Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-89

89. országos ülés márezlns 29. 1882. 17 Most az a kérdés, hogy hová illeszti be a törvényjavaslat a közgazdasági előadót? A törvényjavaslat erre azon feleletet adja, hogy a közigazgatási bizottságba. Ha a közigazgatási bizottság oly intézmény volna, hogy meg volna benne azon képesség, hogy életet adjon egy orgánumnak, a mely beleillesztetik, akkor azt hinném, hogy tán ez az életképtelenség, mely a közgazdasági előadóban ä priori megvan, tán megszűnhetnék az által, hogyha erejét közölhetné vele a közigazgatási bizottság és tán erejével életképességet is adna neki és a kitűzött vagy kitűzendő feladatok megoldására képessé tenné. Az tehát, hogy erre nem képes, valóban nem véletlen. Azt hiszem, hogy felesleges volna ismételni mindazt, mik a közigazgatási bizottságra nézve már e házban elmondottak, részben * mások, részben magam is s mit a publicistica erről az intézményről irt. Egy hang, egy vélemény uralkodik e tekintetben az egész országban a szakértők körében és ez az, hogy a mi ezen intézményt jellemzi, — hogy nagyon enyhén fejezzem ki magamat — a szakszerűtlenség bélyegét viseli magán s épen azért nem alkalmas semmiféle gyakorlati czél megoldására. Vannak ugyan, kik — bár igen félénk hangon — védik a közigazgatási bizottság intézményét és azok rendesen azt szokták mondani, hogy ez intézménynek az alapeszméje jó. Mi egy intézménynek az alapeszméje? Egy intézménynek az alapeszméje nem lehet más, mint azoa czél, melynek megvalósítását neki a szervező kitűzi. Azt mondják, hogy a közigazgatási bizottság alapeszméje az volt, hogy harmóniába hozza a különféle közigazgatási ágakat. Hogy e harmóniát nem létesítette a közigazgatási bizottság, erről talán épen a t. belügynnnister ur adhatna legjobb felvilágosítást. De eltekintve etől, már azért sem hozhatta harmóniába a különböző közigazgatási ágak képviselőit, mert organice nem egyesíti őket, hanem mechanice hozza őket együvé 12-szer egy közös helyiségbe, azután szétmennek s ismét nem látják egymást. E czél elérése tehát nem sikerült. Másik czélja lehetett a közigazgatási bíráskodás. De tudjuk, hogy a közigazgatási bizottság ugy van összeállítva, hogy ezen feladat megoldására a dolog természeténél fogva teljesen alkalmatlan. Azután fegyelmi hatóság akart lenni a közigazgatási bizottság. De ismét ugy van összealkotva, hogy az elfogulatlan fegyelmi bíráskodásra teljesen képtelen. Azután az volt feladata, hogy az administratio ügyén lendítsen, hogy azt javítsa. De már báró Prónay képviselőtársam is kiemelte, hogy az administratio azóta nem javult, az utak épen oly rosszak, mint ezelőtt, a zavar és rendetlenség épen oly nagy, mint azelőtt, a visszaélések olyan számosak, KÉPVH. NAPLÓ. 1881-—84. V. KÖTET. vagy számosabbak, mint azelőtt. így tehát a közigazgatási bizottság azon czéloknak, melyeknek kedvéért alkottatott, megfelelni képes nem volt, azon czéloknak megvalósítására (teljesen alkalmatlannak bizonyult. (Üyy van! balfelöl.) T. ház ! Az a védelem, hogy a közigazgatási bizottság alapeszméje jó, de a kivitelben meg van hiúsítva magának az alapeszmének keresztülvitele és megvalósítása, tulaj donképen a legszigorúbb ítélet a közigazgatási bizottság felett. Es én azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur maga is, ha pl. egy gépész azzal jönne hozzá, hogy cséplőgépet akar számára készíteni, kétségkívül helyeselné szintén a gép alapeszméjét, mely abban áll, hogy cséplést végez, de ha azzal a géppel csépelni nem lehetne, akkor azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur sem találná azt, ki a gépet csinálta, valami igen jeles gépésznek. (Derültség halfelöl.) T. ház! A bizottsági jelentésben több megjegyzés van a közgazdasági előadóra vonatkozólag. A jelentés, összhangzatban az indokolással azt mondja, hogy a közgazdasági előadó hivatása az, hogy a ministernek szakközege legyen, de azoukivtil még azt mondja, hogy ellenőrzője lesz a megyei közigazgatási közegeknek abban az irányban, hogy a közigazgatási közegek pontosan végrehajtották-e a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister rendeletét. Hát t. ház, nem tudom, hogy a bizottság jelentése mikép érti az ellenőrzést. Én azt hiszem, ezen ellenőrködés sem közjogilag, sem czélszertíség szempontjából nem indokolható. A mi administratiónk tulaj donképeu a nagy ellenőrzés elvére van alapítva. A megyei tisztikar egészet képez és azt ellenőrzi az alispán*, a megyei administratio egészét ellenőrzi a főispán, mint a kormánynak közege; a közgazgatási bizottságnak szintén hivatása a megyei administratiót ellenőrizni. Tehát azt látjuk, hogy ezen ellenőrködésnek igen nagy rendszere van itt megállapítva. Igaz, hogy az administratio a nagy ellenőrködési apparátus mellett is a lehető legrosszabb. De az igen természetes ott, a hol az ellenőrködésre helyezték a fősúlyt és nem az orgánumok actió-képességére • ott, a hol, ha bajok voltak, nem ott keresték a bajok kutforrását, a hol azok voltak, ha ott a közigazgatás terén actio-képtelenséget látnak és csak ellenőrködésre törekszünk, természetesen a közigazgatási szervezet ugyanazon bajokban fog szenvedni, melyekben jelenleg szenved. De hát most jön az áj ellenőrködési közeg: a közigazgatási előadó. 0 tehát ellenőrizni fogja a főispánt és közigazgatási bizottságot, a megyék valamennyi tisztviselőjét, vájjon ők helyesen és pontosan hajtják-e végre a foldmívelési minister rendelei teit. Azt hiszem, hogy ezen szerep, miután már 3