Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-197

197. országos ölés febrnír 28. 1883. 251 javaslat szerint taksáért árulandó „Landes-Wappen" piros színeddel, szegény magyar ezímer, pirulj el még jobban szégyenletedben. (Tetszés a szélső halon.) Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni az indokolásra, mert nem szeretném, hogy a magyar törvényhozás elé valaha még egyszer ilyen indokolás kerüljön. (Helyeslés a szélső halon.) Én daczára azoknak a miket említettem, hogy a t. előadó ur által is vázolt visszaélések következtében némi jogosultsága volna a magyar ezímer használata korlátozásának, a jelen törvényjavaslatot nem fogadhatom el más szempontból sem, t. i. azon szempontból, mert ez a törvényjavaslat fílius ante patrem. (Halljuk!) Intézkedés történik itt a törvény áthágóira nézve, hogy a bíró azokat miként büntesse meg, még pedig — nem tagadom — elég súlyos intézkedések: két hónapig terjedő börtön, 300 írtig terjedhető pénzbírság. Azonban a biró, a ki majdan, ha e javaslat törvénynyélenne, ítéletet hozand ily ügyben, a törvényjavaslatnak hiányos intézkedései miatt, a legnagyobb zavarnak lesz kitéve. Bátorkodom indokolni, hogy miért. A magyar országos és állami ezímer százados szabad használata következtében kifejlett azon nagy ingadozás, a melyet mai napon is tapasztalunk ezen ezímer használata körül. Ezen nagy ingadozásnak a magyar törvényhozás egy praecis, törvényszerű meghatározással még nem vetett véget. Mária Teréziának létezik egy rendelete, melyben a magyar országos ezímer, de csakis az országos ezímer, a melléktartományok hozzávétele nélkül meg van határozva. Hanem az csak rendelet, a biró erre nem hivatkozhatik. Mit tíipasztalunk az életben? íme a legközelebbi példa: itt is van országos használatra két magyar ezímer, az egyik az állami, a másik az előadó ur háta megett levő országos ezímer. Itt kettő van és különbség van mind a kettő között; a főrendiházban van három és különbség van mind a három között. Ott a kihimzett államezímeren öt veres és négy fehér csík van, kellene pedig lenni négy fehér és négy veres csíknak a Mária Terézia-féle meghatározás szerint. Az előadó ur mögötti országos czímeren van négy veres és három fehér csík: tehát amazon mindösszekilencz, emezen pedig hét. Melyik már most a magyar ezímer ? Talán ez utóbbi? Nem, t. ház, méltóztatnak tudni, kinek a czímere ez? Nem Magyarországé, hanem a nápolyi Karaffa grófoké. Én nem tudom, hogy az eperjesi tigris annyi érdemet szerzett volna Magyarország körül, hogy a magyar törvényhozás termét díszítsük czímerével? A főrendiházban meg az egyik czímeren van kilencz, a másikon pedig nyolez. Melyik itt a helyes? melyik Magyarországnak a czímere? S ezzel találkozunk szana-szerte a czímerek hivatalos használatában: ministeri pecsétnyomókon, hivatalos czégeken mindenütt ilyen összevissza való ingadozás. Régebben megjegyeztetett már e házban és már az 1870. Julius 27-iki ülésben a magyar történelmi társulat indítványára, melyet néhai Horváth Mihály püspök mutatott be, egy hat tagú bizottság küldetett ki, hogy ezen ingadozást a ezímer használata körül elvégre megszüntetve, terjesszen a ház elé correct megállapított czímert, hogy az törvénybe iktattassék és a bírónak oly esetekben, minőkről ezen törvényjavaslat szól, a visszaélések megítélésénél zsinórmértékül szolgáljon T. ház! Minden művelt államnak czímere inarticuláiva van; nálunk ez, nem tudom, miféle mulasztás folytán, nem történt. Az albizottság, melynek elnökévé Horváth Mihály, előadój ává Henszlmann Imre választatott meg, készített egy munkálatot, készített egy, ugy tudom, egyesített czímert is és azt az 1871. szeptember 23-iki ülésen bemutatta a háznak; a ház kinyomatni és tárgyaltatni rendelte, a képviselők közt kiosztatott, de az országgyűlés eloszlott a nélkül, hogy tárgy altatott volna. A ház irományai közt megtalálhatni a törvényjavaslatot, alaposan indokolva, kimutatva a czímernek múltját és a bizottság által tett módosításokat. Csak eonstatálni kívántam, hogy a magyar képviselőház már belátta a ezímer megállapításának szükségét, hogy szakszertíleg állapittassék meg és iktattassék törvénybe a ezímer és csak azután hozassék ily korlátoló törvény, mert a bíró máskép nem Ítélhet, ha csak hitelesen, törvénybe iktatva nincs megállapítva a ezímer. Még inkább bonyolítja ez ügyet egynémely törvényünk meghatározása. Az 1868: XXX. t.-cz. 61. és 62. §§-ai ugyanis így szólnak: „61. §. Horvát-Szlavón- és Dalmátországok határaik között belügyeikben saját országos egyesült színeiket és ezímeröket használhatják, az utóbbit mindazonáltal Szent István koronájával fedve." Törvény rendeli, semmi kifogásom ellene. De megjegyzem, hogy „belügyeiben", tehát a közlekedés és kereskedelem közös ügyek lévén, valamely forgalomra és kereskedésre szánt czikknél nem használhatják saját czíinereiket, hanem a közös czímert. De tovább megyek. A 62. §. így hangzik: „A magyar korona közös ügyeinek jelvénye: Magyarország és Horvát-Szlavon- és Dalmátországok egyesített czímere!" Engedelmet kérek, ezzel ellenkezik az általunk hivatalosan itt használt államczímer, mert itt Erdély czímere is benne van. Ugy tudom, usus, hogy Magyarország alatt Erdély is értetik, én ugyan világosabbnak tartanám, ha oda tétetnék, hogy „a volt erdélyi részek*, mert ő Felsége ezímei közt is ott van, hogy „erdélyi fejedelem". De még akkor is hátrányos ez a definitió, mert 32* %