Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-95

Síi 85. országos ülés márezins 24. 1879. megtámadni a kormány részéről, vagy bárhonnan senki sem akarja, akkor a tiltakozás, engedel­met kérek, mégis nem egyéb, mint egy kicsit a levegőbe puffogatás. (Igaz! a jobboldalon^) Már pedig szeretném tudni, hogy miben, hogy és ki által vonatik kétségbe a magyar parlamentnek bármely irányban törvényes joga? A t. képviselő ur felhozza, hogy hajdan Ausztriában is, III. Napóleon is a népszavazatra hivatkoztak; felhozza, hogy most, midőn magyar ember áll a kormány élén, nem hivatkoznak a népek szavazatára a hovátartozandóság iránt; s ellentétbe akarja ezzel helyezni Andrássy Gyula grófnak egy nyilatkozatát a históriai jog fontosságáról. Ha, t. ház, egymás mellé állítom e három dolgot, nagyon meg tudom magyarázni, hogy a hovátartozandóság felett nem akart provocálni az osztrák-magyar külügyi politika akkor, midőn magyar ember áll az élén, a nép­szavazati jogra. Miért? Mert meg vagyok róla győződve, hogy annak, ki a külügyi politikát vezeti, ép úgy, mint nekem, meggyőződése ma is az, hogy mi nem a népek suífrage universelle je alapján, de a történelmi jog alapján kell, hogy álljunk, ha azt akarjuk, hogy a monarchia és mindenek felett Magyarország fennálljon. (Elénk helyeslés jobbjelöl.) Igen természetes tehát, hogy azon államférfi, a ki nem volt magyar, a kinek nem kellett gondolni Magyarországra, az elfogad­hatott minden eszközt, a mely épen plausibilis, népszerű és tetszetős volt; de azon magyar államférfinak, a ki a történelmi jogot hang­súlyozta , a kinek a történelmi joghoz való ragaszkodást szivén kell viselnie, erre provocálni nem lehet. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Tudom, hogy erre azt fogja mondani a t, képviselő ur, hogy az nem respectálása ám a történelmi jog­nak, — mert igazság szerint — ezzel szemben hozta ő fel, hogy Bosznia és Herczegovina oecu­páltátott, mint monda, a török szultán ellenére. Legelsőben is a történelmi igazság szem­pontjából csak mellesleg egyet jegyzek meg. (Hailjuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondotta, hogy Török­ország több század óta hü szövetségesünk. Kérem egy kissé forgassa a történelem lapjait. Ezen század folyamában bizonynyal minden okunk volt és van óhajtani, hogy Törökország, a hol csak lehet, maradjon meg ; azonban alig van egy százada annak, hogy az utolsó török ágyú elvitte az utolsó magyar ember fejét. Az a sok százados hü szövetség tehát a történelemben fel nem lel­hető, még ha egy szónoklatban hangoztatik is. {Élénk derültség a jobboldalon.) De, t. ház, ha ezzel szemben Zápolyát emlegetik, akkor bizony furcsán fogják fel a hu" szövetségest. Olvassák el történetesen János Zsigmondnak és Török Bálintnak esetét. Azonhan ne bolygassuk ezeket. (Zaj és nyugtalanság balfelöl. Egy hang a szélső balon: Karó ff a 1) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem históriai jog, hanem megsértése a históriai jog­nak, hogy Boszniába bementünk. En, t. kép­viselő ur, sohasem mondottam eddig, és megval­lom, döntő súlyt nem is helyezek rá, de egyet ne feledjünk: hogy a koronázási eskü minden­kor beigtattatik a magyar törvények közé és ezen koronázási esküben a többek közt Bosznia is ott foglaltatik, a melynek visszafoglalására meg­esküszik a király. {Egy hang baljelöl: Dalmatia!) Nézetem szerint tehát ezt épen a históriai jog szempontjából támadni meg, egy kissé sikamlós feladat. (Ugy vanl jobbfelöl.) De vájjon, t. kép­viselő ur, annak, a ki mindezen kérdésekben a népszavazatot akarja respectálni, mit kellett volna tennie? Kérdem a t. képviselő urat, ha megszavaztatjuk Bosznia és Herczegovina népeit és felteszem, azok azt mondják, mi akarunk egy nagy államot alkotni Szerbiával és Montenegró­val, valamint az ottani többi szlávokkal: respec­tálni tartozunk-e e népszavazatot? {Elénk tetszés a jobboldalon. Nyugtalanság balfelöl.) Eötvös Károly : Igen! Tisza Kálmán ministerelnök: Erre, tisz­telt ház, csakugyan azt mondhatom, köszönöm, hogy kimondotta e szót, mert csak azt bizonyítja vele, — felteszem öntudatlanul — hogy a nép­megszavaztatási ideához való ragaszkodás miatt kész volna Magyarországot a legnagyobb veszé­lyeknek kitenni. {Ugy van! johbfel'íl. Ellenmondás baljelöl.) Még, t. ház, meg kell jegyeznem azt is az igazság kedvéért, mert az igazság helyreállít­tatván, az okoskodásra ráépített tételek az új alkotmányos theoriákról önmaguktól is össze­esnek, hogy az osztrák Eeichsrathban az illető min'ster igenis fenntartotta a koronának jogát, fenntartotta a berlini szerződéssel szemben is,. fenn az eddig tett intézkedésekre nézve, de az annesióról, engedelmet kérek, még csak egy szót sem szólt. {Zaj bal/elöl.) Már pedig a t. képviselő ur okoskodásának a végkapcsa, melyhez aztán az alkotmányos theoriát fűzte, az annexio iránti nyilatkozat volt, Ezen nyilatkozat nem történvén meg soha, ter­mészetes, hogy az egész következtetés önmagától összeomlik. De, t. ház, ha szükséges, a vita folyamán lesz még alkalmam szólni; azért nem felelvén ez alkalommal mindenre, sietek beszédemet lehe­tőleg röviden befejezni. (Halljuk!) Elsőben is igyekezni fogok, a befejezésben nem ismételni olyanokat, miket régen elmondtam; vonatkoz­zanak azok ellenem intézett, már általam annyi­szor megczáfolt vádakra, valamint általam soha­sem vallott theoriáknak reám tukmáMsára. De

Next

/
Oldalképek
Tartalom