Képviselőházi napló, 1878. XI. kötet • 1880. márczius 10–április 10.

Ülésnapok - 1878-224

224. országos ülés márczius 13. 1880. gg Méltóztassék ezen 472,000 frthoz aranyban [ 15%-róli arany ágióval hozzászámítani 70,000 írtot, kiderül, hogy a kormány maga proponál, mint előirányzatot, a kassa-oderbergi vasút számára 1880-ra 2.336,000 frt évi subventiót. Ezzel szemben fizettünk 1878-ban a 78-ki zárszámadások értelmében, a hol az a 65. lapon meglelhető, a kassa-oderbergi pályának 1.545,000 frtot, az eperjes-tarnovi pályának 396,000 frtot, tehát együtt a kettőnek 1.941,000 frtot és így 395 ezer írttal kevesebbet, mint a mennyit a rendezés folytán 1880-ra a kassa-oderbergi vasútnak ime fizetnünk kell. Már most t. ház, méltóztassék ebből megítélni, nem vonom-e én gyakran jogosan kétségbe Hegedűs Sándor képviselő urnák számításait, méltóztassék ebből megítélni azt, hogyan oldja meg a kormány a vasutcsoportosítás kérdését, különösen mikép rendezte a kassa-oderbergi vasút kérdését, a melyre nézve még csak azt kívánom megjegyezni, hogy az is bekövetkezett, a mit mi állítottunk, hogy t. i. azon megoldási mód mellett, melyet a kormány javaslatba hozott s mely foganatosíttatott, mig a mi kamatbiztosításunk összege közel 400,000 írttal szaporodott, addig az osztrák kormány megszüuiethette a kamatbiztosítékot, s 1880-ra Ausztria már semmit e ezímen nem fizet. Ezek kijelentése utáu végzem azzal, a mivel kezdettem, hogy t. i., miután a kiutalványozandó kamat-garantia összegekre törvényes kötelességei vannak az országnak, az előirányzatot részemről a telt megjegyzések mellett elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) Gr. Szapáry Gyula penziigyminister: Azon kérdésre nézve, melyet a t. képviselő ur felvetett, hogy t. i. a közlekedési politika terén tesz-e a kormány lépéseket, már múlt alkalommal felkértem a t. házat, méltóztassék Ítéletét addig függőben tartani, mig a kormány erre vonatkozó előterjesztését megteendi, a mi rövid idő múlva lehetséges lesz, miután a kérdés nagyrésze már annyira megérett, hogy az előterjesztésnek már semmi sem áll útjában. Azonban azon közlekedési politikát, melyet a t. képviselő ur javasolt a kormánynak, a kassa-oderbergi vasút ügyének rendezésében, bogy t. i. a vasutakat az állam ugy vegye birtokába, hogy azok az ország határán elvágassanak, ezen politikát, ezen megoldási módot — mondom — nem tartom helyesnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert sokkal nagyobb súlyt fektetek arra, hogy a kormány befolyása tovább is terjedjen a vasútra, necsak az ország határáig. Felemlítette a t. képviselő ur, hogy a kassaoderbergi vasút ügyének múlt évben történt rendezésénél, mennyire tévedt a kormány számításában. De méltóztassék megengedni a képviselő ur, hogy ő ezen számítás összehasonlításánál teljesen figyelmen kivül hagyta a beruházási költségekre eső kamatokat, ellenben belefoglalta az összehasonlításba azon kiadásokat, melyek a zárszámadásokban foglaltatnak és aztán azt mondja a képviselő ur, hogy hiszen éppen ez a következése annak, hogy az összeg nagyobb. Méltóztassék megengedni, nem ez következik belőle, hanem az, hogy már 1880-ban ezen beruházásra eső kamat összegét fel kellett volna venni, mint azon évre eső kiadást és ismét fel kellett volna venni a beruházási költségekre eső' kamatokat, mint jövedelmet. Akkor a különbség nem lenne olyan nagy, mint a képviselő ur mondja. (Ugy van! a jobboldalon.) De azt méltóztatott mondani, hogy akiadások éppen a vasutiigy terén annyira növekedtek 1867 óta és méltóztatott hivatkozni a vágvölgyi vasútra. Engedelmet kérek, ha ezeket mint kiadásokat összeadjuk a vasutakra fizetendők rovatában; akkor méltóztassék a jövedelmet is felvenni, ott hol a vágvölgyi vasút jövedelme szerepel; igy lesz helyes. (Helyeslés a jobboldalon.) Egy kérdésére kötelességem felelni a képviselő urnák és ez az, hogy miért van 10.900,000 frtnyi kamatbLtosítás fejében fizetendő Összeg, holott az 1879-iki kimutatások eredménye szerint, nagyobb az Összeg, mert a múltban e ezímen több fizettetett ki. Erre kötelességem megjegyezni, hogy a különbség onnan eredt, — a mint arra hivatkozott a képviselő ur is, — hogy a keleti vasút költségeire előirányozva volt összeg, a vasúti garantia ezímen számoltatott el és csak 1879. év második felére számoltatott el az államadósságok köztt. Ezen két millió különbözet tehát onnan ered, hogy ezen kiadás 1879. év első felére vasúti kamatbiztosítás czímén számollatott el. Ha ezeket le méltóztatnak számítani, azt hiszem, sokat tévedni nem fogok, ha azt mondom, hogy az eredmények a vasúti kamatbiztosítás czímén 10 milliót tesznek és igy a most előirányzott összeg megfelel azon összegnek, mely 1879-ben tényleg kiadatott. Ezek alapján kérem, méltóztassanak az előirányzott összeget megszavazni. (Helyeslés jobb felöl.) Hegedűs Sándor: T. ház! Minthogy Lichtenstein t. képviselőtársam igénytelen személyemre hivatkozott és számításaim alaposságát kétségbe vonta, kénytelen vagyok egy megjegyzést tenni. Már a t. pénzügy minis ter ur figyelmeztette t. képviselőtársamat arra, hogy számításaiban nagyon egyoldalúan jár el, bizonyos kiadásokat, melyek előfordulnak, nem vesz fel, másfelől bizonyos bevételeket szintén tekinteten kivül hagy. Ha igy jár el számításaiban, természetes következés az, hogy számítása uem helyes. Bátor vagyok azonban azon concrét esetre szorítkozni, melyet ellenemben hozott fel a kassa-oderbergi vasútnál eszközölt, általam 187,000 forintra tett