Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.

Ülésnapok - 1878-72

72. országos ülés február 26. 1879. 221 van ezen költségvetési javaslatot védelmezni; mert el kell ismerni, hogy a bátorság csakugyan elementuma a nagyságnak. [Derültség a szélső halon.) De nem kíváncsiskodom tovább, hogy kiket értett Jókai t. képviselő ur a nagy emberek alatt. Egy dolog bizonyos, az, hogy Magyarországnak az újabb időben volt egy igazi nagy embere, de az már el van temetve: Deák Ferencz; és van egy másik igazi nagy embere, de az nincs e hazában, az önkénytes számkivetésben éi a szabad Olaszország földjén. (Éljenzés a szélső haloldalon.) Tudom, hogy épen t. képviselőtársam Jókai Mór és a jelenlegi kabinet t. elnöke (Halljuk! a szélsb' halon) az egyiket üldözte mig élt (Ugy van! a szélső halon) a másikat üldözi most, mig él. (Tetszés a szélső balonj "Németh Albert (közbeszól): És mégis szineskedik, hogy meg akarta látni, de azt mondták neki, hogy nincs itthon senki. (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly: Igen is, t. képviselőház, ez a két nagy emberünk megvolt és megvan, de azt kérelem én Jókai Mór t. képviselőtársunktól és a kabinet t. elnökétől: hát miként tisztelik ők a nemzetnek e két valódi nagyságát? E két valódi nagyságot tisztelték akként igenis, hogy a mit az egyik alkotott 1848-ban, azt tönkre tette Görgei és a mit a másik alkotott 1867-ben, tönkretette Tisza Kálmán (Elénk tetszés bal/elől.) Tönkretette mindegyik az orosz barátság segítségül hívásával. Arról az oldalról tehát sem Jókai t. képviselő úrtól, sem mástól azt az intést, felhívást nem fogadom el, hogy ne döntsük össze nagy embereink szobrait, mert majd ki farag nekünk nagy embereket? Nem faragott nagy emberek kellenek nekünk, igazi nagy embereket mi tisztelünk, de a faragott embereket nem. (Tetszés halfelől.) Azt mondja Jókai képviselő ur, hogy legyünk hívek, mert a hőség ma is virtus. Igaz, hogy virtus, de csak a hazához, és a meggyőződéshez való hűség, (ügy van! balfelöl.) Mit értett Jókai képviselő ur hűség alatt? Azt, hogy legyünk hívek Tisza Kálmánhoz. (Ugy van! bal/elől.) Az is hőség, elismerem, de nem ismerem el virtusnak. (Elénk tetszés bal felöl.) És különösen nem ismerem el azok részéről, kik azt a ragaszkodást a jelenlegi kabinet t. elnökéhez nagyon kalandos utakon keresztül mindig megtartották és a politikai skála összes billentyűit azon hőséggel végig játszadoztak. Kern fogadom el virtusnak azt a hűséget; akkor is csodálkoztam, 1875-ben is csodálkoztam azon, hogy a kabinet t. elnöke egy pillanatban régi ifjúságától kezdve mindig vitatott politikai meggyőződését félre tette és jobb időkre halasztotta; én nem azon csodálkoztam, mert arra akárhányszor van példa, hogy mikor a súlyos viszonyok bekövetkeznek, régi viszonyok megváltoznak és új körülmények állanak előttünk, hogy akkor egyes emberek meggyőződése megváltozik, de azon csodálkoztam, a mit akkor tapasztaltam, hogy t. i. azon pillanatban, a mint az óra tizenkettőt mutatott és a kabinet t. elnökénél az a változás bekövetkezett, hogy azon pillanatban 73 társánál is bekövetkezett. Nem érthettem akkor, most sem értem, de most kezdi azt megmagyarázni Jókai képviselő ur, hogy az akkor voltaképen nem politikai pártprogrammváltoztatás volt, hanem virtus. (Tetszés balfelöl.) Egyébiránt én Jókai t. képviselőtársamhoz visszaintézem azt a felhívást és visszaintézem az egész t. kormánypárthoz, és én azt gondolom, hogy ha az én szavamnak, midőn ezt az intést a t. párthoz intézem, nem is lesz súlya, de lehetetlen, hogy a kormány t. elnöke szavának önöknél ne legyen súlya, sőt kell is, hogy legyen, mert a hűség és virtus megköveteli. (Derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök ur 1875. nov. 10-én a következő felhívást intézte önökhöz, g önök akkor nagy éljenzéssel megfogadták, hogy a felhívásnak mindenkor, a mikor rá kerül a sor, eleget tesznek. E felhívás szóról-szóra akként szól: „Semmi viszonyok közt sem érheti be a kormány oly támogatással, mely mellett csak vegetálhat és pártjának sem válhatik becsületére pusztán ily támogatás ; a inai viszonyok köztt pedig egyenesen bűn volna. Az, hogy miként bontakozunk ki, nem attól függ, ki ül a kormányon, de igenis attól, hogy a kormány a nemzet óriási többsége által minden mellékgondolat nélkül támogattassék. Kéri a párt tagjait, legyenek a kormány iránt bizalommal, a mely perezben pedig bizalmunk meginog, ne is kisértsék meg vegetálni engedni a kormányt. Kész arra, hogy megbukjék, de nem engedi magát lassanként szétmorzsoltatni, mi által meghagy atik ugyan a felelősség, de lehetetlenné tétetik a siker." T. ház! Én a t. kormánypárthoz ugyanezen szavakat intézem. Azt hiszik, hogy virul még e cabinet s nem csak vegetál? (Tetszés halfelől.) Azt hiszik, hogy nincs ez pártostul, bizalmastul, pro gramm óstul együtt szétmorzsolva? (Elénk tetszés halfelől.) Önökhöz azt a kérést intézte Tisza Kálmán, hogy már ha ő akarná is, ne hagyják őt vegetálni. (Nagy derültség halfelöl.) Az a hűség, a melyről Jókai beszél, megköveteli azt, hogy önök e kérésnek eleget tegyenek. (Elénk derültség) Nem is keresem én azt, hogy azon kabinetnek, a mely ennek helyére jön ; lesz-e programmja majd megvárom és szembe szállok akkor, a mikor