Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-67

330 67> országos ülés hoz Magyarország annyi létérdekét fűzi, hanem csak bátor legyek egyetlen érdeket, mely pedig nem helyi érdek, hanem igen hatalmas életérdek az egész magyar hazára nézve, felemlíteni. T. ház! Nem particularis politika ez, mit én itten űzök. Én egy népnek érdekéről szólok, melyről már eddig is elmondtam, hogy úgyszólván légmentesen van elzárva havasai által közlekedési eszközök hiányában a művelt, polgárosult világ minden áldásától. A székely népről s annak érdekéről szólok. Ezt a magyarral rokon népet a gondviselés állította oda keleti határaink őrzésére, beékelten különböző fajú népek közé. Ez a székely, a mely nép a múltban oly hív&éggel és annyi dicsőséggel teljesítette feladatát, megérdemli, hogy gondoljon rá is a haza. Mi szükséges ahhoz, hogy a mint eddig, ugy ezentúl is erőbtn megállhassa a létküzdelem azon kereszttüzét, a melyet kiállott, midőn századokon át védte egyrészről hazánk testét, másrészt pedig velünk együtt Európát? Addig, mig a székely nép igényeit kielégíthette kis házi iparával, addig, mig a székely nép a maga patriarchális viszonyíii és havasai ölében tudta a maga egyszerű szükségleteit fedezni, addig, mig a székely havasok erdőrengetegeit nem iitotta ki a tutajozás kíméletlen vállalkozásának szelleme, addig mig annak a fa- szövő- és egyéb iparának anyagi forrásai megvoltak, a világverseny pedig nem fojtotta el a gyenge kis ipart: addig a székelyek tudtak boldogulni a maguk erejéből és szorgalmával. Ma azonban nem elégséges azon politikát követni, hogy segíts magadon, az isten is megsegít! Segít a nép magán, ha csak teheti, nem kér az senkitől segítséget, meg tudott az élni és állani eddig is a maga becsületéből nemcsak, hanem nagyszerű szolgálatokat is tett a közhazának; és ha a t. ház megengedi a hivatkozást reá, ma is, midőn odalenn véren kell védelmezni hazánk és nemzetünk érdekeit, az 52. és a 61. székely ezred már odalenn van é» védi a kigyó farkánál az országot. Ö lesz tehát utalva első sorban ezentúl is arra, hogy őrzője legyen keleti határaink, szorosainknak. E népet magára hagyni segíts magadon, az úristen is megsegíimódra, elnézni tétlenül, hogy ez elszegényedett és keresetforrásaibóí kifogyott nép az annyi keresetre kilátást nyújtó Komáioiába és Moldvába vándoroljon ki, a hol nagyon jól megfizetik a lelkiismeretes és ügyes székely munkást, saját kárunk nélkül nem lehet. Ismerem t. ház, a telepítés horderejét, tisztában vagyunk annak gyakorlati értékével is. A görgényi havasoknál, vagy Naszódvidékén, vagy a közelebb fekvő földön való telepítéssel lehetett, volna segíteni ez irányban. Azonban, a mi legfőbb: a székely nép iparát, kereskedelmét, művelődését, szellemi erejét fejleszttni nem csak székely, hanem országos s február 28. 1882. érdek, országos érdek az, hogy a székely erős, izmos, fejlődött, vagyonos és képes legyen arra, hogy határaink védelmezésénél hazánknak jövőben is azon nagy szolgálatokat tehesse, melyeket eddig, századokon át oly dicsőén teljesített. Epén ezért, a keleti csatlakozás, a mely részben nyesi, részben pedig érinti a székely földet Marosvásárhelytől kezdve a határszélig, Tölgyesig és ennek a Gyergyón és Csíkon keresztül különben is tervezett és stratégiainak elismert úttal való kapcsolatba hozatala, a mely mellett a székelység közgazdaságának, vagyonossságának kincseit és terményeit értékesítheti, a mennyiben ez utón a nevezetesebb keleti piaczokat keresheti fel: nemcsak székely, hanem állami érdek is egyszersmind. Bár a székelyföld és Erdély közvetlen szomszédságban van kelettel, annak következtében mégis, mert közlekedési eszközünk nincs, vagy legalább nincs olyan, a mely termékeinket egyenesen a keleti piaczokra, Odessába, Gralaczba képes volna elhordani, nevezetesen: szénkincseinket, vaskincseiuket, sónkat, fánkat, savanyú vizeinket, valamint iparterményeinket, ennek következtében mindazokat nem értékesíthetjük. Ok, a székelyek a legelsők, kik épen a keleti határszélen feküsznek, minélfogva keleti kereskedelmünk legelső, született pionírjai, őrszemei. (Helyeslés.) Én ezekről nem szólok itt további részletes fejtegetéssel, mert azt hiszem, hogy ebben a házban ezt tenni nem is szükséges; meg vagyok győződve, hogy minden igaz hazafi, a ki a magyar nemzeti lét-érdeket igazán és komolyan veszi, egyúttal tudni fogja, hogy a székelyföldnek és a székely nép jólétének, vagyono?odásának kérdése egyúttal állami, nemzeti kérdés. (Helyedét.) Méltóztassanak megengedni t. ház, hogy én ezen keleti egyenes csatlakozás kérdésére, tisztán az eszmecsere, a tanulmány, az előkészítés szempontjából, nem a t. kormány figyelmét, — mert tudom és hiszem, hogy annak úgyis gondját képezi, — deat. képviselő urak és az egész ország figyelmét felhívom és azon magas, nemzetközi kereskedelmi érdekeknél fogva, saját vasutaink jövedelmezőségének előmozdítása czéljából, hazánk mezőgazdasági, bányászati, erdészeti, ipari érdekeinek és forgalmának emelése czéljából, de továbbá fontos honvédelmi érdekeknél fogva is a tölgyesi csatlakozás kérdését, mint a nemzed lét és nemzeti boldogulás egyikfőfontosságú kérdését, a t. háznak a legmelegebben figyelmébe ajánljam. Mert i. ház, tudjuk mi azt és kifejezzük, hangsúlyozzuk sokszor, hogy bármely életküzdelmek árán is, Magyarországnak a magyarokénak kell maradni. Ez igaz. Hanem t. ház, ezt nekünk nemcsak szóval kell hirdetnünk, hanem erre minden erőnkkel tettleg is törekednünk keli! Ez a czél pedig csak a közgazdasági vagyonosodási és művelődési érdekek előmozdítása utján