Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-329

148 s29- országos ülés január 15. 1881. egyén megszerezte magának a vármegye közönségének többsége bizalmát. Az már többé nem lehet kérdés tárgya, vájjon bir-e mindazon qualifieatióval, mely egy magas tiszti állás betöltésére elégséges; a többség ugy akarja s ő az alispáni méltóságra megválasztalik. Ettől a törvény] azt sem követeli, mit pedig az 1858-ki XXXVIII. t. ez. egy elemi tanítótól is megkövetel, hogy legalább négy latin, vagy polgári osztályt és három évi tanítóképezdét végzett légyen. Én fel akarom tenni, hogy ma talán nines az országban olyan alispán, kit ez érinthetne, de hogy van szolgabíró, ki a legprimitívebb képességgel nincs ellátva s a valódi reálisan képzett szolgabiró-jelölteket megbuktatta, mert a főkortessel, ki pedig igen szerény kört tölt be, jó pajtások, az tény. Nem rég történt egy vármegyében, hogy egy egyén, kinek nem volt más qualificátiója, mint hogy vasárus-gyakornok volt, pályázott a szolgabírói állásra s a pályázók köztt államvizsgázott egyének, köz- és váltóügyvédek voltak; azt hiszi a t. ház, hogy ezek választottak meg? Nem, a vasárus-gyakornok választatott meg. Hogy minő érzést, minő képességet viszen a szolgabírói székbe az ilyen egyén s egy ilyen ember működése folytán, minő baj fog a nagy közönségre háromlani, azt mindenki megítélheti. Méltóztassanak továbbá figyelembe venni, hogy az alispán a jegyzővizsgáló bizottság elnöke. S azt hiszi a t. ház, hogy az az alispán, ki fel van ruházva a vizsgáltakat képesíteni, mint községi jegyző-jelölt szerepelhetne? Nem. Olyan anomália van az 1870: XLH. t. cz.-be lefektetve, mely maga felkiált, hogy valahára ezen dolog rendeztessék. Megvallom, hogy még ma nem tudom magamat elhatározni, vájjon Szabolcs vármegye közönségével mindenben egyetértsek-e tekintettel azon sok visszaélésre, melyek legközelebb a megyékben történtek s melyek csak azért fátyoloztalak el és azért követtettek el, mert a sógorság, komaság és pajtásság igen nagy mértékben elharapódzott, ugy, hogy ma nem tudnám, hogy a kinevezés mellett nyilatkozzam-e ? Minthogy — és ezt örömmel constatálom — a kir. bíróságoknál, a melyek újjá szerveztettek, az ilyen visszaélések nem tapasztalhatók, ézt annak kell tulajdonítanom, hogy itt nagyobb az ellenőrzési hatalom, mint a választott urak hozzáférhetetlen fészkében. Ezek a dolgok nálam, t. ház, elbírálás tárgyát képezik és ezért arra kérem a t. házat, hogy méltóztassék Szabolcs megye kérvényét a belügyminister úrhoz azzal az utasítással áttenni, hogy e közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot minél előbb terjeszsze a ház elé, hogy ezeknek a bajoknak és kellemetlenségeknek, melyek országszerte tapasztalhatók, egyszer s mindenkorra vége szakadjon. Elnök: Méltóztatnak elfogadni a kérvényi bizottság javaslatát? (Elfogadjuk!) A kérvényi bizottság javaslata elfogadtatott. Mielőtt a bejelentett interpellátió megtétetnék, a ma harmadszori felolvasásban elfogadott törvényjavaslatra vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat fog hitelesíttetni, hogy a törvényjavaslat a méltóságos főrendekhez átküldethessék, Baross Gábor jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatott) Elnök: Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyv ezen részét hitelesítettnek jelentem ki. Tisza Kálmán mmisterelnök: A szünidők alatt, midőn határozatot hozó ülések nem tartattak, voltam szerencsés a nyert felhatalmazás folytán a fővárosi rendőrség szervezéséről szóló törvényjavaslatot benyújtani. Minthogy akkor annak csak kinyomatását és szétosztását kértem, a mi már megtörtént, most kérném, méltóztassék azt előzetes tárgyalás végett a közigazgatási bizottsághoz utasítani. Elnök: Méltóztatik elfogadni ? (Elfogadjuk!) Ennélfogva a fővárosi rendőrség szervezéséről szóló törvényjavaslat a közigazgatási bizottsághoz utasittatik. Csatár Zsigmond: TV ház! A következő interpellátiót van szerencsém benyújtani: „Interpellátió a belügyi t. minister úrhoz, a Soroksáron", és Csepelen uralkodó himlőjárvány gyökeres orvoslása tágyában. Soroksáron, Budapesttől^ egy órányira, a himlőjárvány eddig 110 egyént fosztott meg életétől, 22 egyént pedig az élet legdrágább kincsétől, szeme világától. Ugyané veszélyes és ragadós betegség — a mint értesülve vagyok —• már Csepel községben is dúl s szaporítja a temetőben levők számát. Soroksáron már nemcsak a kiskorúak esnek e borzasztó veszedelem áldozatául, hanem a felnőttek, sőt az öregek is belehaltak e ragályos betegségbe. Soroksáron, ugy tudom, hogy a közegészség ügyét, mint városi orvos, egy sebész intézi, még pedig évi fizetés 1 mond: egy öl fáért. Elképzelhető tehát, hogy ha itt megyei, vagy állami beavatkozás nem történik azonnal, a kár öregedni fog s annál többen esnek áldozatul. Mivel eddig sem a vármegye, sem az állam tényleg fel nem lépett, kórházak felállítása által a betegek az egészségesektől el nem választattak, félni lehet, hogy e veszélyes baj nagyobb tért foglal s irtóztatóbb alakban fog működni. Nehogy ez bekövetkezzék, tisztán emberbaráti részvétből bátor vagyok a t. belügyminister úrhoz következő interpellátiót intézni. i-ör. Van-e tudomása a belügyminister urnak arról, hogy Soroksáron és Csepelen a himlő-