Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-341
10 341. országos illés január 29. 1881. kezik: „3-ik pont. Eddig Európában többnyire a vezérelv akként áll: „fizess, azután élj, ha marad miből." Ez elvn°k meg kell szűnni, meg kell fordíttatni, ha egyszerre nem is, legalább e czél felé az első lépést irányozni. Vétessek fel tehát elvül, hogy az adó csak a tiszta jövedelem egy részét vegye igénybe." Ez elvnek meg kell szűnni, meg kell fordíttatni, ha egyszerre nem is, legalább e czél felé az első lépést irányozni kell. Egy másik helyén, de számtalan helyén e bámulatos munkálatnak kiemeli, hogy mennyire vigyázni kell egyfelől, hogy a vagyoni tőkéje a polgárnak meg ne támadtassék, másfelől, hogy meg ne támadtassék az ipar, az üzlet, mely őt adóképessé teszi. Ezen vezérelvek veres vonalként húzódnak végig ezen egész munkálaton és ezen munkából már a t. képviselő ur érvet merít ezen nyomorult adótörvényjavaslat mellett. Elősorolta a képviselő ur azon adók egész sorát, a melyet Kossuth tervezett. Megjegyzem csak inter parantesim, hogy elősorolván mindezeket, még a távolléti adót is a t. képviselő ur, egyet jónak látott kihagyni, t. i. a czímek és a rendek adóját. [Elénk derültség a szélső baloldalon.) Pedig kár volt azt kihagyni. Kossuth Lajos nem sejthette, a mikor ezt megcsinálta, hogy ha behozza, eventualiter még Jókai is ezen adó alá fog esni. Jókai Mór [közbeszól): Igen jó! Helfy Ignácz: Az egyes részleteket nem is említve, mert nagyon sok részletbe kellene belemenni, nem is említve az adó mérvének óriási különbségét, hogy pl. a földadó Kossuth Lajosnál 7%-ra volt számítva és hogy nálunk a 30%-on is túl van, nem is említve azon óriási különbségeket, melyele az adók alkalmazásában, kezelésében és végrehajtásában rejlenek, mondom, mind e részleteket mellőzve, van ezen előterjesztésben sok, a mi a közgazdaságra, a pénzügyre, a bankügyre vonatkozik s állandó tiltakozást képez a Jókai által koczkázott összehasonlitás ellen. Én nagyon sajnálom, hogy ezen munkát Jókai Mór t. képviselő ur olvasta a helyett, hogy a pénzügyminister ur tanulmányává tette volna. Megláthatta volna belőle például, hogy a mikor Kossuth az első bankjegyeket ki akarta bocsátani, az osztrák banktól ajánlatot kapott arra nézve, hogy adnak neki épen akkora összeget rendelkezésére, azaz: 12 1 / 2 milliót, és Kossuth elmondja ez előterjesztésében, hogy ez ő rá és a magyar államkincstárra mily nagy előny lenne, de ő még sem ajánlja, mert ő felteszi a képviselőházról, hogy készebb lesz nagy áldozatokat elviselni, mintsem az ország pénzügyi függetlenségét árúba bocsátani. Hozzá tette azonban rögtön, hogy ha a ház mégis elfogadhatónak véli az o. n. bank ajánlatát, akkor gondoskodjék más péuzügymiuisterről, mert akkor én, úgymond, leteszem a pénzügyi tárezát. — Nem ugy beszélt a ministerelnök ur, a midőn ő Felségének aggályait nem tudta szétoszlatni. (Ugy van! a szélső' balon.) így pl. elolvasván az adókezelési tervet, más irányban is tanulhatna tőle a kormány. Meglátná, hogy miként kell azt összeegyeztetni, hogy meg legyen óva a kincstár érdeke és még se semmisítsük meg a municipális autonómiát. Azt mondja Kossuth ezen munkájában. „Az adókivetés és behajtás kezelési rendszerét illetőleg szemelőtt taitotta a pénzügyminister, hogy a ministeri kormányzat a megyei és községi rendszerrel öszhangzásba hozassék. Meg akarta adni a ministeri kormányzatnak azt, mit természete megkíván, de nem akarta, hogy e határon túl a ministeri kormány a községi és megyei életet absorbeálja; mert ez élet nélkül valódi polgári szabadságot nem ismer. Ennek elvesztéseért gyarló kárpótlásnak találná azon részvétet, melyet a választók három évben egyszer 30.000 lakosra eső egy követnek választásábai befolyás által gyakorolnak." Alig van tér a nemzeti életben, melyre ez a nagy elme e munkájában ki nem terjeszkedett és lehetetlenség, hog} T a ki e munkát elolvassa, ne bámulná, hogy e férfiú már 30 évvel ez előtt a pénzügyi és nemzetgazdasági tudománynak azon színvonalán állt, a melyen annak mai képviselői állnak. És ebből a munkából Jókai képviselő ur micsoda tanulságot merített? Azt, hogy a jelen kormány azokon a nyomokon jár, mebyeken járt egykor Kossuth. Ugyan kérem, nem ijedt meg önmaga, midőn e szavakat kiejtette? Hiszen e miinek mindegyik szava egy-egy halálitélet az önök rendszere ellen. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És midőn azt látom, hogy a képviselő ur ezek után képes azon conclusióra jönni, hogy ergo megszavazom ezen törvényjavaslatot: akkor eszembe jut Szent Ágostonnak ama gyönyörű leírása egy emberről, a ki a vallásosság köpenye alatt gonosz életet élt, és azt mondja róla, hogy ez az ember hasonlít ahhoz, a ki az oltár előtt térdepelve hallgatja a szent misét, csak azért, hogy aztán az oltár mögé lopózva, a templomot kirabolja. (Tetszés a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur végezve Kossuthtal, egy igeu súlyos vádat emelt ellenünk, az egész függetlenségi párt ellen. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Kétszínű politikával vádol minket, már t. i. ő, Jókai Mór, minket. Elmondá, hogy mi bogláros köntösben járulunk Budán a trón elé és carbonari-köpenyben Baracconéba. Ugyan kérdem t. képviselőtársamtól, ki oly szellemdús ember, nem fázott, midőn kiejtette e szót: Köpönyeg? (Hosszan tartó derültség a baloldalon.) Nem gondolt-e arra, hogy mintegy provocál, hogy valaki azon kérdést intézze a t. képviselő úrhoz: ugyan mondja meg nekem, hányféle köpönyeget fordított
