Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-168

16$. országos filés november 17. 187*. 183 fog a katonai kormányzat fenntartatni, nem hallottam; de határozottan állítható, hogy annyiban, íi mennyiben ma meg van, törvényes alapon megszüntethető nem lesz addig, mig — minthogy itt közös egyetértéssel alkotandó törvényről vau gzó — újabban ezen közös értelmű törvényjavaslat benyújtása felett, a monarchia két államának kormányai meg nem egyeztek és a törvényhozások el nem fogadták. Mindenesetre tehát megnyújtása leune a mostani helyzetűek bizonyos és nem nagyon rövid időig, ha ezen törvenyjavaslat elvettetnék. Ily értelemben bizonyosan mondatott és mondathatott, a mit a képviselő ur említett; de ebből mindjárt azon vádat kovácsolni, hogy innen az mondatik, hogy ha a két törvényhozás el nem fogadja azt, a mit a két kormány akar, akkor absolutistice foguak Boszniában kormányozni, az egyetértés létrehozatalának további megkísérlése nélkül, egyáltalában nem lehet. T. képviselőház! Én szemben ezen törvényjavaslattal, szemben azzal, hogy hogyan fogom fel ezen irányzatban az 1867 : XII. t. czikket, ismételten nyilatkoztam. Én most is minden hallottak daczára határozottan azt állítom, hogy az 1867-ki kiegyezésnek alapján, az abban lefektetett elv megsértése nélkül, mely azt kívánja, hogy ily közösen érdeklő dolgok közös egyetértéssel intéztessenek el, lehetetlenség a gyakorlati élet követelményeinek megfelelőleg az ideiglenes administrátiót másra, mint a közös kormányra bizui; s állítom ezt azért, mert nemcsak hogy Bosznia mindaddig, mig jelen állapotában lesz, — bármint okoskodjunk is, — sok irányban külügynek kell hogy tekintessék és reá nézve a külállamokkal szemben való képviseltetés szüksége forog fenn, elkülönítve a monarchia két államától, de állítom ezt azért, mert mindazon eszmék, melyeket itt hallottam, az én meggyőződésem szerint, vagy homlokegyenest ellene mennének az 1867 : XII. t. czikkiiek, vagy kivihetlenek lennének. Egy képviselő úrtól, a ki elismerte, hogy államunknak kell, hog}* missiója legyen, mert abban van létjoga, ha annak megfelelhet, hallottam azt a megjegyzést, hogy e keleti rnissió csak ugy van érdekünkben, ha Boszniában és Herczegovinában a magyar kormány és a magyar parlament gyakorolja a befolyást. Ugyan kérdem, az 1867: XII. t. ez. szerint lehetséges-e az, hogy csak a magyar kormány és a magyar parlament gyakoroljon ott befolyást? [Mozgás és felkiáltás a baloldalon: Ki mondta!?) Hódossy t. képviselő ur mondta. Én azt tartom, hogy nem lehet. De azt mondják, hogy nemcsak a magyarkormány, hanem a két kormány és a két parlament. Akkor ismétlem, hogy ha ily módon akarná megoldani a kérdést, akkor mondjon le mindkét parlament arról, hogy az országban annyira igényelt és szükségelt törvényalkotási munkálatot folytassa, mert a két kormány koztti egyezkedések folytán, a két törvényhozás összes munkássága, a Bosznia administrátióját illető kérdésekkel lesz elfoglalva; ez pedig az országérdekében nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl; nyugtalanság balfelöl.) A t. képviselő ur vádol egyfelől, hogy a felelősséget másra akarom tolni; hogy az 1867 : XII. t. czikkre utalok, a helyett, hogy saját nézetemet mondanám meg; vádol továbbá azzal, hogy, a mint kifejezte s a mint helyesen idézett, ámbár rosszalta, hogy mondottam, — én ma is ugy mondanám, — hogy a részleteknél némelyeket esetleg még meg lehet beszélni; vádol azzal, hogy ez egy, a monarchia másik államának parlamentje, vagy kormánya, vagy nem tudom ki iránti, gyengeségnek eredménye és figyelmezteti a ház ezen oldalát, hogy minő helyzetbe jutunk ez által és hogy mennyire leszáll Magyarország parlamentjének tekintélye, a másik állam parlamentjével szemben. T. ház! Ezekkel szemben nem szándékozom érvelni és okoskodni, de rövid szakaszban egyszerűen a tényállást kívánom előadni. Kern lehet tagadni, hogy a Bosznia és Herczegovina iránti intézkedésnek egyértelmű megtételét nagyon nehezíti az, a mit már a múlt alkalommal is említettem, hogy 1867. évben, a közös-ügyekre nézve alkotott két törvénynek értelme, nem mindenre nézve teljesen egy és ugyanaz. Mi kiindulhatunk, ha csak a magunkét tekintjük kizárólag, a mi törvényünk alapján; ők, ha csak a magukét tekintik, kiindulhatnak kizárólag az ő törvényük alapján. Xálunk ép széles körökben vallották azt a meggyőződést és ma is, alighanem a többség meggyőződése ez, hogy ha csak az ő törvényöket vennék, nem pedig a viszonyt is, melyben a dualismus alapján Magyarországgal vannak, és ez talán alaposan is volna mondható — semmi néven nevezendő új törvényre szükség nincs, mert az ő törvényük szerint sua natura, delegatió és közös ministerium elé tartozik az egész. Ily helyzetben kellett és nem az én gyengeségem eredményezte ezt, hanem a magyar felfogásra és a magyar törvénynek, a másiktól különböző szövegére fektetett kívánságom eredményezte, — hogy megállapodjunk abban , hogy igenis egy új törvénynyel kell erre a közös ministeriumot felhatalmazni. A gyengeség vádját tehát e tekintetben a magam részéről semmi szín alatt és semmi viszonyok köztt el nem fogadom. (Tetszés jobbfelöl. Nyugtalanság balfelöl.) T. ház! Ha két egyenjogú félnek egyezkedni kell, akkor engedékenységre csakugyan