Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.
Ülésnapok - 1881-11
11. országos ülés október 14. 1881. 87 azonban, hogy önnek nagjon fáj a dolog. {Nyugtalanság a jobboldalon. Élénk helyeslés a szélső balon.) Ismétlem, hogy trónjára hágott és trónjáu mindent igyekezett elkövetni, hogy népével feledtesse az apagyilkosságot. Meghalt, kikelt sírjából és elment éjjel keresni az Istent. A mint az első lépéseket megtette, egy vércsepp hullott halotti palástjára; utána a második és végre egy egész véreső. Mikor az ég kapujához ért, észrevette, hogy halotti palástja csupa vér. Elment az ég kapujától, nem találta meg az Istent. Vájjon az éguek milyen felhőszakadása jelképezné azt a véroutást, mely a közös hadsereg részéről a magyar honpolgárokat érte? (Élénk ellenmondások a jobboldalon. Elénk hosszas helyeslés a szélső balon.) De uraim, Jókai Mór úr (Jobbfelöl felkiáltások: Képviselő úr!) egy Beomelberg esetétől fogva minden eg3^es merénylet alkalmával előtérbe tolt közönséges, nagyon szellemrelen fogáshoz nyúlt, melyet a kormánypárti sajtó már régen kiaknázott és agyoncsépelt: ahhoz a fogáshoz, hogy micsoda jogon támadjuk meg egyesek bűnéért az egész osztályt? Hát uraim egyesek bűne volt az, a miért bííntelenséget biztosítanak azoknak, kik a bűnt elkövették? (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ha egyesnek bűne volt a kérdés, melyet egy kapitány állított fel előbb s csak egy vendéglői asztalnál mondott el. akkor az a becsületbíróság miért taszította ki a becsületet a hadsereg köréből, miért tartotta meg a becstelenséget, mely ma is oít van, daczára annak, hogy Jókai Mór ur az elégtételre hivatkozott? (Élénk helyeslés a szélső balon. Mozgás a jobboldalon.) Az a kapitány minden panasz, minden ígéret daczára ma is katona és csak november elsején fog kilépni a hadsereg kötelékéből. Azt mondta továbbá Jókai Mór ur és erre rendkívül nagy súlyt látszott fektetni, hogy „egyébiránt sem az egyiknek, már t. i a sajtónak, sem a másiknak nem könyörgünk, hanem gondunk lesz reá, hogy kettojök közé állítsuk a törvényt s a törvénynek tiszteletet és hatályt tudjunk szerezni mindenkivel szemben, egyeseknek és a közönségnek, polgároknak és katonáknak!" De látjuk, hogy milyen tiszteletet és hatályt tudnak a törvénynek szerezni. Látjuk, hogy a ministerelnök ur a Seemann ügyre nézve az iratokat sem tudja megszerezni. (Mozgás a jobboldalon, ügy van ! a baloldalon.) De hogy mennyire respectálják az alkotmányos kormányt és törvényes bíróságokat a hadseregben, legjobb bizonyítéka az, hogy maga a törvényszék sem képes ez iratokat beszerezni, hogy a semmítőszék által megsemmisített pert újra föleleveníthesse az esküdtszék előtt. És végre is hol van egyetlen eset, mikor elégtételt kapott a nemzet? Rá tudnak-e egyetlen módra mutatni ? Talán azt számítják be elégtételnek, midőn Győrött egy ősz polgárt az utczán megöltek és a merénylővel az ököljog korába illő vérdíj fejében 28 forintot fizettettek meg? Vagy talán Szende Béla minister ur szerzett ilyen elégtételt akkor, midőn a honvédek nadrágjának színe felett háborút folytatott a közös minis téri unimal. (Derültség.) És midőn elmúlt a háború és a veres szín helyett a kék szint fogadtatták el vele, akkor ráadásul ott hagyták környezetében döntő tényezőknek mindazokat, kik nem barátai a magyar nemzetnek és a honvédelmi intézménynek, hanem mindent elkövetnek, hogy a honvédséget megrontsák és a közös hadsereg színvonalára sülyesszék alá. (Ugy van! a szélső balon.) Vájjon hol szerezték meg az elégtételt a merényletekkel szemben? Van-e egyetlen eset is, a melyre rá tudnának mutatni'? A sajtóval szemben rá léptek arra az alapra, melyet a törvény biztosít, beptrelték a sajtó munkásait. D-Í hol láttuk, hogy a kormány valamit elkövetett volna, hogy elégtételt szerezzen a megsértett jogérzületnek? Hanem az igenis megtörtént, hogy mikor a sajti) egyik munkását —magamat—• az esküdtszék lelkiismerete és becsülete fölmentette , ugyanakkor, daczára annak, hogy e«-y örökre megcsonkított ember állt a merénylő bűne gyanánt előírunk, annak az embernek kegyelmet adtak. (Ugy van! Élénk helyeslés a szélső balon.) T. ház! Á dolog természetéből következik, hogy a mig a hadseregben ez a szellem fog uralkodni, a mig a hadsereg maga előtt látja a példát, hogy a merényleteket elkövetők semmi büntetésben nem részesülnek, sőt mag.s helyről meg is jutalmaztatnak, addig folytatni fogják a merényleteket. Hisz mikor annak a sokat emlegetett kapitánynak, a midőn szó volt arról, hogy legényei által egy szerkesztőséget szét fog veretni, tiszttársai azt mondták, hogy „utoljára is ha megteszi, be fogják zárni", „Hadd zárjanak be, majd meg fognak kegyelmezni és elő fognak léptetni", volt az ő válasza. No ha ily szellem ur.dkodik egy hadseregben, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a magyar nemzet kormánya nem tud elégtételt szerezni a nemzet érdekeinek. (Ugy van! a szélső balon.) Egyébiránt, akárki hivatkozhatik ebben a házban a hitre és meggyőződésre és oda tarthatja azt, mint vértet, a legkíméletlenebb támadások ellen, csak azok nem állíthatják fel, sem hitüket, sem meggyőződésüket, a kik évek során át itt a házban »g} r anazon programmot vallottak a hadsereg szervezetére nézve, a mit vallunk
