Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-80

80. országos ülés márezius 7. 187$. 25 a, pénzügyministerium költségvetésében az államerdők. , Baross Gábor jegyző (olvassa) : Állami erdők, kiadás: A kormány előirányzata szerint 3 860,209 frt, a bizottság jelentése szerint 3.96o',209 frt. Gyurgyik Gyula: T. ház! (Halljuk!) Nem mertem volna a tárgyalások menetét felszólalásommal megakasztani, ha erre két körülmény nem kényszerít. (Halljuk!) Az egyik az igen t. pénzügyminister urnak enunciatója, a másik azon körülmény, hogy az államerdökre nézve a költségelőirányzatot nem tartom reálisnak. A t. pénzügyminister ur ugyanis f. é. február 17-én, midőn ezentúl követendő pénzügyi politikáját a t. háznak bemutatta, a többi közt szórólszóra ezt mondta: „Mindaddig, t. ház, mig nagyobb munkássághoz, nagyobb takarékossághoz nem fogunk szokni, mig ezen meggyőződés gyökeret nem ver a nemzet minden rétegében: addig állami pénzügyeinket is gyökeresen rendezni nem fogjuk." Megvallom, nem zárkózhattam el azon meggyőződés elől, hogy t. barátom Kármán Lajos képviselőtársam skepsisének marasmusa engem is meglepett, (Derültség balfelöl) midőn az igen t. pénzügyminister ur ezen elvet itt hangoztatta, s nem tehetek róla, ha alkalmat kívánok nyújtani a t. háznak, hogy meggyőződhessék, vájjon gyökeret vert-e ezen meggyőződés a takarékosság tekintetében épen a t. pénzügyminister urna] és a vezetése alatt álló ministeriumnál. A költségelőirányzatnak az állami erdőknek kezeléséről szóló kimutatásában harmadik tételi szám alatt, az 1879. évre a kezelési hiány ezímén 7,183 frt Tan előirányozva. T. ház! Ha az államgazdászat valamely ágában kezelési hiány van előirányozva, abban semmi feltűnőt nem találok; annál kevésbbé, minthogy mi Magyarországban a deficiteket már annyira megszoktuk, mint a styriai ember a mirenyt, azon különbséggel, hogy a styriai ember megkövérszik, mi pedig napról-napra soványabbak leszünk. (Derültség.) Az sem különös, ha felemlítem a t. ház előtt, hogy az államgazdászat ezen kezelési ágat, a kezelési deficitet állandósította. A deficit t. i. előirányoztatott 1877-ben 5,646 frtra, tett tényleg 10,003 frt 6 krt, 1876-ban előirányoztatott 4507 frt, a deficit tett tényleg 17,026 frt 88 krt, 1874-ben a deficit tett 20,991 frt 13 krt, 1873-ban 5687 frt 03 krt, 1872-ben 8330 frt 68 krt, 1871-ben 19,756 frt 20 krt, 1870-ben 5634 frt 17 krt, 1869-ben 7421 frt 23 krt, 1868-ban 8645 frt és 1867-ben 7677 frtot. Előre bocsátom, hogy ezen adatokat a két utolsó év adatainak kivételével, melyek gr. Lónyay Menyhért volt pénzügyminister ur jelentéséből vannak kivéve, a zárKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. IV. KÖTET. számadásokból vettem. Ezen kiadási deficit tesz tehát 10 éven át 111,177 frt 39 krt. Ez, mondom, magában véve nem valami feltűnő dolog ; valamint az sem fog feltűnést okozni, hogy ezen kezelési deficitnek objectuma egy oly erdőség, melynek terjedelme 25,190 hold. De már az talán mégis meg fogja lepni a t. házat, ha azt állítom, hogy Körmöczbányán az államnak annyi erdeje nincsen, hogy annak fájából egyetlenegy gyufát lenne képes előállítani. Állítom pedig ezt határozottan azért, mert a körmöczi erdőkből, melynek állami kezelésére vonatkozik ezen kezelési deficit, két részből áll: a körmöczi terület erdeibő] és a Körmöcz város tulajdonát képező stubnyai uradalmi erdőből, melyet Körmöczbánya városának Károly király 1328-ban adományozott minden reservatió nélkül, a mi annál valószínűbb, miután 1328-ban az államnak Körmöczbányán még nem volt bányászata. A stubnyai uradalmi erdőt, mely körülbelül 16,000 holdra terjed, a város készpénzen vette 1523-ban mutnyiki és csepcsényi nemesektől. Ily tényállás mellett, joggal fogják kérdezhetni, t. ház: mi az oka annak, hogy az igen t. kormány valakinek magán-vagyonát évről-évre szaporodó deficittel kezeli? — Megvallom, hogy daczára az én beható tanulmányozásomnak, erre az okra rájönni mindeddig nem bírtam. A jogügyek igazgatósága megtudná talán mondani s én azt hiszem, hogy felelete egyszerű volna. Ha a t. ház ezt a kezelési deficitet megszüntetné, akkor a jogügyek igazgatósága az év végével nem mutathatna ki 12,000 folyamatban levő pert, hanem egy gyei kevesebbet; a t, kormány meg azt fogná okul előadni, hogy ezek az erdők a bányászatra reserváltatuak. A mi az első okot illeti, arra nézve tudom, hogy a t. ház igen könnyedén fog napirendre térni, a másik ok legfontosabb és oknyomozó; mert a bányászat valóban megérdemli, hogy a vele összeköttetésben levő érdekek is némi figyelemben részesüljenek. Ep úgy fog csodálkozni a t. ház azon kijelentésem fölött, midőn azt mondom, hogy a körmöczbányai erdők, reservált erdők sohasem voltak és nem is lehetnek azok. Kern voltak azért, mert Körmöcz városának erdei sokkal hamarább aquiráltattak, mintsem hogy a kincstári bányászat Körmöczbányán megtelepedett. A városi erdők aquiráltattak 1328-ban; az uradalmi erdők 1523-ban. Az pedig köztudomású dolog, hogy a kincstári bányászat Körmöczbányán csak a mohácsi vész utáni időszakban kezdetett meg, és pedig, amint igen t. képviselőtársam gr. Lónyai Menyhért 1869-ik évi jelentésében kitüntette, az 1578-ik év után. Tehát, miután Körmöcz város erdei magántulajdont képeznek, önkényt következik, — s azt tartom, bővebben magya4