Képviselőházi napló, 1878. XVIII. kötet • 1881. márczius 16–május 11.

Ülésnapok - 1878-372

372. országos ölés márczius 21. 1881. 81 földtelenné tenni, vagyis hontalanná teszi a hazában. Pedig tudni kell, hogy ha valahol, ugy ép Tököléii v«in hivatva az állampolgár némi halasztást követelni az államtól, mert hiszen azon szerencsétlenségnek, a mely ott bekövetkezett, a határ terméketlenségének az államhatalom eltévesztett ferde munkája az oka. Ki nem emlékeznék arra, hogy a soroksári zárgátat 2 millió néhány százezer kidobásával felállíttatta az államhatalom azért, hogy magát az anyatermészetet néhány képzelt tudós kedvéért megakadályozza. És midőn 1876-ban a Duna árja óriási hatalommal tört az alvidékre, nem találván nyitva a soroksári gátat, betört a Csepel szigeten keresztül a leglapályosabb részbe és minthogy Tököle község ott feküdt, annak legjobb tiszta búzát termő földjét mocsáros tóvá tette és a tökölei nép határának legnagyobb részét 1876. óta használni egyáltalában nem tudja, mert ott ma is a békák és mindenféle ily vizi állatok miriadjai élnek. Ez egyik oka annak, hogy az emberek a tönkhöz jutottak és úgy látom, hogy sok idő kell ahhoz, mert az állam részéről nem történik semmi intézkedés, hogy e java földről levétessék az árviz csapása. A mi leginkább bánt és bántó mindenkire, ez az, hogy daczára annak, hogy 1876 óta e szegény emberek földjeiknek hasznát nem vehetik, azért az adó leirására nézve az adóközegek semmi lépést nem tesznek. Az adót e vízboritotta földektől ma is ép úgy kell fisetniök, mint azelőtt, mielőtt az államhatalom hibája e vizet oda bocsátotta. Ez állapot azokra, kik a helyzetet ismerik és kik saját kezeikkel érintik a sebeket, nem lehet közönyös és kell, hogy e szegény emberek érdekében itt a t. ház előtt annál inkább szó emeltessék, mert alapos tudomásom van és meg vagyok győződve, hogy a t. ház tagjai közül többnek is lehet tudomása arról, hogy vannak az országban egyesek, kik nem 100 vagy 300 írttal vannak adóhátralékban. Vannak családok kik az államkincstártól terjedelmes uradalmakat bérelnek, a kik ezrekkel vannak adóhátralékban, sőt e hátralékok százezreket is meghaladnak. Azonban ezekhez a t. egyéniségekhez semmi szó sem intéztetik; én legalább sohasem olvastam azon általam jól ismert egyének neveit a Budapesti Közlönyben', hogy a magyar államkincstár érdekében vagyonuk végrehajtás, árverés alá bocsáttatnék, pedig az 1848: törvényhozás aVHI. t. czikkben a közös teherviselést kimondta és igy az állampolgár megkövetelheti az államhatalom kormányától azt, hogy mindenkivel szemben az igazság mérlegével egyformán mérjen. Én nem disputálom el az államkincstár azon jogát, hogy a tökölei ember vagyonát elárverezhesse, habár az általam előadottak szerint többet lehetne tenni azon vidéknek lakóival szemben, a mely vidék ily elemi csapások által sujtatik. De ha már ily szegény emberek házára, földjére az államkincstár érdekében ily költséges végrehajtás, árverés történik, akkor nagyon esedezem, legyen szíves a pénzügyminister ur, a többi hátralékosok ellen is eljárni, mert nagyon rózsás állapotban kell hogy legyen az államkincstár helyzete, ha 100 és 200 frton felül nem tartozik az államnak senki más, mint ezen tökölei lakosok és a szentendrei ref. fiókegyház, a melyeknek imaháza, most adótartozás miatt árverés alá bocsáttatik. Ennek következtében hiszem, hogy nem teszek valami kellemetlen dolgot a t. pénzügyminister urnak, midőn arra kérem, hogy az én legjobb véleményem és meggyőződésem megnyugtatására, aggályaim eloszlatása szempontjából legyen szíves készíttetni egy kimutatást, a melyben feljegyezve legyenek mindazon egyének, a kik 100 frton felül adóval és állami vagyonuk után haszonbérrel tartoznak, hogy tudjuk, hányat ütött az óra és ha csakugyan 12-őt ütött az óra, nagyon helyes dolog, hogy a tökölei embereknek birtoka is végrehajtás alá jöjjön. De miután megeshetik, hogy vannak olyanok, a kik iránt személyi vagy elvi tekintetekből a kímélet nagyon kedvező módon gyakoroltatik, akkor nem tartanám helyes dolognak, hogy ezen siíjtott szegény emberek árveréssel zaklatta ssanak. Ezeknek előrebocsátása után engedje meg a t. ház, hogy interpellátiómat felolvashassam. (Olvassa.) „Interpellatió a pénzügyminister úrhoz. A 100 frton felül állami egyenes adóval •— az 1880. évig bezárólag — és az államjavak haszonbérlőinél szintén 100 frton felül tartozó egyének kimutatása tárgyában?***^ Mintán az 1847—48. évben ' hozott törvények 8. szakasza, a „közös teherviselést" elrendelte, ebből kifolyólag az következik: hogy az államhatalom minden irányban, a haza minden polgárával elvi és személyi tekinteten kívül járjon el, tisztán és kizárólag, a jogegyenlőség értelmében. Miután majd mindennap olvasható a hivatalos lap hirdetési rovatában, hogy az államkincstár kisebb Összegekért egyes szegény emberek feje felől a házat, talpuk alul a szántóföldet árverezted el, —• míg tudomásom szerint bizonyos gazdag emberek — kik pedig nagy összeggel tartoznak az államkincstárba, részint egyenes adóval, részint állami javak bérleti öszszegekkel, csupa elvi tekintetből általában véve nem háborgattatnak. Miután a „Budapesti Közlöny" 50. száma-