Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-195
195. országos ülés február 24 1883. 227 3255. az, Koiaárommegye közönségének, 3320. az. Mosonmegye közönségének, 3390. SÍ. Háromszékmegye közönségének, 3391. sz. Maros-Tordamegye közönségének kérvénye ugyanazon ügyben. Berzeviczy Albert előadó: E kérvények a házszabályok 175. §-a értelmében bejelentetvén, a képv.-ház folebbi határozatához képest a megfelelő törvényjavaslat tárgyalásánál leendő betekinthetés végett az irodába tétetnek ki. Elnök: Tehát a kérvények a megfelelő törvényjavaslat tárgyalásánál leendő figyelembe vétel végett a ház irodájába tétetnek le. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (olvassa): 3191. ikt. sz. Hódmezővásárhely város közönségének felterjesztése a Bukovinában, Moldvában és Oláhországban elszórva lakó magyar testvéreinknek Magyarországba betelepítése iránt. 3358. sz. Aradmegye közönségének, 3366. sz. Pancsova sz. kir. város közönségének, 3393. sz. Hevesmegye közönségének, 3404. sz. Nagyvárad sz. kir. város közönségének, 3442. sz. SzathmárNémethi sz. kir. város közönségének, 3462. sz. Józseffalva és Fogadj-Isten, bukovinai községek magyar lakosainak kérvénye ugyané tárgyban. Berzeviczy Albert előadó: T. ház! Mint a sorjegyzékből is látni méltóztatik, a Bukovináinál és .Romániában lakó magyar testvéreink Magyarországba letelepítésüket kérik és e mellett több törvényhatóság emeli fel szavát ezen ügy érdekében. Azt hiszem, ezen ügy már azon lelkesedésnél fogva, melylyel a közvélemény és a társadalom azt felkarolta, a t. ház előtt sokkal ismeretesebb, mintsem hogy bővebben indokolnom kellene azt, hogy csángó testvéreinknek hazánkba leendő letelepítésének kérdése, a törvényhozás részéről is a leghathatósabb figyelmet és pártolást illeti. A társadalom helyes érzékkel már megtalálta erre a kellő utat, midőn a kezdeményezést kezébe ragadta és ezen szempontból akérvényi bizottság a következő határozati javaslat elfogadását ajánlja: Ezen különös figyelmet érdemlő kérvények pártolókig adatnak ki a ministerelnök utján a kormánynak. (Helyeslés.) Lessko István: T. képviselőház! Józseffalva és Fogadj-Isten a képviselőházhoz beterjesztett kérvénye általános óhajjal találkozik, s én részemről fölötte kívánatosnak találom, miszerint a bukovinai magyarok az anyaországba telepíttessenek vissza. (Helyeslés.) Nagy vívmány ez a közös hazára, mert ez által 25 ezer magyar polgárral szaporodni fog az anyaország, 25 ezer polgárral ép akkor, midőn ezrekre megyén azok száma, kik vándorbottal kezükben a nagy óceánra szállnak, új hazát keresni. Jóra való munkás, szorgalmatos s hazafias érzelmű nép mind a kettő s hiszem t. ház, hogy a kérdéshez szólok , midőn kijelentem hogy a bukovinai magyarok kérvényét részemről pártolom, de egyúttal a felvidék, de különösen Sárosj megye Amerika felé vándorló népére a t. kormány i figyelmét felhívom. (Halljuk \) Elismerem t. ház, hogy e részben a t. korí mány már eddig is tett valamit s hiszem, hogy i szándoka jövőre, még többet tenni, de félek aromáival: „Roma deliberante Saguntum perit." Daczára a Cimbria szerencsétlenségének, melyről egye^ hírlapi kacsák híresztelik, mintha a. nép az urakat gyanúsítaná, arról a hírlapi kacsahirből azon a vidéken, melyet lakom, szó sem igaz, a néppel érintkezve csak azt állíthatom, hogy ott a nép és az urak közt legnagyobb egyetértés uralkodik, az ur, ahol csak lehet, segít a népen, többször is segítene, de az ur is szegény; daczára a megyei tisztviselők részéről való a legnagyobb óvatosságnak, tapintatnak, bölcsességnek s kellő szigornak, új és új kivándorlások történnek g mi napról napra fogyunk. Azt mondják egyesek, hogy ez által tömérdek pénz jönne be az országba, igaz, ezerek jönnek be, de mily anyagi, és erkölcsi veszteséggel van össze kötve e kivándorlás! Az ország, a család, a társadalom kárával ! A hány kivándorló, annyi 100 frtnyi kiadás, hogy pedig egy ily tönkre jutott embernek 100 frtja legyen, el kell árusítania és pedig potom áron marháját, telkét, családja fő nélkül maradván, sokszor terhére a községnek, hát azok t. ház, a kik Amerikából visszatérnek, mily elvekkel, szokásokkal satnrálva térnek vissza.? és a vesztett munkaerő r az mind megannyi veszteség az országra ! Aztinindenki tudjak ház, hogy a mi felvidékünk, a mi felvidéki népünk anya gilag a legrosszabb helyzetben van. Innen van azután az, hogy az áldásosabb vidékek műveltségi fokára, sajnos, nem emelkedett, nem emelkedhetik. Pedig a szorgalom, meg az igyekezet nála nem hiányzanak. Ha tehát azt akarjuk és azt kell is akarnunk, hogy ez a szegény felvidéki tót nép prosperálj on, segítségére kell h ogy legyünk, hogy a többi boldogabb polgártársaival egyenlő lépést tarthasson. Röviden, nem szabad elhanyagolnunk oly elemet, mely előőrsül, elővédül szolgált és szolgálhat nehéz napjainkban. Azért igen kívánatos, bölcs és politikailag- szükséges, hogy e nép sorsán minden lehető módon segítve legyen. És erről szólt jan. 22-én az eperjesi egyházkerület kérvénye, melyet távollétem miatt nem támogathattam s mely discussio alá sem jött; cl is mondja, mikép lett az a szegény nép földönfutó, vándorbottal kezében, hogy szavaival éljek, az életfentartási ösztönétől sarkalva, könytelt szemekkel jobb hazát megyén keresni, mert e hazában számára nincs hely. Szemtanúja voltam tisztelt ház, egy szomorú scenának és fájdalom, itt az ország szine előtt elmondom, hogy szívszaggató látvány, nézni búcsúzni egy atyát gyermekeitől, feleségétől, búcsút mondani annak a hazának, melyről mondva volt; „Extra Hungáriám non est I vita". Ez a megdöbbentő kivándorlás, |életfentar29*
