Képviselőházi napló, 1878. III. kötet • 1879. február 8–márczius 5.
Ülésnapok - 1878-72
21© 71. or«zAgos íné* fobrnär 26.1879. a miről szó vau, t. i. a budget. (Ugy van! balf d!jL ) ' , ,., Miután most már a t. kormánypárt részéről jött divatba azon szokás, hogy ők támadnak meg minket ellenzéket, a minek egyébiránt állunk elébe, (Elénk helyeslés a baloldalon) s a miért, ha szabad mondanom, gratulálunk a t. kormánypártnak, miután divatba jött az offensiva, nekünk kötelességünk mindazon téren nemcsak megvédelmezni a magunk állását, hanem, ha lehet, összetör ai a kormány pártállását. (Helyeslés a baloldalon.) Mindennek daczára beszélni fogok a t. híz kegyes engedelmével a budgetrő]; hanem a költségvetés tárgyalása alatt nem számtiszti tárgyalást értek, melyet itt a t. pénzügyminister ur kezdeményezett, a melyet néhány száz számtisztjei közül akármelyik elvégezhetett volna, állván az öszeadás, kivonás, osztás és sorozásból. Itt 10 millót hozzáadunk, amott ennyit levonunk, ez összesen ennyi, 30, 40 millió deficitből lesz 12 millió, a 12 millióból majd idővel 60 millió. Budget-tárgyalás alatt én nem azt értem, én mindenekelőtt megnéztem a költségvetést a számokkal és veszedelmes rubrikákkal együtt, aztán megnézem azon politikát, mely a költségvetés mögött van, mert azt hiszem, hogy a költségvetés számcsoportjait csak úgy lehet megbírálni, ha ezen politikába betekintünk, mely azok mögött van, s a mely azon számok mögött részint czélzatos, részint egész ártatlanságában el vau rejtve. Mindenütt elismertetett, a t. kormánypárt szónokai részéről különösen nagy elismeréssel constatáltatott, hogy nekünk ez oldalon, a függetlenségi pártnak van programmunk, mi tudjuk, hová megyünk, ismerjük az utat, a mely oda vezet, teljes hittel és meggyőződéssel vagyunk az iránt, hogy a mi utunk, a mi politikánk, •?. mi eszközeink Magyarország pénzügyi helyzetének megorvoslására nemcsak alkalmas, hanem egyedül alkalmas. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ismétlem, elismeréssel constatáltatott ez a kormánypárt szónokai részérő]. Én részemről köszenetemet nyilvánítom ezen elismerésért, annyival inkább, mert e kijelentés a kormánypárt szónokai részéről mindig nem tréfásan, hanem valóban komolyan tétetett, a mi a kormánypárt részéről igen nagy haladás, mert éveken keresztül e pártot s annak programúját nem egészen úgy tárgyalta, mint komoly dolgot. Hozzátétetett azonban minden szónok részérő], hogy szép és gyönyörű programúi az a függetlenségi párti programm, de ez gyakorlati megvalósításra nem jut. Jókai Mór t. képviselőtársam pláne ugy formulázta, hogy a legkétségbeesettebb remény sem tűzi maga elé azt a lehetőséget, hogy ez oldalról, e pártból kormány alakuljon, s hogy valamikor a közel jövőben a párt felhivassék arra, hogy az ország regeneratiójának, most már nem is erről van szó, hanem megmentésének művében közreműködjék. Prileszky Tádé képviselő ur még a mi programmunktól sem várja a pénzügyi helyzet javulását s azt mondja, hogy Magyarországnak önállósága egy dolog, a deficit más dolog. Tökéletesen igaz; hanem, hogy Magyarország önállósága mennyire képes, vagy nem képes az állami deficitet eleuyésztetni, e felett lehetne igen érdekes s azt hiszem Prileszky Tádé képviselő úrra nézve is igen meggyőző vitatkozást folytatni. De e térre most nem megyek. Elfogadom a kormánypárt szónokainak azon álláspontját, hogy ez idő' szerint a közel jövőben mi reánk a kormány alakítás terén, sor nem jön. Hanem Jókai Mór t. képviselőtársamnak meg kell jegyeznem egyet. (Halljuk!) 0 azt mondja — ismétlem — hogy a legkétségbeesettebb remény sem helyezheti maga elé a közel jövőben azt az esetet, hogy Magyarországnak függetlenségi pártja Magyarország ügyeinek vezetésére felhivassék,ezen pártnak véleménye az eldöntés mérlegébe vettessék. Bocsánatot kérek, t. ház, beszélnek itt nemcsak önök arról az oldalról apathiáról, beszélünk mi is: később majd még lesz alkalmam erről szintén tüzetesen nyilatkozni, s itt csak azt jegyzem meg Jókai Mór t. képviselő urnak, hogy addig, mig Magyarországon lesz nép, mely Magyarország függetlenségének hitét őrzi kebelében; addig még talán beszélhetünk itt törvényhozásról, beszélhetünk parlamentarismusról, beszélhetünk kormányválságról, beszélhetünk alkotmányosan pénzügyi helyzet megvitatásáról addig, mig vau bizalom az alkotmányos forma iránt: de a mint egyszer a magyar népnek és azon nép minden töredékének kebeléből a Magyarország függetlensége iránti hitet kiirtják, ha az apathia oda jut, hogy a magyar többé azon aspiratiókat sem táplálja magában, a melyeket ezer év óta nemcsak táplált, hanem meg is valósított, és ha még a reményt is kétségbeesettnek nevezi Jókai Mór, az, a ki ezen reményeket egykor nemcsak táplálta, hanem táplálta a legjobban minden magyar ember köztt, (Halljuk! Halljuk! a szélső balíelőí) hogyha egyszer, mondom, oda jutunk, uraim : akkor önöknek már nem lesz meg az a kedves elégtételük, hogy felelősség nélküli kormánypárt lehessenek és támogattassanak parlament; ris ministeriumot a mely neveztetik Péternek vagy Pálnak, (Ugy van! a szélső balfelől) akkor már önökre sem lesz semmi szükség. (Ugy van! a szélső balfelől) Áttérve a pénzügyi helyzetre, (Halljuk!) t. ház, nem tehetek róla, de a mai pénzügyi helyzet úgy, a hogy áll, nem a mai és tegnapi nap eredménye. Én úgy vagyok meggyőződve, hogy a kormány, a mióta azokra a székekre került, többé-kevésbé rohamosabb vagy lassúbb
