Képviselőházi napló, 1878. XII. kötet • 1880. április 12–április 26.
Ülésnapok - 1878-244
244. országos ülés április 17. 18S0. 169 azt maga a közoktatásügyi minister ur „Jelentése" is szomorúan bizonyítja. Ezen állításom indokolásául bátor leszek a t. ház kegyes engedelmével főbb vonásokban azon általános akadályokat, melyek népoktatásunk haladása előtt gátul szolgálunk, röviden felsúrolni. Ilyen szerintem a felekezeti féltékenység s mindenütt az autonómia megsértésének látása. Ha a protestánsok féltékenyen őrzik autonómiájukat, azt, a vallásegyenlőségnek s egyenjogúságnak csak papiroson létezése s a katholikus hierarchia felsőbbsége érzetének minden léptenuyomon feltüntetése s sokszor a protestánsok jogait sértő, törvénytelen és illetéktelen hatalmaskodása mellett, csodálni nem lehet. Ennek a türhetlen állapotnak következése azután az, hogy az 1868-ik XXXVIII ik törvényczikk határozatát az elemi iskolákban ma sem lehet keresztül vinni, mert mindenik felekezet saját jogait látja az által veszélyeztetve. Nálam, t. ház, senki sem tiszteli jobban a protestáns autonómiát, mert ezt én nemzetiségünk szempontjából is oly erős védbástyának tartom, melyen ugy a régmúltban, mint a legújabb korban is megtörött az absolutismus ésreactió zsarnoki önkénykedése és hatalma s mely protestáns autonómiáért folytatott küzdelmek, Tisza Kálmán miaisterelnök ur Polyt képviselő urnak a napokban adott válaszában! nyilatkozata szerint is, „egyúttal a magyar állami létért folytatott küzdelmek is voltak". Nem is szeretném, ha a kormány és hivatalos közegei vasmarokkal belenyúlnának és sértenék bármely felekezetnek önkormányzati jogát is és tiszteletben kívánom tartatni a kormány által a felekezetek azon jogát, hogy a hol képesek saját erejükön fenntartani iskoláikat, ne kényszeríttessenek iskoláiknak községivé tételére, de azért még sem vagyok annyira autonomista, miként eltűrjem, hogy ennek örve alatt népoktatási és nevelési ügyünk előhaladása megakadálvoztassék. És én nem is látom veszélyeztetve s sértve az egyházak és hitfelekezetek jogát az által, hogy a kormány és annak hivatalos közegei, a tanfelügyelők, kötelezik, egyházi felsőbb hatóságaik utján a hitfelekezeteket, hogy iskoláik külsőleg, mint belsőleg feleljenek meg a közoktatási törvény kívánalmainak, mert ez a kormány és tanfelügyelők törvényadta kötelessége. Csak az a nagy baj, hogy a népoktatás nagy hátrányára, mint fenntebb is mondáin, a kormány és tanfelügyelők nem mernek ezen törvényadta jogukkal, minden felekezet irányában egyformán szigorúan élni. Ez az oka azután, hogy némely vidékeken, mint például Zalamegye több községében is, a hitfelekezeti iskolák oly szánandó állapotban KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XII. KÖTET. vannak, hogy valóban megbotránkozik az ember s nem csodálkozik, ha a gyermekeit szerető s féltő szüle nem küldi a minden perezben Ieroskadással fenyegető épületbe gyermekeit. Tudok egyes községeket, a hol az iskola építésére szükségelt összeget a kormány utalványozta, de az esperes lebeszélte az azt elfogadni akaró felekezetet, mert mint monda, ez által megsértetik az egyház autonómiája, meg a gyülekezetnek tanítót választási joga. És a rongyos iskolaépület még ma is ugy áll az autonómia túlságba vitt féltése dicsőségére, mert a kormány s tanfelügyelő urak nem merik a törvény szigorát éreztetni az ilyen hitfelekezettel. Néhol az állam mégis megteremti a közös iskolákat, sok helyütt nagy áldozattal, de ez nem tetszik az egyházi férfiaknak s addig űzik-fíízik azután a könnyen vezethető néppel az ügyet, mig végre vissza változik a községi iskola felekezetivé s az állam által kinevezett szegény tanító mehet azután szélnek. így apadt a közoktatásügyi minister ur jelentése szerint a községi iskolák száma a múlt évben 45-tol, vagyis a 15,675 népiskola közül ma már csak 1555 községi iskolája van hazánknak. De bénító akadályul szolgál népoktatásunk s népnevelésünk ügyére sok más egyéb ok között, a tanítók csekély fizetése is. A népoktatási törvény 142-ik szakasza biztosítja ugyan 300 írtban a községi iskolatanító fizetését, azonban a felekezeti szegény tanítók fizetéséről nem gondoskodik, az sok helyen kevesebb a falu kanászáénál s gyakran nélkülözésre s egyházi főnökeik irányában szolgai szerepre vannak kárhoztatva. Ez az oka azután, hogy a hitfelekezetek ily csekély fizetésre nem kapnak tanítóképezdét végzett embereket, fogadnak tanítói pályára nem is készült vándorló mesterlegényeket, vagy országutakon barangoló vállalkozókat. De ismerek iskolavégzett kitűnő tanítókat is, kiknek alig van meg a mindennapi kenyerük. Kiknek egész fizetésük néhány forint, néhány véka gabona s egy két hold föld haszonélvezetéből áll. Valóban elkeseredtem s megesett a szivem ezek egyikénél tett látogatásom alkalmával, midőn láttam, hogy rongyosan, csizmába behúzott gatyában, kaszával vállán jött kevés gabonája aratásából, mit még magának kellett azután el is csépelnie. Lehet-e azután csodálni, hogy ily viszonyok között, a különben hivatott tanító is elveszti tanítási kedvét, midőn mind maga, mind családja nélkülöz és nyomorog. (Ugy van!) Ilyen baj az is, t. ház.' hogy a tanítók sincsenek, legalább úgyis felmentve a katonáskodástól, mint a lelkészek, a kik csak az általános mozgósítás alkalmával hivatnak be. Valóban ideje, 22
