Képviselőházi napló, 1878. VIII. kötet • 1879. november 6–deczember 2.
Ülésnapok - 1878-166
166. országos ülés november 13. 1873. ] 33 szempontból fennmarad, másra, mint a közös ministeriumra nem bizható. Azonban ekkor is hozzátettem: hogy azt nem akarom kétségbe vonni, hogy szükséges lesz ez iránt törvényhozásilag is intézkedni." Ebből a nyilatkozatból, t. ház, azt, hogy vájjon a t. ministerelnök ur az általa említett új törvényhozási intézkedést csak czélszerűségi okoknál fogva tartja-e szükségesnek, vagy azért, mert az eddigi törvények jogforrást nem képezhetnek a közös ministerium ily feladatára, kiolvasai képes nem vagyok. Pedig ez a főkérdés. Ez tehát az első, a melyre nézve a kormány padjairól határozott nézetet vártam és eddig nem hallottam. A másik, a mit a t. ministerelnök úrtól vártam, mert az a törvényjavaslatban és irott indokolásban egészen hiányzik, az praeeise körülírása azon hatáskörnek, a mely Bosznia admimstratiójára nézve a monarchiában létező hatóságok és intézmények mindegyikére nézve kijelöltetik és megállapíttatik. Mert nem elég ám az, t. ház, hogy a törvényjavaslatból valahogy kiokoskodni lehessen, hogy itt valószínűleg a közös ministerium értetik és itt valószinűleg a delegatió lappang valamely mondatnak értelme alatt. (Igaz! a baloldalon.) Egyátalán, t. ház, megvallom, oly törvényeket, a melyek magát a törvénynek főrendelkezését, egy bármily könynyen megoldható rébusznak alakjában tartalmazzák, eddig nem ismertein. De nemcsak ezen theoreükus serupulus miatt, nemcsak a helyes törvényszerkezet szempontjából szükséges az, hogy a hatáskörök világosan megállapittassanak a törvényben, vagy legalább is a kormánynak egy nyilatkozatában ; szükséges az főleg a következő okból. Ha a törvényhozás, a mint az az én meggyőződésem és a mint talán a kormányé is, — nem tudom, de remélem — ezen törvény által új hatáskört ruház egyes hatóságokra és testületekre, mégis csak a legkisebb, a mit a ház kívánhat, az, hogy tudjuk, kire minő hatáskör bizatik. (Helyeslés balfelöl.) És habár azt, h °gy egyátalában közös ministeriumról és delegatiókról van szó és hogy a monarchia két állama kormányainak is valamijogkörfenntartatik, a javaslatból kiokoskodni lehet, de azt, hogy minő kiterjedésű eompetentiával van az egyik, vagy a másik felruházva és mily kölcsönös határok és jogkörök köztt, azt a törvényjavaslatból és az indokolásból még csak kiokoskodni sem lehet Á harmadik, a mire nézve a t. kormánytól határozott nyilatkozatot várhatott volna a ház, lett volna Bosznia admiuistratiójának, eddigi és ezután contemplált szervezetének főbb vonásokban való előadása. Nem azon szempontból, mint hogy ha en azt törvéuyhozásilag niegállapítandónak tartanám, de azért, mert mi itt ezen törvényjavaslat által mindenesetre egy szervezési hatáskört ruházunk valamely hatóságra; a közös ministeriumot, mondjuk, a két kormánynak tanácsadási hozzájárulása mellett megbízzuk azzal, hogy szervezze Bosznia és Herczegovina közigazgatását. Már mikor én, mint a törvényhozásnak tagja, valamely hatóságra, vagy hatóságokra ily szervezési missiót bízok, akkor a legkisebb, a mit kívánhatunk, az, hogy tudjuk, minő eszmék alapján, miképen akarják ezen hatóságok a felhatalmazást az életbe átvinni. (Ugy van! bál/elöl.) Hiszen, t. ház, midőn a múlt nyáron, a kisbirtokosok földhitelintézetéről volt szó, hogy annak javára az állam 500,000 frtot adjon, akkor a kormány szükségesnek látta ezen intézet alapszabályait a házzal megismertetni, nem azért, mintha azokat törvénybe iktatni kívánta volna, de azért, mert szükségesnek elismerte, hogy a ház tudja, minő szervezetnek és mire szavazzák meg a segélyt. (Ugy van! a baloldalon.) Most, t. ház, nem 500,000 frt megszavazásáról van szó, hanem fontos uralmi jogoknak egy hatóságra ruházásáról; és ime most ez alkalommal nem tartátik szükségesnek az, a mi egy hitelintézet dotálása alkalmával annak tartatott, hogy t. i. a közegnek, mely ezen uralmi joggal felruháztatni akar, czélba vett eljárási módozatai, nagyjából ismeretesek legyenek. (Helyeslés a baloldalon.) Az eddig fennállott szerkezetre nézve, melynek ismerete pedig fontos, ha áll az, a mit Éber képviselő ur mondott, hogy most is csak nagyjában a jelen szervezet fenntartásáról van szó, — a múltra nézve, mondom, vannak némely, több helyről magán utón megszerzett informatióim; ezek egy részét merítettem Pulszky t. képviselőtársam tegnapi beszédéből, ki sok eddig ismeretlen részletet is felhozott, azon úgynevezett boszniai bizottságról, mely a közös ministerium kebelében létezik. Hogy azonban a helyszínén miképen vezettetik az administratió, ezt nem abból tudom, hanem egy angol folyóiratból a „fortnightly rewiew" novemberi számából, melyben egy angol tourista e czím alatt „the Austrians in Bosnia" saját észleléseit íeirja. Azon kezdi, hogy Bécsben, ajánló levelekkel ellátva, megjelent b. Krausz pénzügyministeri tisztviselőnél, ki neki elmondotta, hogy Boszniában a polgári administratió három ágra van osztva. Van belilgyministerium — ha ugy akarjuk nevezni — van igazságügyi és pénzügyministerium. Ezek együttesen végzik az administratiót. A terület fel van osztva hat sandsákságra, melyek mindenike élén egy osztrák tisztviselő áll,"a sandsákságok arrondissementokra vannak osztva, melyek élén egy-egy osztrák tisztviselő áll egy bennszülöttel, mint segéddel; az arrondissernentok alatt álló területi felosztásoknál a török tisztviselők megmaradtak.
