Képviselőházi napló, 1878. VI. kötet • 1879. május 7–május 27.
Ülésnapok - 1878-130
130. országos ülés május 21. 1879. 283 két irányban történhettek, vagy a részvényesek ellen, vagy az állam érdeke ellen. A mi a részvényeseket illeti, megvallom, habár az állam szigorú kötelességének tartom, hogy lehetőleg ellenőrizze a részvényesek jogait is, első sorban a részvényest tartom hivatva arra, hogy a maga érdekeire vigyázzon; ideje már, hogy vigyázóbbak legyenek a magok dolgaiban. S midőn azt látom, hogy a részvényesek magok beleegyeznek, belenyugodnak; a hol vádló nincs, vádlott sem lehet. Más dolog az, ha az állam érdeke van megsértve — ott, megvallom, ha a jelen kormány alatt történt volna, ha azon helyzetben lehetnék, hogy felelőssé tehetném a jelen kormányt azon bajokért, melyek megtörténtek — •azt szívesen és lelkesedéssel tenném meg. (Derültség a jobboldalon.) De abban én nem látok sem missiót, sem satisfactiót, hogy a múlt kormányok tettei miatt haszon, czél nélkül veszekedjünk. Én tehát ennek alapján bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani: „Határozza el a t. ház, hogy a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasút magyarországi részével való egyesítéséről beadott 70. számú törvényjavaslat el nem fogadtatván, a kormány a kassaoderbergi vasútnak állami kezelés alá vételéről szóló újabb törvényjavaslat beadására utasittatik." Elnök: Tel fog olvastatni a beadott határozati javaslat. Antal Gyula jegyző {olvassa a Helfy Ignácz által beadott határozati javaslatot). Orbán Balázs (Halljuk!) T. ház! Közösügyes korszakban épült vasutaink mindenikének meg van a maga tanúsága, meg van a maga botrány-krónikája. A vasúti szédelgés — mely egykoron Európa — mondhatnám világszerte felütötte fejét — üldözőbe vétetvén, nálunk keresett és talált vétkes üzelmei számára háládatos talajt. Igen; mert a mig más államok kormányai éberen óvták az államot a rászedetés ellen, addig a mi naiv és szakértelem hiányában szenvedett közlekedési ministereinknek egyszerűségükből eredő jóhiszeműsége és (Derültség a szélső baloldalon) alantas szakközegeitől való függése, a rajtafogás nélküli szabad működést biztosítá számukra. Ez alapoka annak, hogy még Törökországból is kiküszöbölt vasúti szédelgők nálunk valóságos Eldorádót találtak. Mig másutt első szárnypróbálgatásuknál felismertettek s rendszerint kiküszöböltettek vagy hűsre kerültek: addig nálunk végig engedték játszani a botrány-drámának minden felvonását; kormányférfiaink a mulasztók és bűnösök lakoltatása helyett, az államot lakoltatták, s a reájuk is árnyat vető botrányokat akként igyekeztek elpalástolni, hogy az állam által megvétették, még pedig drága kamatra szerzett pénzen, a szédelgő vasutakat, melyek az engedélyokmánytól kezdve a kiépítés minden phásisäin át: a mulasztások, a hűtlen kezelés, a vétkek bűnös elnézése, pajtáskodás és kötelességmulasztás oly hosszú sorozatát tüntetik fel, hogy százak meg százak feleletre vonása és példás megbüntetésének esélyeit vonják vala magok után, ha a jog és igazság követelményeire tekintet lett volna fordítva. A famosus keleti vasút szédelgései képezték a kiindulási pontot. E vasútnál oly hihetetlen dolgok történtek, miszerint azok élethű leirását regénynek, meg nem történhető képtelenségek gyűjteményének kellene tartanunk; ha itt saját szemeink előtt nem gördültek volna le annak gyászos esélyei. Kormányaink, hogy saját kegyelt engedélyesei és compromittált kegyeltjei mulasztásait, mondhatnám bűneit, elpalástolhassa, a botrányok és bűnök gordiusi csomóját e vasút megvételének merész kardcsapásával metszette szét. E példa nem téveszté el hatását, s most minden szédelgő, minden részvénytőkét eltulajdonító, minden szerződésszegő, minden bukás szélén álló vasuttársulat a könnyű kibontakozás azon tetszetős módját igyekezik felhasználni, hogy jó drágán az állam nyakába sózza jövedelmet nem hajtó vasú tj át. Az elmélet — meg kell vallanunk — nem rósz már az ő részükre ; mert elkövetni a vétket, s aztán az állam révén kimenekülni a baj j ból, mentesülni a felelősségtől, sőt a szédelgést jó áron megfizettetni, a bűnt gazdagon megjutalmaztatni az állam által, mondhatom, hogy a geschäftelesnek nem utolsóját képezi; oly módja ez a kényes kérdések megoldásának, a melyre mint új találmánj^ra pátenst kérhet kormányunk. Maguk a mi jogügyi közegeink is ez eljárási, ez elpalástolási rendszerhez látszanak idomítva lenni. Emlékezhetnek a t. ház régibb tagjai, hogy a keleti vasút botrányai ügyében is kiadtuk volt e vasút halomra menő bűnokmányait a jogügyek igazgatóságának a végett, hogy a kereset megindítása iránt jogvéleményt adjon. Tudjuk, hogy constatáíva lettek az e vasút építésénél elkövetett pénzsikkasztások, szerződésszegések, az engedélyokmány tervszerű kijátszása, a csalások és lopások egy egész hosszú lánczolata, szemben az állammal és a részvényesekkel; de azért olyakat, kiket felelősségre és kártérítésre lehessen vonni, nem tudott találni. Már pedig, ha belföldiek voltak, akkor itt könnyen feltalálhatók és feleletre vonhatók voltak, bár mily nagy urak lettek legyen is; feleletre vonandók még az esetben is, ha a károsítást nem közvetlenül ők követték el, hanem kötelességmulasztás kellő felügyelet és ellenőrködés mellőzése és indolentiából mások által engedték előidézni. Ha pedig külföldiek 36*
