Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-140

Hü. *r-zág«4 tí.i egy angol parlamenti actávad talán csak nem lehet védelmezni. Berzeviczy Albert előadó: A különvélemény is Angliára hivatkozik! Polónyi Géza: Arra hivatkozik, hogy Angliában, a hol maga a tisztviselő felelős azért, ha a felettes hatóságnak törvényellenes rendeletét végrehajtja, Angliában nem találkozott volna tisztviselő, a ki a törvényellenes rendelet végrehajtására vállalkozik. De előállott a t. előadó ur még egy másik védelmi érvvel is, bocsánat a kifejezésért, az u. n. házalási theoriával. Hát, t. ház bátor voltam kimutatni, hogy ott, a hol felelős szerkesztő, nyomdász és kiadóval megnevezett lapról van szó, hogy talán ott a t. előadó ur is megfogja engedni, hogy házaiágról nem lehet szó. De különben is, ha a körrendeletet figyelembe veszi, abban arról, hogy házalási utón térj esztett nyomtatványok tiltassanak le, szó sincs. Hiszen e rendeletben nemcsak a megjelent, de a megjelneendő nyomtatványoknak elkobzása is rendeltetik el. Hát ezeket is házalási utón árulták, amelyek meg sem jelentek? Azt hiszem ezen okoskodás annál kevésbé illik ide, mert az 1848 : XVIII. t.-ez. 45. §-a világosan igazolja azon felfogásom helyességét, hogy itt maga a személy helyeztetik rendőri felügyelet alá, nem pedig a sajtótermék: „Az u. n. házaló, vagy zugkönyvárulók" — tehát mindig személy — „az illető hatóság rendőri felügyelete alá helyeztetik". így szól a 45. szakasz. Hát, t. ház, azt hiszem, ily körülmények között a házalásra fektetett egész érvelés és a belügymini ster rendeletére való hivatkozás nem tekinthető általában egyébnek, mint olyan „Ausred'-nek „die kémen Thalcr werthist". a hogy a közmondás szól. De t. ház, megígértem Hegedűs Sándor képviselő urnak, vele is fogok foglalkozni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Hegedűs t. képviselőtársam gyakran méltat engem arra, hogy valahányszor felszólalok, felszólalásaimat több közbeszólással megszakítsa. Valóságos — még pedig nem jó akaratú — rendszerességet látok ebben, mert első felszólalásom óta, mikor itt egy „csizmát" kiáltott közbe, valahányszor felszólaltam, mindig igyekezett közbeszólásokkal beszédemet talán — fűszerezni. Hát engedjen meg nekem t. képviselő ur, ha ezen gyakori közbeszólásai folytán én is feljogosítottnak érzem magamat vele, ezen ügygyei kapcsolatban foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A t. beíügyminister ixr azzal fenyegetőzik, hogyha majd a törvényes intézkedések nem fognak eredményre vezetni; ha mi az ő teljhatalmát nem fogjuk respectálni: majd fog módot találni, hogy a sajtószabadságot törvényes utón megszorítsa. (Felkiáltások jobbfelól. Nem azt mondta! Felkiáltások a szélső halról : Igenis azt mondta !) Azt mondotta itt e háznon-mW '27. 1882. §85 ban, azt mondotta a kérvényi bizottságban , hogy nem fog visszariadni, hogy a sajtószabadság megszorítására törvényes intézkedésekkel is álljon elő; lesz annyi bátorsága. (Felkiáltások a szélső baloldalon. Igaz! Ugy van! Ezt mondotta ! Zajos ellmmondások jobbfelöl.) Hát t. ház, ezzel az ügy gyei volna kapcsolatban Hegedűs t. képviselőtársam. A 70-es évek elején volt, mikor Hegedűs Sándor képviselőtársammal a terézvárosi clubban megismerkedtem. Még ma is büszke vagyok ezen ismeretségre. Akkoriban t. ház, a mint az ellenzéki férfiakat akkor nevezték, t. képviselőtársam Hegedűs Sándor ur olyan mérges tigris volt, (Zajos derültség a szélső baloldalon) mint az akkori kezdő néptribunok általában. Deákpárti kormányt, közösügyeket, papokat és katonákat ugy szidtuk és aprítottuk, mint a répát. (Derültség.) Ha visszaemlékezem akkori viselt dolgainkra, csakis az akkori Andrássy-kormánynak, a jelenlegi kormányénál sokkal liberálisabb felfogásának, a törvények iránti tiszteletének köszönhetem, hogy akkor engem Hegedűs úrral együtt be nem zártak. (Közbeszólás a szélső balról: Kár volt Hegedüst be nem zárni! Nagy derültség a szélsőbalon.) Akkor volt t. ház, hogy nekünk volt egy közös prófétánk. Prófétának nevezem s valóságos vallásos kegyelet volt az, a mivel hozzá ragaszkodtunk; iró és hazafi, a nemzet koszorús költője, a sajtószabadságnak ihletett s oly nemes bajnoka, kinek a hátamegett a sajtószabadság védelmében, dicső és fényes múlt áll. (Közbeszólások jobbfélől: Jókai Mór!) Ki lehetett volna más, mint Jókai Mór. (Zajos éljenzés jobbfélől.) Igent, ház, éljen! (Éljenzés jobbfélől) azon Jókai Mór, a kiről most szólottam; de jegyezzék meg t. képviselő urak, hogy azok, a kik azon Jókai Mórt éljenzik, a kiről most szólottam, azok a ministeri eljárásra rosszalástikat kell, hogy kimondják. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Tehát t. ház, Jókai Mór ur volt a mi prófétánk s Hegedűssel együtt ministráltunk neki a Terézvárosban. Erős hitem és meggyőződésem,hogy Hegedűs és Jókai azt a zászlót, a sajtószabadság zászlaját, melyhez bennünket annyi kedves emlék köt, azt a zászlót Jókai Mór és Hegedűs Sándor t. képviselő urak nem fogják elhagyni soha és ez biztat, hogy a ministerelnök ur még ha akarná is a sajtót megrendszabályozni, tervét Jókai Mórral szemben keresztülvinni nem fogja. (Zaj a szélső balfelöl.) Hát t. ház, itt társaim azt mondják, hogy bizony meglehet; Jókai Mórról nem hiszem el soha, de ha mégis — mert a korszellem nagyon furcsa: magyar jelzálogbank igazgató-tanácsosság, első hazai takarékpénztári igazgatóság, kormánypárti lapvezérség, egy kis erdélyi kormánypárti képviselőség — emlékezik-e Hegedűs t. képviselőtársam arra, hogy mit értettünk mi annak idején a bérezés erdélyi messze távolából való képviselőség alatt? — egy kis potya párizsi utazás, összekötve-