Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

112. országos fiiés májas 26. 18S2. 121 az iránt, hogy az áldozatok végüket érték, hogy ezek az áldozatok politikailag, alkotmányilag és pénzügyileg meg nem fognak újulni és nem lesznek romlást hozók erre az országra nézve. Ez az oka annak, hogy önök itt elállanak és eszmét kérnek és megnyugtatást kérnek a kormánytól. Hát annak a kormánynak, a melynek erre nincs más felelete, mint az, hogy ő lehető legkevesebbet akar erről a kérdésről, a politikai kérdésről beszélni — mert ezt maga a minister ur mondta — azon kormánynyal szemben kötelességünk kimondani, hogy ha nem tudja a nemzet létérdekeivel összhangba hozni: hát fel kell hagyni ezzel a politikával; (Élénk helyeslés a szélső' balon) mert ennek a politikának nem szabad és nem lehet annyira terjeszkednie, hogy annak nemzetünk legnagyobb érdekei feláldoztassanak. (Ugyvan! a baloldalon.) De ha erre nézve a kormány nem nyilatkozott, tett a ministerelnök ur más irányban két nyilatkozatot. Az egyik nyilatkozata abból áll, hogy ő abba a politikába, a melyet azon az oldalon (a szélső balra mulat) és ezen az oldalon javasoltak két különböző határozati javaslatban, abba ő sohasem fog belemenni. Ott javasolták azt, hogy ne állandósittassék az oceupátió, itt javasolták azt, hogy kibontakozás történjék az occupátióból; és a ministerelnök ur azt mondta: ezt pedig ő sohasem fogja megtenni. Ha kívánják, felolvasom e nyilatkozatát. Válaszolva beszédem azon részére, a hol kifejtem, hogy a kibontakozási politikára a kormányt reá birni a leghatalmasabb mód, ha a pénz megszavazását a megszállás folytatására szükséges költségeknél a parlament által helyesnek tartott politikai irány elfogadásához kötik, erre válaszolva, a ministerelnök ur igy nyilatkozott: „Egyet azonban megjegyzek, hogy a kormányt kényszeríteni nem lehet és hogyha az a politika, melyet akár ez oldalról benyújtott határozati javaslatban ajánlottak, akár önök ajánlottak ottan, (a szélső balra mutat) többségre kerül, azt a politikát nem fogom mint kormány keresztül vinni, de fogom mint ellenzék megtámadni." Tehát a kibontakozás politikáját. És e nyilatkozat nem elegendő arra, hogy megtudjuk, mire vállalkozik hát a t. ministerelnök ur, azt az ő hivei szeretnék tudni, (Derültség halfelöl) hanem arra, hogy mire nem vállalkozik, ebből valamivel többet is tudunk: tudjuk, hogy azt, a mit mi ajánlunk, most más döntő tényezők is ellenzik. Mert ha volna kilátás arra, bogy úgy fordul a dolog, hogy ily politikának esélyei vannak, akkor a ministerelnök ur bizonyára nem kötötte volna magát ahhoz, hogy mint ellenzéki ellenezni fogja, hanem legalább feutartotta volna magának azt, hogy jobb KÉPYH. NAPLÓ. 1881—84. VI. KÖTET. meggyőződését fogja követni. (Derültség a baloldalon.) Nagyon tisztán látható, hogy ha nem kell a kibontakozás politikája a ministerelnök urnak, ezzel szemben csak az annexió politikája kell neki. Ezt nem mondja nyilt szavakkal. De kizár minden utat, a mi kibontakozásra vezet, időközben pedig megtesz mindent, a mi az annexiót, a név kimondása előtt valósítja s a kibontakozást lehetetlenné teszi. A mi kötelességünk ezzel szemben világos; de ezen nyilatkozattal, ezen magatartással minő helyzetbe hozta önön párthiveit? Ők egy eszmét, megnyugtatást kértek, hogy kibontakozás lesz és miután ilyen eszmét nem kaptak, elindultak maguk annak kalandos keresésére. (Halljuk! Halljuk!) Elindult különösen Kőrössy Sándor képviselő ur és azt állította, hogy Boszniát egy foherczeg alá kell helyezni, azonban amúgy mellékesen hozzátette azt is, hogy pénzt és hadsereget is kell neki majd adui. (Derültség a bal- és szélső balfelöl.) De annexió nem kell a képviselő urnak. Éber Nándor t. képviselő ur kibontakozást akar valamely irányban. Egyes módozatokat fel is említett, a mit azonban most gyakorlatiaknak nem tart. Azután és mindenekelőtt felállított, kimondott valamit Jókai Mór t. képviselő ur, hogy a déli szlávok által kell Boszniát kormányozni és azok által pacifieálni. Azután czélzott Horvátországra és a Horvát-Szlavonországban levő nemzeti pártnak elemeire. Azután itt a házban és a hirlapokban közzétett nyilatkozatában úgy magyarázta szavait, hogy nem azt értette, hogy Horvát-Szlavonországgal kapcsoltassák egybe Bosznia és Herczegovina, hanem inkább azt értette, hogy a hivatalnoki elemet kell bővebb mértékbeu a horvátországi párt kebeléből kivenni. Azután jött Mammusies Lázár képviselő ur. Ő is elindult kalandos keresésére azon eszmének, a melyet a ministerelnök ur nem akart megadni. (Derültség a baloldalon.) De ő arra az eredményre jutott, hogy szemben ama szerb czélzattal, mely e tartományokat egy szerb állami alakulás kiegészítő részévé szánta: a katholikus déiszláv államot keli megalkotni és e ezélból Horvátországgal kell egyesíteni Boszniát és Herczegovinát és ebben az egyesítésben van a megoldás. T. ház! Én erről a kérdésről most röviden szólni kívánok, (Halljuk!) mert nekem alapos okom van feltenni azt, hogy ilynemű eszmék komolyan szóban forognak. Minő elem az t. ház, melyre ott Horvátország, a katholikus délszlávok számítanak ? Bosznia és Herezegovina népessége 150 ezer katholikus mellett 500 ezren felül ó-hitü szerb 16