Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-170
22Q 170. országos ftles november 19. 1S7Í. az alkotmány sánczaiból ki van zárva és mig a napról napra súlyosodó közterhek viselésére kényszeríttetik, addig az alkotmányos jogok gyakorlásából kizáratik ? (ügy van ! a szélső baloldalon.) Avagy, e helyzettel szemben behozassék-e az európai általános elvnek megfelelőleg, az egyenlő jog és kötelezettség elvének megfelelőleg, az általános választási jog? E kérdés felett, t. báz, conservativ és radicalis pártjaink, megengedem, hogy még sokáig elvitatkozhatnak, de azt hiszem, t. ház, hogy minden kétségen felül áll: hogy még oly alkotmányos államban is, mint a miénk, akár a választó, akár a nem választó honpolgároknak, az általános választási jogért törvényes eszközökkel küzdeni, szabadságában áll. {Élénk helyeslés a szélső balon.) Éppen mert igy vagyok meggyőződve, bátor vagyok a t. belügyminister úrhoz a következő interpellauót intézni. „Interpellatió a belügy minister úrhoz. Miután az egyesülési jog a honpolgárok összességének tulajdona, sőt az egyesülési jogokat szabályozó 1875. évi május 2-án kiadott belügyüdnisteri rendelet intentiója is abban culminál, hogy az egyesülés jogát a legbecsesebb jogokegyikének nyilvánítja s épen azért annak áldásait és élvezetét a legtágasabb körre kivánja terjeszteni : Tisztelettel kérdem a belügyminister úrtól: 1. Mivel indokolhatja eljárását a nem választókkal szemben, a kiknek szigorúan a rendeleteknek megfelelő, azokhoz szorosan alkalmazott alapszabályait már ismételten visszautasította? 2. Szándékozik-e a t. belügyminister ur intézkedni, hogy saját; rendelete tiszteletben tartassák s az azon rendeletnek megfelelő alapszabályok megerősittessenek ? 3. Egyáltalán szándékozik-e a t. belügyminister ur az egyesülési jog biztosítása s tüzetes szabályozása végett az országgyűléshez törvényjavaslatot benyújtani. Miklós István." Elnök: Közöltetni fog a belügyministerrel. Királyi Pál: T. ház! Egy oly tárgyra hívom fel a t. ház szives figyelmét, a mely közvetlenül fővárosunkra, de közvetve az egész országra is nagy befolyással van: értem a főváros köztt elvonuló Duna szabályozása munkálatait. (Halljuk !) Midőn a törvényhozás elhatározta a fővárosnál lefolyó Duna szabályozása által biztosítani a fővárosban úgy a kereskedelmi és ipar, valamint a gazdászati termékek letét helyét, akkor a főváros, a törvényhozásnak ezen intézkedését csak örömmel üdvözölte. A mint azonban a tervszerinti munkálatok megkezdődtek a a mint a partokat szabályozó és erősítő védgátak emelkedtek, azon irányban fogyott a főváros közönségének ezen munkálatok sikere iránti bizalma. Felszólalások történtek e végre a közönség részérő], a hatóság részéről, felszólalások történtek a szakértők részéről, azonban mindig az a válasz volt, hogy a munkálatok még befejezve nincsenek és igy ítéletet mondani a fölött, hogy a félig bevégzett munka eredményében rósz lesz. nehéz. Igy következett be az 1876. évi hóolvadás, jégzajlás és ezzel együtt nagymérvű áradás, a mikor a főváros közönsége félelemmel nézett a nagy vízre, a mely igen sok ponton volt már azon helyzetben, hogy a főváros elöntessék. Ekkor ismét történtek fölszólaíások, de még mindig a, munkálatok be nem végzettsége hozatott föl; mig végre a tavalyi nagy tiszai áradás alkalmával elhatározta magát a kormány azon intézkedésre, hogy általában úgy a tiszai szabályozó munkálatokat, mint különösen a fővárosi Duna-szabályozási munkálatokat is, megbirálás végett külföldről behívott tekintélyes szakértők bírálata alá fogja bocsátani. Ezen szakértők, mint tudjuk, heíyszinelési vizsgálatok, észlelések és tapasztalatok után elkészítették véleményüket. Ezen vélemény kinyomattatván, a ház t. tagjai köztt szétosztatott. Épen ezen vélemények alapján tartom kötelességemnek a t. közlekedésügyi minister úrhoz, a következő kérdést intézni: (Olvassa.) „Interpellatió az igen t. közlekedési minister úrhoz : Tekintettel azon aggodalmakra, melyek a főváros lakosságát a Duna folyam áradásai miatt állandóan s azon arányban nyugtalanítják, a mint a folyam partjait szabályozó védművek befejezéshez közelednek. Tekintettel különösen a kormány által meghívott külföldi szakféríiaknák ezen szabályozási munkálat fölött mondott véleményére, mely a fönebbi aggodalmaknak mmtegy indokolását foglalja magában, midőn előadja: hogy a főváros köztti „Duna szabályozása nemcsak a soroksári ág már végrehajtott elzárásából és a viznek egy ágba való összpontosításából áll, hanem még ennek az egy ágnak összeszorítását is magában foglalja. El kell e szerint készülve lennünk arra, hogy a folyam Budapesten levő szakaszában, az árvizszin még magasabbra emelkedjék." „Azonban nem ez azon veszély, melyen leginkább megütköztünk. Láttuk, hogy 1876-ban Ercsényben jégtorlasz képződött, hogy Budapesten a vis fenyegető módon emelkedett és hogy tudni sem lehet, mily magasra nőtt volna, ha magának a Csepel szigeten keresztül utat nyitva, az elhagyott soroksári ágba nem ömlik. Ez megtörténhetik máskor is és ha a csepeli védtöltések a megnőtt viznek ellen fognak állani,
