Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-345
345. országos ülés február 5, 1881. 75 sőbb kimének síitekre akarja terelni a ház figyelmét, olyanról szól, a mit én nem is érintettem. Azt is meg kívánom jegyezni, t. ház, hogy a katonai szolgálat el nem engedhetéséről beszél a ministerelnök ur, holott erről szó sincs, miután az illetők, fájdalom, már nagyon is öreg lege nyék, öregebbek, mintsem tényleges szolgálatra képesek lennének, legfeljebb másnemű büntetés érhetné őket, ha amnestia nélkül haza térnének. Ezért látnám szükségesnek, hogy tömeges amnestia eszközöltessék. {Helyeslés a szélső baloldalon .) Elnök: Kérdem a t. házai, méltóztatik-e tudomásul venni a ministerelnök ur válaszát? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul veszi. Következik a ministerelnök ur válasza Csatár Zsigmond képviselő urnak, a Soroksáron uralkodó himlőjárvány tárgyában. Tisza Kálmán ministerelnök * T. ház! Még csak egy interpellátióra kívánok feleim, azon válaszok egy részét, melyeket a mulí alkalommal jeleztem, elhalasztván ezen ülésből, mert sem Kovách László, sem Szederkényi Nándor képviselő urak nincsenek jelen; felelni kívánok még Csatár Zsigmond képviselő ur interpellátiójára, mely következőleg hangzik: „Soroksáron, Budapesttől egy órányira, a himlőjárvány eddig 110 egyént fosztott meg életétől, 22 egyént pedig az élet legdrágább kincsétől, szeme világától. Ugyané veszélyes és ragadós betegség — a mint értesülve vagyok — már Csepel községben is dúl s szaporítja a temetőben levők számát. Soroksáron már nemcsak a kiskorúak esnek e borzasztó veszedelem áldozatául, hanem a felnőttek, sőt az öregek is belehaltak e ragályos betegségbe. Soroksáron, ugy tudom, hogy a közegészség ügyét, mint városi orvos, egy sebész intézi, méä' pedig évi fizetés 1, mond: egy öl fáért. Elképzelhető tehát, hogy ha vagy megyei, vagy állami beavatkozás nem történik azonnal, a kór öregedni fog s annál többen esnek áldozatul. Mivel eddig sem a vármegye, sem az állam tényleg fel nem lépett kórházak felállítása által, a betegek, az egészségesektől el nem választattak, félni lehet, hogy e veszélyes baj nagyobb tért foglal s irtóztatóbb alakban fog működni. Nehogy ez bekövetkezzék, tisztán emberbaráti részvétből bátor vagyok a t. belílgyminister úrhoz következő iuterpellátiót intézni: 1-ször. Van-e tudomása a belügyminister urnak arról, hogy Soroksáron és Csepelen a himlőjárvány uralkodik, hogy Soroksáron eddig 110 egyént fosztott meg a járvány életétől, 22 egyént pedig szeme világától? 2-szór, Ha nincsen tudomása, kegyes lesz-e Pestmegye hatóságát sürgősen felhívni, hogy jelentést tegyen s addig is, a mig államilag intézkedni lehet, a vármegyét méltóztatik-e utasítani, hogy ez a rendelkezésére álló közegészségi erők felhasználásával kövessen el minden lehetőt, hogy úgy Soroksáron, mint Csepelen megmentessék az, a mi még megmenthető. — Végre 3-szor. Az eddigi nmlasztásokért alantas közegeit feleletre vonja-e?" T. ház! Arról, hogy Soroksáron, Gsepel helységben, sőt Tököl községben is a himlőjárvány, gondolom, november havában fellépett, volt és vau sajnos tudomásom. De ellenkezőleg azzal, mit a t. képviselő ur állítani méltóztatik, hogy a megye ne tette volna meg az intézkedéseket. Van tudomásom arról is, hogy a ragály kiütése után harmadnapra a megyei főorvos maga ott volt megtenni az intézkedéseket; van tudomásom arról, hogy a járási orvoson kivül, Soroksáron két rendes orvos kezeli a ' betegeket. S mig egyfelől csakugyan több mint 100 egyén áldozatul esett mostanáig Soroksáron a ragálynak, mégis annyiban jobb tudomásom van a képviselő úrénál, hogy hála istennek, nem huszonkét, hanem teljesen csak egy egyén vesztette el szemevilágát s kettő félszemét, Elég sajnos ez is, de a himlőbetegségben ez mindenütt a világon s a leggondosabb kezelés mellett is előfordul. A jelentések jönnek folytonosan és ellenőriztetik, hogy minden, a mi emberileg lehető, megtörténjék. Hogy egy ily ragályt rögtön elfojtani ott, hol maga a népesség nem hiszi, hogy ragály s vissza nem tartható attól, hogy egymást látogassa, majdnem lehetetlen, azt mindenki, ki viszonyainkat ismeri, tudja. De ismétlem, a megye részéről megtörtént és megtörténik minden s épen azért nincsenek alantas közegek, kiket feleletre vonnom lehetne. T. ház, ismétlem, sajnos, hogy a ragály pusztított, sőt Soroksáron most is létezik, de utoljára azonkívül, hogy minden lehetőt megtegyenek, a közigazgatási hatóságok sem tehetnek egyebet, mert a ragályt senki sem tilthatja be hatalomszóval. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Csatár Zsigmond: Adja isten, hogy a tények igazolják a ministerelnök urnak azon állítását, hogy a himlő Soroksáron nem fosztott meg annyi egyént szemevilágától. Én azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a tegnap is beszerzett iuformát : ók alapján, állításom a valóságnak megfelel. De minden elöljáróságnak megvan az a hibája, hogy a bajokat a maguk valóságában, különösen akkor, mikor az ügy a ház elé került, feltárni nem hajlandók. Felszólalásomnak mindenesetre volt annyi haszna, hogy 10*
