Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-64

240 64. országos ülés február 24. 1SS2. vitatkozhatunk, mi folytathatunk meddő vitát, ha önök azt mondják, hogy a törvény azt rendeli, hogy a mit egyszer a delegátió elhatározott, ahhoz a magyar törvényhozásnak, tehát a pleiramnak semmi köze, az összegei változtatnia nem szabad. Bocsánatot kérek, t. képviselőház, én akként fogom fel a dolgot, hogy épen ezeknél az ügyeknél, a melyek az ország vagyonát, az ország vérét illetik, semmiféle bizottság végső határozati hatalommal fel nem ruházható, hogy erre egyenesen, directe a nemzet mandátuma szükséges, hogy ennek a bizottságnak, ha már egyszer megvan az alkotmány keretében, több jogot engednünk nem lehet, mint a mennyi van e ház bármelyik más bizottságának, a mely javaslattétel, jelentéstétel jogával van megbizva, de megállapodásainak elfogadása a törvényhozás összességétől tétetik függővé. így állván előttem a delegátió, magam is azt az állást foglalom el ez intézmény nyel szemben. a melyet e párt folytonosan követett. 0 ugyan nem tagadhatja, hogy az institutio benne foglaltatik a mi törvénykönyveinkben; de mi olyat, a mi az alkotmány keretébe be nem illeszthető, annak functiójában részt nem vesz, nem akarunk és annak az elhatározásait csupán csak tűrjük. Ez, t. képviselőház, az, a mit én a delegátió intézményére vonatkozólag mondani akartam s minthogy már felszólaltam, legyen megengedve, t. ház, hogy magára az oecupatióra nézveis elmondjam nézeteimet. {Ralijuk!) Én nem akarom a t. ház emlékező tehetségét visszafárasztani azokra a vitákra, a melyek Bosznia és Herczegovina occupatiója alkalmával itt e házban s különösen e padokról mondattak. A ki azt a fáradságot veszi magának és elolvassa az akkori nyilatkozatokat, a melyek e padokról felhangzottak és veszi azt a részt, a hol mi megjósoltuk az occupátió következményeit, daczára annak, hogy akkor a sajtó bizonyos része, bizonyos igen befolyásos politikusok azt mondták, hogy a mit mi jósolunk, az csak egy paradox észjárás következménye: az tapasztalni fogja, hogy azok a jóslatok beteljesedtek, mert azon fordultak meg, hogy Bosznia és Herczegovina másra soha nem vezethet, mint egy olyan conflictusra, a mely utolsó sorban a nemzetre nézve veszedelmes. íme t. ház, ez most bekövetkezett, Jókai képviselő ur múltkori beszédében, bár nem mondta ki a szót, de egész érvelése oda ment ki, hogy Bosznia és Herczegovina szükséges nekünk Dalmatia megtartására. Ez az az ismeretes Hinterland-theoria. Már bocsánatot kérek, t. képviselőház, Szilágyi Dezső képviselő ur igen jól mondta, hogy ezt maga a történet meghazudtolja, mert Boszniát, Herczegovinát és Dalmatiát egyszerre semmi hatalom nem birta. Ez magában a fekvésben vau: Boszniának és Herczegovinának ez összeköttetése a tenger felé nem az Adriának, hanem az aegei tengernek esik, az nagyon természetes ; de eltekintve mindezektől, eltekintve attól, a mit Éber Nándor t. képviselő ur, {Halljuk!) stratégiai szempontból tegnap nekünk elmondott, a dolog ugy vau, hogy a térképen, vagy a térképről vett combinatiok után ezt az ügyet tisztázni nem lehet, mert itt szemben állunk avval, hogy a ki Dalmatiában, vagy Dalmátián kívül befelé, a Balkán félsziget felé Hinterlandot keres, az elfoglalja az egész Balkán félszigetet és ha elfoglalta, akkor számoljon két faktorral, melyre nézve itt semmi czélzás nem történt, még Mihalovics képviselő ur részéről sem, t. i. számoljon az ethnograíiai, sőt az anthropologiai viszonyokkal. Mert, t. ház, teljes lehetetlenség, hogy oly, törekvésük, természetük szerint egyforma lelkületű, szokású népeket, mint a minők a Balkán félszigeten a szláv népek, valaha európai adódni strationális apparátussal és épen császári királyi osztrák administratiouális apparátussal lehessen a culturának megnyerni. A ki azoknak a népeknek természetes viszonyait és természetét, de nemcsak híréből, leírásokból, hanem közvetlen tapasztalásból ismeri, az ott csak egyet fog találni, azt, hogy semminemű európai administratiouális apparátussal azoknak a civilisatióját kezdeni nem lehet, mert ez az apparátus okvellenül oly reactiót szül, mely lázadásra vezet. A Balkán félszigeten kell alakulásoknak történni, annak legelőrehaladotíab elemei kell, hogy kezükbe vegyék az átmenetet, a civilisaíió lassú fejlesztését, de egy olyan apparátus, miut a minő az osztrák administratiónális apparátus, bocsánatot kérek t. ház, ha egy nemzet ennek az apparátusnak a mi némüségét megismerte, elviseli-e azt? hisz a magyar nemzet, ez a türelmes szófogadó nép, vájjon hogyan viselte ez a Bachrendszert ? s méltóztassék elgondolni, hogy a Balkán-félsziget népei, melyek még jóformán pásztornépek, egyszerre Bezirkesek által elfoglalva, numerisálva, tabellákba, rubrikákba sororozva, fmanczok, zsandárok által folytonosan sanyargatva, a czivilizatió számára apuskatussal irányozva, hogy azokat ott a caivilisatiónak megfogják nyerni azt én kereken tagadom. Ha már megtörtént az, hogy az a hatalmi factor, a mely hatalommal ezeket a népeket tudta az ő suprematiája alatt tartani, t. i. hogy ha Törökország már csakugyan ledöntetett, akkor nem marad egyéb hátra, csupán csak az, hogy ott a lassú fejlődést a szlávságnak magának kell átengedni. Az első beavatkozó, avatkozott legyen az be bármiféle európai congressus mandátuma következtében, mihelyt oly apparátust hozott oda be, melyet ezen népek természete