Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-353

172 353. orMágos üiés febrnár 19. 1881. akadt a kérvényi bizottságnak alkalma, hogy ilyen nagyfontosságú ügyben terjeszthessen véleményes javaslatot a t. ház elébe, mint a jelenlegi, a hol a jelentés értelmében nem kevesebbről van szó, mint 130,000 görög katholikns hitvallást követő magyar honpolgár százados igényéről. Már Mária Terézia idejében megkezdődött a mozgalom azon érdek kieíégittetése tekintetéből, hogy a magyar ajkú görög katholikusok saját magyar nemzetij kormányzat alatt álló püspöki megyét képezzenek. Bátorította őket azon körülmény, hogy a haza területén a görög keleti hitfelekezethez tartozó más nemzetiségű polgártársaink számára saját nemzetiségük szerint kormányzott diaeeesis alkottatott és annak fenntartására az országban elegendő pénzalap találtatott. T. ház! Ezen ügy már más alkalommal is, midőn előfordult, a t. ház által mindig rokonszenvvel találkozott, ide czélozott a mozgalom és a képviselőháznak lehet köszönni, hogy Doroghan már ekkoráig is egy vicariatus állíttatott fel. Azonban, a ki ismeri a hierarchia szervezetét, az tudni fogja, hogy egy vicariatus nem elégítheti ki azon jogos aspiratiókat, a melyek égy ilyen tekintélyes számú vallásfelekezetet méltán megilletnek. A kérvényi bizottság már ismerve a képviselőháznak korábban hozott hason tartalmú határozatát, bátorkodik elfogadás végett egy határozati javaslatot ajánlani, a mely a következőkép hangzik: „Határozati javaslat. Ezen. figyelmet érdemlő kérvény oly felhívással tétetik át a vallás- és közoktatásügyi ministerhez, hogy a hazai összes magyar ajkú görög szertartású katholikns hitközségek részére alapítandó megyés püspöki szék és káptalan fölállítása iránt, a hazai egyházjog által megszabott lépéseket mielőbb tegye meg". Kérem ezen javaslatnak elfogadását. (Helyeslés.) Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister: Én a t. képviselőház határozatát már anticipáltam, mert ezen nagyon kényes, de nagy horderejű ügyben a magyar közjog s az egyházi jog értelmében a tárgyalásokat megindítottam. (Élénk helyeslés.) Orbán Balázs: T. ház! Én hinni akarom, hogy a t. ház ép oly lelkesedéssel és egyértelmííleg fogja a kérvényi bizottságnak a hajdudoroghiak kérvényére adott véleményét elfogadni és magáévá tenni, miként azt a bizottság tette, csakhogy az előzményekből Ítélve, félnünk lehet, hogy az illető szakminister e határozat teljesítésében nem fog hasonló buzgalmat tanúsítani. Hisz a keleti vallású magyarok e mozgalma még Mária Therezia uralma idejéből származik, már a múlt század végén a szertartási könyvek lefordíttattak magyar nyelvre s egy százados sóvárgásnak még se tudják isteni és emberi törvények által jogosított eredményét elérni, bárha az 1867-ki kiegyezés óta is ismételten folyamodtak egy magyar püspökség felállításáért kormányhoz és országgyűléshez. Én, t. ház, e folytonos elodázás indokát meg nem tudom érteni. Még érteném a minister ur félrehuzását akkor, ha a katholikus vallás terén való újításról lenne szó; ha a monarchicus irányú katholicismusnak a pápa világi uralmáért behozott egyetemleges latin nyelvét akarná valaki érinteni; de itt az első keresztyénség clemocraticus szerkezetét megtartott keleti egyházról van szó, a mely nemcsak, hogy ki nem zárja isten házaiból a nemzeti nyelveket, hanem egyik sarkalatos elve, hogy minden nemzet saját anyanyelvén tartsa isteni tiszteletét. (Ugy van! a szélső baloldalon.) S ha az orosznak lehet oroszul, a görögnek görögül, az oláhnak oláhul, a szerbnek szerbül, a ruthennek ruthenül imádkozni, nem vagyok képes megérteni, hogy miként akarhatja épen egy magyar felelős minister ez egyház nagyszámú magyar hiveit meggátolni abban, hogy anyanyelvükön tarthassák isteni tiszteletüket s az idegen egyházi uralom alól emancipálhassák magukat. (Halljuk! Halljuk!) Itt bizonynyal a katholikus főpapság — mely minden időben tündökölt magyar érzelmeivel — bizonyosan nem feszélyezi a minister urat; a szintén hazafias érzelmű ruthen püspökség sem képez akadályt, hisz épen e püspökök maguk voltak azok, kik Mária Therezia óta egy magyar püspökség felállítását szorgalmazták folyton s a szertartási könyveket magyarra fordították. A munkáesi püspökség egységességének respeetálása sem lehet ok, hisz abból 1820-ban a könynyebb administratió szempontjából kiszakittatott az eperjesi, a román nemzetiség érdekeinek megvédéseért 1821-beu a nagyváradi, 1856-ban pedig a szamosújvári oláh püspökség. Ily háromszoros megcsonkítása után is, a munkácsi püspökséghez még ma is 379 anya- és 1114 fiók-egyházközség tartozik, tehát sokkal nagyobb, mint a jó egyházi kormányzat megkívánná s a helyes arányt csak ugy nyerné meg, ha a 140 anya- és 500 fiók magyar egyházközség számára, a jogosan követelt magyar keleti püspökség felállíttatik. Erre már az előleges lépések meg is tétettek 1873-ban, a midőn a magyar király jóváhagyásával, Hajdú - Doroghon magyar püspöki helynökség 3000 frt évi fizetéssel szerveztetett; de ezen alárendelt, korlátolt hatáskörrel bíró állás nem felel meg ama derék nép jogos igényeinek s különben is, ennek hatásköre csakis a magyar keleti vallásnak felére terjed ki; ők azt mondják kérvényükben, hogy a magyar püspökség fel-