egyetemi tanárokból szervezett állami bizottság előtt, a budapesti vagy kolozsvári egyetemen teendő le. Ennek a kikerülhetetlen következménye az lesz, hogy a legtöbb tanárjelölt nemcsak azon egy évet, melyen át ezen két hazai egyetem egyikét látogatni kötelesek, hanem az egész tanfolyamot végezni fogják ezen két egyetem egyikén vagy másikán, melyen vizsgájukat letenni szándékoznak. Milyen sajátságos helyzetbe jut ez által ezen ország két protestáns hitfelekezete, melyeknek kebelében évszázadok óta az egyház és iskola közti összeköttetés fennáll ? Ezen egyházak belszervezete folytán a protestáns középiskolák tanárai egyszersmind tanulmányait végzett theologusok. Most pedig sem a budapesti, sem a kolozsvári egyetemen protestáns hittudományi kar nem létezik; a budapesti egyetemen csupán római katholikus hittudományi kar van és akadnak olyanok is, kik az egész egyetemnek katholikus jelleget vindicálnak és arra igényt is tarthatni vélnek; a kolozsvári egyetemen pedig egyáltalában nincs hittudományi kar. E mellett sem Budapesten, sem Kolozsvártt, legalább mindkét protestáns felekezet részére egyaránt, nem létezik hittani akadémia, melyen a két felekezethez tartozó thologusok beiratkozhatnának. A Budapesten vagy Kolozsvártt tanuló tanárjelöltek tehát, kiknek alkalmazását a tanári- és papi hivatalra a protestáns egyházak remélik, a hittudományra nem készülhetnek és egyházukban s felekezeti iskolájukban való alkalmaztatásnak útját maguknak zárják el. A protestáns egyházak kénytelenek lesznek a tanári és papi hivatalnak teljes elválasztására és egyház és iskola közti azon régi összeköttetésnek szét szakasztására, melyen a magyarországi protestantismus belső ereje alapszik. Mert a papihivatalnak a tanári hivatásra képesítő bölcsészeti tanulmányok általi átszellemítésében a magyarországi protestantismus belső ereje rejlik. A protestáns egyház azon összeköttetésnek febontására és a papi hivatalnak a theologia egyoldalú irányában való izolálására kényszerítve, Magyarországon a protestantismus életereje meg lesz törve, ellenségei által könnyebben leggyőzhető, mert magától elcsenevész. Mi marad meg azon protestáns autonómiából, mely az agyonnyomó, gyanakodó, mindenbe beavatkozó állami felügyelet rablánczára füzetvén, a megkívántató tehetségét pedig túlhaladó vagyoni áldozatok által anyagilag tönkre tétetik és ezenkívül még az ő íelketlenítésére kényszeríttetik? Csak puszta üres czímmé zsugorodik. A magyarországi és erdélyi protestáns egyházak autonómiája csak nehéz áldozatok árán van ki víva; érte sok nemes vér ontatott; a protestánsok fegyveres kézzel vívták ki és évszázadokon át rendíthetlen szívóssággal védelmezték. És önök fel akarják-e áldozni ezen autonómiát egy oly ministeri absolutismusnak, mely országgyűlésről országgyűlésre engedékenyebb többség által nemcsak hogy nem korlátoltatik, hanem mindinkább növekedésében izmosodik? Azt hiszik-e önök,hogy midőn a nehéz múltnak fellegei közül a nap most kiviláglott s e pillanatban a magyar nemzetiségnek kedvez, minden aggodalom nélkül a próbált fegyverzetet letehetnék és viszontnemlátásra Tisza s Trefort t. minister urak őrizete alá adhatnák?