Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

81 111. országos ülés május 24. 1882. hanem a dynastiára is veszélyes kimenetelű politikát megszüntesse, újabb és újabb hadi költségeket szavaztat meg alkotmányellenesen a delegátiók által. De ez soká nem tarthat igy. A lázadás Boszniában, ugy látszik, már permanens, annak nem elfojtására— mert ez, ugy látszik, már nem lehetséges — hanem csak féken tartására is folytonosan újabb és újabb milliók lesznek szükségesek, mit a mi zilált államháztartási viszonyaink meg nem engednek. Jogos tehát és észszerű a mi álláspontunk azon kívánsága, hogy Boszniából mielőbb vonuljunk ki. Ennek ellenében t. túloldal, önök a monarchia prestigéjének megóvására hivatkoznak. Vájjon nem lesz-e sokkal dicstelenebb, ha elvérzünk és anyagilag tönkre megyünk Bosznia occupátiója miatt ?! Ha majd bekövetkezik ezen idő és ép ugy mint Velenczével történt, nálunk sokkal kisebb állam, talán Szerbia vagy Montenegró erőszakkal fogja tőlünk elvenni, nem lesz-e ez sokkal dicstelenebb a monarchiára nézve. {Igaz! a halóidalon.) A delegátiók által megszavazott összeg magának a közös ministeri előterjesztésnek tartalma szerint is csak f. évi október végéig lesz elég és akkor ismét elő fog állni szüksége újabb költségek megszavazásának. Így fog ez menni, t. ház, mindaddig, a mig csak mehet. Minden további lépés, minden Boszniában eltöltött nap fényesen fogja bebizonyítani a mi állításaink igazságát, csakhogy siettetni fogja egyszersmind hazáuk végromlásának bekövetkezését is, mitől óhajtom, hogy Isten óvja meg hazámat, az által, hogy a vakoknak látási és a siketeknek hallási tehetséget adjon. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Én számolva lelkiismeretemmel, nem szavazom meg a fedezetet, hanem hozzájárulok az Eötvös Károly és Helfy Ignácz, valamint a Szilágyi Dezső t. képviselőtársam által beadott határozati javaslathoz. {Helyeslés a szélső baloldalon.) B.Prónay Gábor: T. ház! Most, midőn látjuk, hogy a kormánynak eredeti czéjja az volt, mikor Boszniát elfoglalta, hogy azt meg is tartsa és ott is maradjon, nézetem szerint kellett volna gondoskodai oly eszközökről, hogy az ottmaradás minél könnyebb legyen. A népeknek rokonszenvét megnyerni kellett volna első sorban és törekedni, azt meg is tartani; nem pedig súlyos adók által az ottani helyzetet még veszélyesebbé tenni. Beszélték, hogy a török uralom alatti súlyos adók okozták a lázadásokat és most azt halljuk, hogy a nép első sorban a súlyos adók miatt lázadt föl. Idegen hivatalnokok hozattak be Boszniába és Herczegovinába, kik nem értvén az ottani nép érzületét, nem érezvén együtt az ottani néppel, azt ép ugy nyomták, mint a török hivatalnokok. Egy országot a tartományon kívül álló helyről igazgatni sohasem lehet. Pedig az összes administratió nem Boszniában vezettetik, hanem azt egyenesen Bécsből intézik. Az angolok és francziák, mikor gyarmatokat foglalnak el, nem országuk fővárosából Igazgatják azokat , hanemigen is, meglehetős tejhatalmú kormányzót küldenek, a ki a tartományokat igazgatja. Különösen a keleten, a hol a személyes befolyás, az egyének megjelenése sokkal nagyobb hatást gyakorol a népre, mint a művelt nyugaton, sokkal inkább szükséges, hogy a kormányzó, kinek személyében az összes közigazgatás összpontosul, a helyszínén legyen. Ez ellen is vétett a kormány. Vagy talán akkor, mikor Boszniát és Herczegovinát elfoglaltuk, a hadsereg kellőleg fel volt szerelve ? És most fel van-e szerelve kellőleg arra, hogy a csendet fentartsa ? Azt látjuk, hogy nem. A sokkal nagyobb Algír, melynek majdnem három millió lakosa van, a hol 400,000 • kilométer sivatag és 150,000 hegyes vidék létezik, a francziák által 60—70 ezer főnyi katonaság segítségével sakkban tartatik, holott a sokkal kisebb Boszniában, hol a népesség is csekélyebb, ugyanannyi haderőt kell nekünk összpontosítani, a mi világosan mutatja, hogy hadszervezetünk rósz, hadviselésünk rósz, habár katonáink talán jók. A néhány hónapon át az egész világba kikürtölt győzelmek, a hol talán egy magyar baka veszett el és egy osztrák tiszt sebesült meg, ha közelebbről vizsgáljuk, igen csekély mérvekre reducálhatók. De nem csak hadseregünk rósz, nemcsak rósz administratiót vittüuk be, de még a legszükségesebb eszközünk se volt Bosznia és Herczegovina elfoglalására: a pénz. Midőn otthon krajczároskodni kell és a legszükségesebb cuíturális czélokra nincs elég fedezetünk, akkor Bosznia-Herczegovinára millió • kat költeni nézetem szerint nemcsak hibás, de könnyelmű politika. {Ugy van ! balfelb'l) Ha azt kérdem, mi volt a kormánynak czélja, mikor e tartományokat elfoglalta; lehet a felelet az, a mi gyakran hangoztattatott e házban : kárpótlást szerezni az elvesztett LombardVelencze tartományokért; de én azt hiszem, hogy a tulajdonképi czél más volt. Az osztrák dynastia évszázadokon át oly politikát követett, melynek eredménye az volt: egy nemzetet, egy népet a másik ellen feluszítani, {Mozgás jobbfelöT) egy nemzet, egy nép által a másikat sakkban tartani. {Zajos helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kérem t. képviselő ur, a kifejezés, melyet használt, nem parlamentaris. Tessék folytatni. {Mozgás a szélső baloldalon.) B. Prónay Gábor: Mikor Bosznia-Herczegovina elfoglaltatott, akkor a monarchiában a szláv elem erősbödött, még pedig a magyar és német elem rovására. 1848 előtt is fajgyűlölet