Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-62
192 62 országos filés február 22. 1882. és herczegovinai ujonczozási rendelet kibocsátása miatt a közös kormányt felelősségre nem vonta. T. ház! Azon nem csodálkozom és nem is tudok rajta megütközni, hogy a t. képviselő ur közjogi állásánál fogra a delegatio intézménye ellen támadást intéz, ámbár kereken tagadom, hogy épen ez volna a kellő alkalom és idő arra, hogy mi a delegatiónak munkaképességét és általában hivatása körét vita tárgyává tegyük. De mégis kénytelen vagyok megjegyezni, hogy mi, a kik a közjogi alapon állunk, a delegatiók intézményét nem csak czélszerünek, de szükségesnek is tartjuk, azt hivatása betöltésére alkalmasnak véljük és épen azért minden alkalmat fel kell használnunk arra, hogy az ezen institutio ellen intézett támadásokat annál is inkább visszautasítsuk, mert azt hiszem, hogy a nélkül, hogy a közjogi helyzeten okszerűen változtatni, a nélkül, hogy a jelenleg fennálló institutio helyébe mást, okszerűbbet állítani képesek volnánk, a legnagyobb hibát követnők el, ha mi ezen institutio desavualását megengednők. Már a múltkor nagyon sajnáltam, hogy egy különben közjogi alapon álló jeles tagja az ellenzéknek felvetette ezen institutio kérdését, nagy tévedésnek tartotta azokat, a mik e körül létrehozattak és hogy tette azt a nélkül, hogy a maga számára legalább bátran levonta volna állításaiból a következtést és tette a nélkül, hogy bennünket felvilágosított volna, hogy mi legyen azok helyébe teendő, a miket ő nagy tévedéseknek tart. Én nekem az a felfogásom t. ház, hogy mi véghetlenül növelnők bajainkat, complicálnók helyzetünket, ha megengednők ezen közjogi alap megingatását, ha megengednők az ezen közjogi alapból kiinduló institutióknak olynemű megtámadását, mely azoknak tarthatatlanságát a közvélemény előtt is igazolttá tehetné, (letszés a jobboldalon.) Arra az állításra, hogy a delegatio abban találja hivatását, hogy az osztrák delegatióval versenyezzen, komolyan reflectálni valóban alig lehet. Ezt állítani csak az képes, ki a delegatióknak munkásságát figyelemmel nem kisérte vagy a ki nem tudja, hogy az 1867: XII. t.-cz. keretében mi tulaj dónk épen azok feladata. Azt a vádat mindenesetre meg kell czáfolni, hogy a magyar delegatio kötelességét nem teljesítette, sőt mulasztást követett el akkor, a mikor a Bosznia és Herczegovinára vonatkozólag kibocsátott ujonczozási rendelet miatt a közös kormányt felelősségre nem vonta. (Halljuk!) Midőn ezen kérdés a delegatio négyes albizottságában szőnyegre került, magam is felszólaltam és kijelentettem, hogy azon rendeletet, ugy mint az kibocsáttatott, idő előttinek tartom és hogy mindenesetre követelem azt, hogy e kérdésben a törvényhozások határozata kikéressék. De ugyanakkora kormány részéről megtörtént azon nyilatkozat, melyet a t. miuisterelnök ur itt tegnap ismételt, hogy ezzel,nagyobb haderőnek szervezése nem czéloztatik, hogy ott a f. é. márczius elsején megkezdendő és ápril végén foganatosítandó újonczozás czélja nem egyéb, mint a szekerészeti szolgálat bizonyos közvetítése teljesítésének elérése és hogy azon pillanatban, a mint akár arról volna szó, hogy a boszniai haderő behelyeztessék a monarchia haderejének keretébe, akár pedig arról, hogy ott átalában haderő szerveztessék, a kormány kötelességének fogja ismerni, hogy ez irányban a törvényhozásnak előterjesztést tegyen. (Ugy van! a jobboldalon.) Ennek következtében, tekintettel Bosznia:és Herczegovina jelenlegi ideiglenes állapotára és tekintettel arra, hogy ezen tartományoknak a monarchiához való viszonya iránt végleges intézkedés nem történt: a delegatio többsége nem volt azon nézetben, hogy az erre vonatkozó rendelet akár az 1867: XII., akár az 1868 :XL., akár más létező törvényczikk intézkedésébe ütközik. És mivel nem volt ezen nézetben, nem is találta helyén levőnek, hogy ennek kibocsátásáért felelősségre vonja a közös kormányt. Ha tehát megengedi a t. képviselő ur — a mint remélem, megengedi — a más nézetek jogosultságát, meg kell engednie azt is, hogy azon állítása, mely a kötelességmulasztásra vonatkozott, valóban minden alapot nélkülöz. (Ugy van! a jobboldalon^) A t. képviselő ur beszédjének végén azt méltóztatott mondani, hogy jobb, ha most vonjuk ki a csapatokat Boszniából, mintsem később tesszük ezt; most, midőn a monarchia becsülete nagyobb mértékben engagirozva nincs. A t. képviselő ur tehát megengedi, hogy a monarchia becsülete bizonyos mértékig már ma is engagirozva van; és ha ezt megengedi a t. képviselő ur és ha megengedi azt is, hogy hozzátegyem, hogy utóvégre is abecsületbeliengagirozás mértékét és épen a monarchia jelenlegi helyzetében megszabni nagyon is bajos; ha megengedi, hogy hozzátegyem, hogy jelenleg a csapatoknak Boszniából visszavonása nem csak a monarchia becsületének, hanem tekintélyének is a legsúlyosabb alakban ártana: akkor aztán a t. képviselő úrra kell biznom, hogy kiegyeztesse lelkiismeretével, hogy a monarchia elkövesse azt maga ellen, a mit én bűnnek tartok. De másrészt ki kell egyeztetni lelkiismeretével azt is, hogy megtagadtassák azon költségek megszavazása, melyek az ott oly súlyos feladatot teljesítő csapatoknak fentartásához szükségesek. (Tetszés jobbfelöl.) Ha a t. képviselő ur megvizsgálja a dolgot, be fogja látni, hogy ezen költségeknek, melyek igen mérsékelten vannak megszabva, megajánlása még akkor is szükséges volna, ha az