Képviselőházi napló, 1878. XIX. kötet • 1881. május 12–junius 1.
Ülésnapok - 1878-408
158 408. országos ülés május 28. 1881. óva a jégtáblák általi megrongálástól. Erre a minister elnöklete alatt működött vegyes bizottság szakértői azt mondják, hogy ezen javaslatnak már elég van téve, (le a kik megfordultak azon a csúcson, nem fedeztek és nem fedeznek fel abból semmit, miután pedig a szigetnek ily módon való védelme nagyon szükséges arra, hogy jégzajláskor a sziget két oldalán a jég könnyebben takarodván el, ott jégtorlódások ne támadjanak. De másrészről megérdemelne egy kis jóakaratot a kormány részéről ez a sziget, mely, hogy ugy fejezzem ki magamat, Budapest tüdejének egyik szárnyát képezi. 370 ezer lakos van itt együtt, a vidékiek, külföldiek szintén nagyobb számban jelennek meg itt, ez a fővárosnak üdülési, szórakozási helye. Megérdemelné e sziget, hogy az állam is ugy, mint valószínűleg a főváros is, megtenné a magáét, hogy biztosítsa a közegészségnek e kies helyét. Én tehát a törvényjavaslatot elfogadom; nagy jótétemény lenne a fővárosra, ha a minister ur ezen észrevételeket figyelembe venni méltóztatnék a végrehajtásnál. (Helyeslés,) Csatár Zsigmond: T. ház! Márczius 27-én volt egy éve, hogy én a közlekedési ministeriumhoz egy interpellátiót intéztem a soroksári Dunaág ügyében. Azt hiszem, időszerű, hogy most e kérdést felelevenítsem, miután a mai napig nem nyertem választ interpellátiómra, daczára a házszabályok világos rendelkezésének. Előre bocsátom, hogy én a mérnökség mesterségével és a szabályozási tervvel nem foglalkoztam és igy nem tartom magam hivatva annak megítélésére. De a józan észből kifolyólag, mint kétségtelen követelmény áll előttem az, hogy az államhatalomnak és senkinek hatalmában nem áll az, hogy egy vidéket egészségi tekintetben tökéletesen élvezhet]enné tegyen. Ha most egy tisztességes külföldi ember a soroksári zárgáttól kezdve elutaznék, például azon pontig, a hol valaha ezen soroksári gáton beömlött a viz a nagy Dunaágba, látná, hogy ott 12 ezer hold föld oly állapotban van, minőt még Ázsiában sem tűrnének meg, itt egy tócsa, ott egy bokor nád, vagy egy kis füzes képződött és egyáltalán a közegészségre a levegő oly bűzhödt ez egész vidéken, hogy az ottani községekben, pl. Aporkán, Laezházán, Harasztiban, Soroksáron számos emberélet esik annak áldozatul; méltóztassanak elhinni, hogy más művelt államokban, ha ily komoly dolgok említtetnek, az emberek a miatt elkeserednének, a helyett, hogy mosolyogjanak. Nem a magam érdekében szólok én, hanem közérdekben, mert itt népekről van szó és ha a népek elpusztulnak, elvesznek, kérdem, vájjon nem pusztul-e akkor az ország is? Első kötelességünk tehát oda hatni, hogy jó egészségi állapotot alkossunk, mert ha az egészségügy veszve van, az inség bekövetkezik, a nép pusztul, a nép pusztulásával pedig az ország végbomlás elé megy. Meglehet, megengedem, hogy szükségesnek mutatkozik a sorok sári zárgát fenntartása, habár legközelebb Bodoky osztálytanácsos urnak és egy társának véleményében azon sajátszerű szakértői vélelemre jutottam, hogy tulajdoukép, ha akarjuk, szükséges, ha nem akarjuk, nem szükséges ez a zárgát. Mert a soroksári zárgátról leszedtek'egy bizonyos réteget, hogy 150—160 ezer forint kiadathassák és azután azt mondották ezen szakértők, „hogy ha egy bizonyos idő múlva szükségesnek mutatkoznék a zárgát felrobbantása, ez nem teime semmit. Ilyen okoskodásra, ilyen mendemonda terjesztésére használják fel Gutenberg találmányát. Engem ez csak arról győz meg, hogy a soroksári zárgátat csak azért emelték és csak azért bontották le, hogy előbb az emeléssel és azután a lebontással bizonyos embereknek munkát adjanak és minél több kiadást csináljanak. Méltóztassanak elhinni, hogy Eugen herczeg ideje alatt azon vidék lakossága a boldog vidék lakosságának mondatott, de oda jutottunk, hogy a szegény nép pusztul nemcsak a mocsárláz által, hanem a meg-megújuló árvíz következtében kénytelen elhagyni a vidéket. Múltkor bátorkodtam a tököli szerencsétlen emberek érdekében felszólalni, hol az állam dobszóval véteti el a házakat és általában az ingatlanokat. S mi okozza ezt? A soroksári ág elzárása. Mert 1876-ban utat keresett magának az ár, de miután cl volt zárva Soroksárnál, tehát a Csepel-sziget legalacsonyabb vidékén keresett utat és a szegény tökölieknek földeit a viz elborította. És a szegény lakosok földjétől az állam még ma is meg veszi az adót ugy, mintha azon földeken búza teremne. És ezen emberek tönkre mentek és elpusztultak és elpusztult az egész soroksári vidék, a mióta ez a Dunaág elzáratott és az egészségben is folytonosan hanyatlanak. Én, t. ház, nem tudom megfogni és nem tudom magamnak megmagyarázni, hogy mi az oka annak, mikor a közvélemény élesen kikéit ezen cselekmény ellen. Mi az oka, h ogy 2. 300,000 forintot elköltöttek ezen soroksári zárgát készítésére, hol időről időre egy egyént kell tartani, a ki az összetákolt vízműre, mely néha egy ujnyira felemeltetvén, a régi medernek vizet ad, felügyeljen; nem tudom miért kellett a legközelebbi szerencsétlenség után a műszaki hatalomnak a ministeriumban megijedve, óriási költséggel újabban építkezni s e két gátat megbővítui, ha mindennek gyakorlati haszna nincs. Nem lett % r olna-e észszerűbb és hazafiasabb, mikor a Dunaág terrnészetadta folyását az emberi merész ész meggátolni elég vakmerő volt, 2—3 milliót fajunk szaporítására fordítni. (Derültség.) Ez nem nevet-
