Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-163

4:8 1C'.{. országos ülés november 10. 1S7?>. úgyszólván uratlan, hogy ott az egyháznak fennhatósága nincs. És ezen egyházban, t. ház, különben is semmi rend nincs; hogy képzelhető állami administratió ott, hol egyházi község nem létezik ? Nem létezik eparchialis hatóság, nem létezik egyáltalában egyházi kormányzat. T. ház! Vájjon az egyházi kormányzat, nem-e egy része az administratiónak általában? Valóban e tekintetben Ausztria-Magyarország, a berlini szerződésben elvállalt mandátumát nem teljesítette. Második igen fontos megoldandó kérdés, Bosznia és Herczegovinában az agrar-kérdés.Azok, a kik a Törökországban az utolsó évtizedekben kifejlődött mozgalmakat figyelemmel kisérték, tudni fogják, hogy ezen mozgalmaknak bizonyos socialisticus hátterük van. Mindezen mozgalmak, kezdetben agrárius mozgalmak voltak és csak azután fejlődtek ki politikai mozgalmakká és nem lehet mondani, hogy ezen mozgalmaknak jogosultsága ne volna. Mert a mit ezek ezéloznak, azt Nyugat-Európában a földmívelő osztály régen elérte. A civilisatióuak újabb története, majd nem a földmívelő osztály felszabadításának története, az uri hatalom alól. A hires német iró, Sugenheimnak nagy érdeme, hogy ő legelőször irta meg a civilisatió ezen nemének történetét hires könyvében: Grescbichte der Anfhebung der Leibeigenschaft und Hörigkeit in Európa. De Boszniában és Herczegovinában oly különösek az agrárviszonyok, hogy alig van ember Európában, a ki azokat ismerné. Maga Andrássy Gyula gr., mikor azt a hires reform-jegyzéket irta, ezen viszonyokat nem ismerte, mert ő. mint magyar nemes azt képzelte, hogy ezen viszonyok körülbelül olyanok, mint hajdan Magyarországban voltak. Ezek pedig egészen különbözők. Mi Magyarországban büszkék lehetünk arra, hogy az, a mi uri és jobbágyi viszonyt illeti, nálunk a faj és hitvallás különbséget nem tett. Volt magyar földesúr, volt magyar jobbágy, volt szláv földesúr, szláv jobbágy, katholikus földesúr, katholikus jobbágy, és ó-hitü földesúr, ó-hitű jobbágy. A vallás és nemzetiség, e tekintetben különbséget nem tett. Törökországban az uri hatalom gyakorlása, a hűbéri jószág birtoklása, a mohamedán hitvallástól függött. A mohamedán államszervezet ismerte a hűbéri viszonyt, ismerte a donatiót. A szultán, mint legfőbb kegyúr, adományozta azon területeket, melyeket a törökök elhódítottak a hitetlenektől, adományozta a vitéz kardnak, a kiligynak. Azonban Boszniában és Herczegovinában ezen viszony egészen sajátságosan fejlődött ki. A török hódítók Bosznia és Herczegovinában találtak kifejlődött hűbéri rendszert és nem találták tanácsosnak ahhoz nyúlni, csak hogy a feudális nemességet kényszerítették az izlamra áttérni. Akkor sok bosnyák nemes menekült Magyarországba, inkább ott hagyta jószágát, csakhogy az izlámra nem kelljen áttérnie ; a mi felsőházunkban van még néhány ivadéka azon. nemességnek, mely inkább odahagyta jószágai, semhogy áttérjen az izlamra. E tekintetben az agrár viszony nagy változást nem szenvedett Bosznia és Herczegoviná* ban, mert a keresztyén jobbágy maradt azon viszonyban, a melyben volt. A nagy változás, az agrár viszonyban Boszniában, épen akkor történt, mikor a háború Magyarországgal meg-szűnt. A mohamedán hűbéri rendszer szerint két* féle donatió volt; a nagy donatio, mely sultáni levél, a Bezat által nycretett s melynek objectuma nagy jószág volt — és a kis donatió, mely kormányzói levéllel, a Bujuruldi által nyeretetf, melynek objectnma egy kis 500 holdnyi jószág volt, a mely hasonlított a mi nádori adományunk* hoz, a mely 32 sessiónál nagyobb nem lehetett. Ezen kis birtokok szaporodtak akkor, mikor a bosnyák nemesség' sorai

} <x Magyarországgal viselt háborúk folytán kiritkultak. Addig, mig a háborúk tartottak, a kis nemes földbirtokosok jól élhettek, mert gazdag prédára tettek szert Magyarországon, a mi kisegítette őket, de mihelyt ezen háborúk megszűntek, a kis nemesség kezdett elszegényedni, de mint törökök és mint urai az országnak, tudtak magukon segíteni s ahhoz fogtak, hogy a keresztény jobbágyokat telkeiktől megfosztották és erőszakkal magukat helyezték be a birtokba, minek folytán a keresztyén birtokosok haszonbérlőkké váltak. Ez oly sajátságos viszony, hogy ennek példáját Európában, a hol az ur- és jobbágyi viszony fennállott, nem találtam. Ezen eljárás folytán a legsajátságosabb birtokviszony fejlődött ki, mert egy es ugyanazon földnek két földesura volt: a régi földesúr, a Spahi, kinek a tized, mint dologi jog járt és az uj, a Csiftlik Sahibi, a ki magát birtokba, a Sahibba helyezte és a kihez a keresztény jobbágy haszonbérleti viszonyban állott. Ezen új földbirtokos hol kilenezedét, hol hetedét, hol hatodát, de igen ritkán harmadát nyerte, a hírhedt Tretsinát. Ezt a viszonyt civilisált európai ember nem foghatja fel. Egy franezia iró, a ki Boszniát és Herczegovinát e század közepén meglátogatta, ezen állapotot igy irja le: „En Bosnie, en effet, rien n'est défini, rien n'est assuré, ni le droit, ni le fait, ni le titre de premier occupant, ni les fruits du travail, ni le choses, ni les personnes. Tel estaujourd'hai paisible possesseur d'un champ, survient un voisin mieux armé, tout changé. Azt mondja: Boszniában mi sincs megállapítva, mi sincs biztosítva, sem a jogezím, sem a tárgy, sem a személy. Valaki lehet ma békés birtokosa egy földnek, jöhet holnap egy szomszéd, a ki jobban van felfegyverkezve és az egész viszonyt megváltoztatja. Ez oly sajátságos, mihez hasonló