Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.

Ülésnapok - 1878-168

16S, országos ülés november 17. 1879. 175 esik és egész diadalmas érzettel kérdezik tőlünk: csak nem akarjuk állítani, hogy Bosznia kormányzata Magyarország belügye? Talán elég volna hivatkoznom arra, a mit t. barátom Molnár Aladár ez érv erősbítésére felhozott. De engedjék meg, hogy ismételve kiemeljem, hogy a kik igy állítják fel a dolgot, azok áthelyezik a kérdést egy oly tér hol azt nem szabad megoldani. [Helyeslés a balon.) Kern az a kérdés, külügy-e Bosznia admiuistratiója vagy nem, hanem olyan ügy-e, a mely a közösügyek közé van utalva? Mert ha odautalva nincs, ha mindkét állam elvállalta a feladatot, a két állam ügyének tekintendő s a mi világosan oda utalva nincs, abba a közös orgánumoknak semmi beleszólása nincs, (lilénk helyeslés balfelöl.) És azután valóban furcsának tartom, hogy a külügyek fogalmát oly kormányzati intézkedésekre akarják kiterjeszteni, a melyek minden államban belső uralmi fuuctiok, azok Boszniában is, egy velünk most már huzamos időre kapcsolatba hozott és állami uralmunk alá vetett területen is. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen addig, mig legalább az ellenkezőről a ministereluök ur meg nem győz bennünket, a külügyek alatt csak az értetik és a törvénynek szoros körülirása szerint, nálunk is csak az érthető, a melyek a monarchia érdekeinek más államokkal szemben való képviseletében állanak, idegen államterületeken tartózkodó állampolgárok érdekének védelme. Több a külügyek körébe nem tartozik, de Bosznia kormányzatát külügyek sorába utalni nem más, mint jele azon szomorú megszorult állapotnak, melyben az ember, midőn elv alapján nem tudja megmagyarázni álláspontját, akkor a legelső szó ürügyéhez nyúl, nem hogy másokat megnyugtasson és másokat meggyőzzön, hanem legalább a szinét az alapos érvelésnek megadja. (Helyeslés halfelöl) Ne várja a t. ház tőlem, hogy én azokon az érveken, melyeketa túloldalról felhoztak, végig menjek. Igazán, meggyőződéssel mondhatom, hogy egy egész sora a fényes és érvelésben hatalmas beszédeknek régen elseperték azokat és én a t. házat nem fogom untatni az elmondottak ismétlésével; de egyet ki kell emelni. Ki kell emelni azon új nemű érvelést, melyet a t. ministereluök ur részéről és utána a többiek részéről a túlsó oldalon^ tapasztaltunk. Mig az első vonalban harezoló Éber Nándor és Jókai képviselő urak elmaradtak azon állásponton, hogy az e törvényjavaslatban foglalt igazgatása Boszniának, az 1867-ik évi törvény értelmében közösügy és ennélfogva a közös kormányt megilleti, mondom, a mig ők ezen állásponton elmaradtak, addig a később előnyomuló segédcsapatok egészen más álláspontot foglaltak el, kimondják azt, nem a törvényben letett jogtétel alapján, hanem azon törvénynek értelmében, azo i törvényt létrehívó indokok alapján kellene ezt közös ügynek tekinteni, de hogy annak tekintessék, arra új törvénynek meghozatala világosan közös ügynek nyilvánítása szükséges. Már most, hogy ezen két álláspont mikéut egyeztethető össze, hogy ezen utóbbi álláspont, melynek Éles Henrik és Láng Lajos képviselő urak szintén kifejezést adtak, hogy egyeztethető össze ezen törvényjavaslattal és a többi védőivel, ezt én, mint a túloldal házi ügyét, ő reájuk bizoin. De a t. ministereluök úrhoz újra és határozottan egy sürgős kérdést kell intéznem. <) úgy nyilatkozott, hogy ő már a felirat tárgyalása alkalmával kimondotta, hogy az 1867-ik évi törvény értelmében ezen ügyek rábizandók a közös ministeriumra. De ez egy új törvény megalkotása nélkül nem lehetséges. T. ház! Ez az egész állítás egy ellenmondást foglal magában, mert, vagy az 1867-iki törvény határozott értelme szerint, az abban lefektetett jogtétel erejénél fogva, illeti meg a közös ministerinmot azon tartományok kormányzása s akkor azon törvény erejénél fogva azon jogkört el is foglalhatja, ezen országgyűlés minden további megkérdezése nélkül; vagy nem illeti meg és ez esetben nem lehet mondani azt. hogy az 1867. évi törvény értelmében adja meg neki a hatáskört. Ezen esetben az 1867. évi törvényre való hivatkozás nem egyéb, mint csak kendőzése annak, a mit önök saját czímén javasolni nem mernek. {Helyeslés halfelöl.) De e két álláspontot elhomályosítani, kibékíteni, hogy megrontsa az 1867. évi törvény értelmét és jogi garantiáit s mégis kielégíteni azon több oldalról felmerülő' aggodalmakat, ez a politika, t. ház, egy önérzetes államférfival össze nem egyeztethető. (Helyeslés balfelöl) De, t. ház. azt mondják, nem ezen törvény értelmében, hanem annak szellemében és az azon törvényt létrehivó indokok alapján kell ezen ügyet odautasítani. Én üdvözlöm ezen érvelést, de egyúttal elvárom, hogy ennek következményeit is elfogadják. Elvárom, hogy beismerjék, hogy ezen törvényjavaslat alapjában helytelenül van szerkesztve. És ezek után hivatkozom a t. ministerelnök urnák egy nyilatkozatára. (Halljuk!) A ministerelnök ur ezt mondja: ..Én azon nézetben vagyok, hogy fennálló alkotmányunk szellemében, abból kifolyólag másra, mint a közös kormányra, a két kormány befolyásának szigorú fenntartása mellett, e tartományok admimstratióját bizni nem lehet." Én ezt a természetesebb értelmében vészem,